Zelma fonalai
Zelma megértően bólogatott. De most még nem tart ott.
Azt írta Tite nevű kedves ismerőse, hogy munkát vállalt a Szigeten, egy kísérő produkcióban volt szereplő. Képtelenül megterhelő volt ez a munka lelkileg és testileg is, de nagy előnye volt, hogy teljesen kikapcsolta mindennapi munkája világából, mintha az egy messzi, távoli galaxisban létezne csak. Zelma megértően bólogatott, és értetlenül csóválta a fejét. Mert Tite mindennapi munkája is megterhelő volt fizikailag és főleg lelkileg, de Zelma annyit tudott összesen Titéről, hogy imádja a munkáját. Zelma fejcsóvált és olyan zavarodottsággal csapta le a laptop fedelét, amitől maga is megijedt.
Merthát a laptop kölcsönben van, jó lesz vele különösen vigyázni. ...
A kisbolt a vasárnapi zárás-nyitás óta megváltoztatta üzletpolitikáját, nyitvatartását, árukínálatát. Nem mondanám, hogy rá se lehet ismerni a régi, féldecizőkből élő, néhány alibi-élelmiszert árusító sarki kispiszkosra, de alig. 
Tudod egy ideig hallgattam. az ő nagyanyja, vele kell élnie. - vág bele Zelma egy történetbe, csak úgy telefonon. Gondolom türelmetlenül várta már, amig eltalálom azt a simítást, amivel az okost fel lehet venni ügyesen, mert se köszönés, se hogyvagy. 
Rudi nem Zelma új barátja, sőt abban sem vagyok biztos, hogy van-e neki, vagy nincs, Rudi egy Pöttyös Óriás. Amit tegnap úszás után elővettem a fodrásznál. Addigra dél elmúlt, én joghurtos-müzlis-gyümölcsös reggeli után leúsztam egy kilométert, szaunáztam, zuhanyoztam, hajszárírottam (kemény fizikai munka:)), elzarándokoltam szemembe fújó esős szélben két átszállással a fodrászatba, onnan vissza egy kistescoba, mert még nem volt kész a fodrász az előző vendéggel, túlestem szempilla és szemöldök izéléseken, hajfestésen, volt egy szusszanásnyi időm, és elővettem a Rudit. Már a második harapásnál tartottam, amikor felsikoltottak, a hajmosónő, a manikűrös, akit nem is favorizálok, a fodrász... az intelligens kozmetikusnő már ...
A szállodában a legjobb szobát kapták, egy ipszilon alakú tetőtérit, nagy íves terasszal, teraszbútorokkal. Zelma vitatkozott valamin a foglaláskor, aztán addig-addig levelezett a tulajdonosnővel, amíg ide jutottak, a kétszobás apartmanba. Örült a pár napnak Liával, de nem annyira, hogy franciaágyban aludjanak, mint ahogy már előfordult... külön szoba, személyes tér, de közös programok, esti nevetések, ahogy kell. 
Hülyeségeink árát mindig megfizetjük? Tudjuk, hol tartunk? Rövidesen lejár a törlesztőrészlet, vagy csak eztán jön még a java? Sorozatos hülyeségeket meg lehet-e vajon úszni? 
Ha Zelma végiggondolja az érzéseit és megpróbálja pontosan megnevezni őket, mindig kettő marad végül, a szeretet és a bizonytalanság. 
50 körül már nem feltétlenül egy teljes összeköltözés hozza meg két egymást szerető szívnek a boldogságot. Lehet, hogy érdemes megtartani kinek-kinek a lakását, és hol itt, hol ott, hol külön-külön élni a mindennapi életet, hogy aztán tényleg idősen újragondolják az akkori körülményeiknek, lehetőségeiknek és igényeiknek megfelelően. 
A társkereső sokszor nem tudja, hogy pontosan mit szeretne... Mást, mást szeretne, mint ahogy most vannak a dolgok, nem jó a magány, elég már a "társas magány", sivár egyhangúság, hiányzik valami igazán nagyszabású vagy méginkább valami igazán meghitt. Lényeg, hogy mást szeretne... hát regisztrál és keres, de jaj, ha talál... mert mi legyen? Mi legyen, ha már elmúlt húsz, kétszer húsz is talán. 
Az ember mellúszásnál nekiúszik a falnak, szigorúan két tenyérrel megérinti, síkban elfordul és szigorúan két lábbal ellöki magát a faltól.