A kisbolt a vasárnapi zárás-nyitás óta megváltoztatta üzletpolitikáját, nyitvatartását, árukínálatát. Nem mondanám, hogy rá se lehet ismerni a régi, féldecizőkből élő, néhány alibi-élelmiszert árusító sarki kispiszkosra, de alig.

A vezetés új reklámtáblákat rendelt, piperecikkekkel megrakott polcokat zsúfolt be a tartós élelmiszerek mellé, vasárnapra berendelte a rokonokat, hétköznap elkezdett friss péksüteményben, sőt szendvicsekben is gondolkodni, ezért reggelente viszonylagosan nagy volt a tömeg. Egyre többen vásároltak egyre többfélét. Betértek egy kávéra, bár azt a szomszédos "nemzeti" is árult, de itt lehetett hozzá harapni egy pogácsát vagy zsírosan édes aprósüteményt, sőt meg lehetett venni egy kis tepertőt vagy szál kolbászt ebédre, hozzá hegyeserőset, kólát, ásványvizet. Az előre gondolkodók betettek a táskába estére egy-két  sört is. Mindenki sietett. Az álmos fiatalok és a kiflire váró családanyák, még a hűséges féldecizők is. Megvolt a vásárlás ritmusa, a gyorsan mozgó eladónők csak addig tréfáltak a vevőkkel, amig kicsorgott a kávé, vagy egy sajtvágás közben megkérdezték, köhög-e még a gyerek, de hosszabb kórtörténetre ilyenkor már nem volt idő.

A szikár, szemüveges nyolcvanas férfi azonban kedélyes kommentárokkal vezetett elő minden óhajt, aztán sokáig kotorászott apróért, és végül főúrian lovagias gesztussal hárította el az eladónő segítségét.  Vizespalackok, felvágottak, darab szalonna, tíz deka trappista, cukroszacskó, kiflik,  vagy 8-10 féle árucikk hevert a pulton,  pakolgatta őket, közben gondosan mérlegelt, mi kerüljön feljebb vagy lejjebb  a gurulósba.

Köszönöm, nem kell segíteni, ismételte hangosan is, de akkor megütötte a fülét a csend. Gyanakodva hátrafordult, egyenesen hat hideg szempárba ütközött a tekintete.  Ja... persze, áll miattam a sor, simult le a mosoly az arcáról. Egy pillanatra megmerevedett, aztán megpróbált újra mosolyogni, és pakolt tovább a pillantások kereszttüzében, nem kapkodva, de már nem is ráérősen.

Mi morcos-sietősek szó nélkül kivártuk, amíg az utolsó zöldpaprika után gondosan eligazgatja a táskafedelet és szikáran, kedélye morzsáit ránk hagyva kivonul.