Amikor kijöttek az étteremből, Z. azt mondta, tovább kell menni egyenesen, és akkor elérik majd azt a keresztutcát, ami a múzeumhoz vezet. Ha egyenesen előre néztek abba az irányba, amerre Z. mutatott, nem lehetett semmiféle keresztutcát nemhogy látni, de még feltételezni sem. A házak sorát semmi nem törte meg, a végén egy ismert nagyforgalmú útra láttak rá. O. hitetlenkedett, Z erősködött. Megnézte a térképen délelőtt, és egészen egyértelműen látszott az éles szöggel induló mellékutca a kereszteződésben.

Z. persze elveszítette addigra a hitelességét az irányokat tekintve, meg egyáltalán, Z. nem egy közlekedőzseni, és ezt már O. is észrevette. Mivel az egész utcából legfeljebb 150 méter lehetett hátra abba az irányba, ...

Aztán megérkezett Kása és vele a fotel.Zelmát meglepetésként érte az érkezése. Nem mintha nem erre várt volna már napok, talán hetek óta, hanem mert Zelma utált várni. Feszültséget okozott neki a várakozás. Mert Zelma nem tudott hinni, csak a színvalót, a láthatót, tapinthatót értékelte, ezzel szemben a várakozás hit volt és remény. De mert az élet tele volt várakozással, Zelmának erre is megvolt a maga módszere. Becsapta a világot, úgy tett, mint aki Nem Vár Semmit és Senkit. Korán ébredt, de elvacakolt egy kis időt, aztán lement friss kifliért, zöldségért, gyümölcsért, sőt macskaalomért. A kislakásban ugyanis volt egy cicája... Megvehette volna előző nap azt az almot, de akkor mit csinált volna szerdán, mivel üti el az ...

Zelma elhatározta, hogy ma logikusan fog gondolkodni. Összeszedi magát, és kielemzi, mi az ami olyan nem jó a munkahelyén, mi az a nyűg az életében, ami miatt annyit nyavalyog mostanában.

A célok, azok hiányoznak, az új munkahelyén minden célt eltöröl az óriásradír... Hol a pénz hiányzik ötletei megvalósításához, hol a munkatársak, hol a vezetői egyetértés, netán koncepció. Mindenki hányódik a feladatok között, babysitter-szolgálat rendszeresen és alkalmilag, azonnal is, akár külföldre vagy vidékre is. Születésnapi rendezvények, óvodai, iskolai játszóházak, és az elviekben létező játszótérprogram. Kellene egy nagyon jól működő ügyfélszolgálat, diszpécserszolgálat, de nincs, mindenki mindent csinál egyszerre.
Ehhez a ...

Egyszer csak kisütötték, hogy átszervezik a plázát. - kezdte a történetet Zelma. Bővítések, áthelyezések, költözések és egy Új Főnök. Minden volt, ember-ember elleni harc, hallomások, vallomások, kimutatások, statisztikák, leltár, elszámolás. Barátok átkozták egymást, vagy mosolyogva átverték, amit csak el lehet képzelni. Nekem egy hónapra való pluszmunkám is összegyűlt, fáradt lettem, kimerült, ideges, néha kristálytisztán gondolkodtam, néha az utolsó erőm sem volt elég semmihez. Közben beütött a nyár, mindenki sörözni akart, vacsizni, dumcsizni. Vagy dolgoztam, vagy teraszokon hűsöltem, középút nem volt. 

Tegnap estére berendeltek bennünket, szombatra. Mondtuk, hogy szombat van, de a pláza folyamatos üzem... jön az új ...

Egyenesen hozzám jött a vonattól, azt hittem, valami nagy bejelentésre készül. De csak azt újságolta el, hogy EFFF, férfi létére marhapörköltet főzött neki nokedlivel. Ez nagyon jól esett, mármint a nokedli, frissen, a jó sűrű pörköltszafttal, amilyen csak a marhának lehet... de az egy kicsit rosszabb volt, hogy EFFF első szóra elhitte nekem, hogy még soha nem csináltam nokedlit.

... és csináltál?

Nem, még soha,  - válaszolta - de azért egy kicsit hitetlenkedhetett volna... .

Amikor Zelmának elállt a szava, sokáig felém se nézett. Kíváncsiságból én hívtam fel őt, de a telefonba rögtön belebeszélt. "Elállt a szavam, nem akarok többé nőkről írni nőknek... a férfiak, a férfiakról szeretnék beszélni, írni, rajtuk szeretnék gondolkodni.
Nem tudom megérteni, mit jelent nőnek lenni, azt hittem, könnyebb lesz.
A férfiak különben is sokkal fontosabbak." Itt megdöccent a lendület, valami csuklásfélét is hallottam, aztán elállt a szava újra. Nem kiabáltam hogy halóóóhalóóó, se azt, hogy Zelma itt vagy még? Egy ideig hallgattam a lélegzését, aztán kinyomtam a telefont.. . Aznap már nem csináltam semmit, még a mosogatás is elmaradt.

Néha

elviselhetetlennek

tűnik a várakozás.

