Ha Zelma végiggondolja az érzéseit és megpróbálja pontosan megnevezni őket, mindig kettő marad végül, a szeretet és a bizonytalanság.
Nekem először csak annyi jutott eszembe az érzésekről pár éve, hogy van rossz meg jó, mondta erre vigasztalóan Ő.
Mintha ez nem ugyanazt jelentené.
De melyik melyik?
Mert Zelma gyomrába, abban a pillanatban, ahogy csak megorrontja a szeretetet, beköltözik a bizonytalanság... .

Egy hete mondta ki magának, halkan, de hallhatóan, hogy nem a szeretet elkerülése és átlényegítése a cél, hanem  a bizonytalanság elviselése.

Erről szólt minden történet, a másoké, a sajátjai. Erről, hogy hányféle fáradságos és ötletes útja van a szeretet elkerülésének.

Felnőtt nő szeretnék lenni, még mielőtt megöregszem... . Kimondta. Nem sírt. Nem is viccelt.