Az ember kiönti a szívét,

az ottmarad üresen.

Még cseppek

sem

... 

A mutatós, de csaknem elviselhetetlenül zárt üvegépület előtti parkoló olyan, mint egy nagy terasz,  hat lépcső vezet le a járdaszintig. Pontosan oda állt a kék autóval, középre. Z. lassan lépdelt, mint egy Cannes-i lépcsősoron, egyetlen szempár kereszttüzében. Jó, hogy ez a piros pulóver van rajtam, ez messziről is mutatós, futott át a gondolat... Ahogy beült, megcsapta a másik emberből áradó meleg. Valahol az agya és a lelke között fészkelt a fáradtság. Forgalmas szűk utcákon navigáltak, néha megérintette a kezét a sebváltón. Különös, hogy a nyugalomnak is van kisugárzása, gondolta Z., aki szinte mindig valami izgalmasat várt a következő pillanattól.  Mire a szomszéd kerületben kiszálltak, egy új rendszerbe helyezkedett bele, ...

... e gy titkos rajongó
... aki ilyenképpen sokkal jobb is,
szebb is a valódiaknál.
Sose maszatos, sose ingerült, fáradt.

... aztán leleplezi magát,
másként mit sem ér az egész,
leleplezi magát,
igazi rajongó lesz,
aki sose maszatos, ingerült vagy fáradt.
 

Már hetek óta olyan "most múlik pontosan" érzései voltak, amit megerősített az a csütörtök reggel, amikor megunva a várakozást felhívta, és kiderült, akkor ébredt, erre a telefonra. Jobbnak látta, ha ő lép odébb... egyszer még szabadnapot vett ki a kedvenc napján, de aztán már nem készült semmire.

Aznap se készült rendesen, legalábbis úgy érezte, hogy nem... hányaveti lett, mint Ő, nagyjából rendbe tette a konyhát, szöszmötölt és az utolsó pillanatban lépett be a kádba. Így történt, hogy vízcseppesen, valami gyorsan le- és felkapott törülközőben ment ajtót nyitni, még annyi ideje sem volt, amennyi a kaputelefontól az első emeletig  jár a vendéglátó nőnek, mert lent beengedte valaki.

Számíthatott rá, hogy még nincs ...

Zelma egy időben családokat is látogatott az önkormányzat megbízásából. Még nem volt gyerekjóléti szolgálat, kézenfekvő volt, hogy egy óvónő másodállásban kijár "környezni". Aztán egyszakos magyartanár került az iskolába, valami színész, hétvégén utazott csak haza, ráért, elvállalta hát szívesen egy kis keresetkiegészítésért ezt is. Az önkormányzat pedig nyugodtabb volt, ha férfi járta késő estébe nyúlóan a családokat.

A boltban összefutottak Medgyesnével, a nagycsaládos nagymama számos családtagját látogatta már meg Zelma, nyilván más rokonok még hátravoltak, mert közelebb lépett hozzá a lisztek és a cukrok közt és megkérdezte, igaz-e, hogy az a Petur tanár jár majd az emberekhez ezután.
Igaz. Nagyon kedves ...

Zelma néha elviselhetetlennek érezte, hogy Gábor autójában kell ülnie, még ma is érzi azt a kitörhetnéket, pedig hol van az már... amíg mentek, még csak-csak, mert haladtak, győzött a ráció, de a körülményes parkolás vagy az utolsó méterek idején ellenállhatatlanná vált  az émelygés, az azonnal-ki-kell-szállnom érzés.
Vagy azok a negyed- fél-, gyakran 1-2 órák, amikor Gábor felkabátolva, összecsomagolva lézengett a lakásban, mint aki indul, de nem indult. Zelmában annyi feszültség gyűlt össze, hogy végül örült, hogy betehette végre az ajtót Gábor után, pedig akkoriban imádott volna egy szombat délelőttöt a férfival tölteni, sétával, főzéssel vagy ágyban reggelivel. Néha olyan méreteket öltött ez a huzavona, hogy egy ...

Egy nőismerősöm mesélte, vagyis inkább feladta. Mert ez egy találós kérdés.

"Kedvesen flörtöltek. Egyikőjük reggelente bukkant fel a társkereső oldalon, főleg intellektuális témákról váltottunk egy-két mondatot, szorgos naplóolvasóként egy-egy érdekes kérdést, néha meglepő megjegyzést fűzött a gondolataimhoz.
A másik férfi esténként jött, pikánsan bókolt, megnevettetett. Pár nap után,  - ki komolykodón, ki már-már malacul  - jelezték, hogy közelebb lépnének. Csakhogy a körülmények, érdeklődés, életritmus különböző volt, a továbbiakra nemet mondtam hát mindkettőjüknek. A komolynak komoly, hosszú levélben, önfeltáróan, részletesen. A "malacnak" másfél sorban, udvarias egyértelműséggel.
Mit gondolsz, ...

A férfi, ha ismerkedik, gondban van. Mármint az internetes társkeresőn, ahol szakmányban szólít meg nőket. Vajha tudná, ki az, akivel végül találkozni is fog, ki az akivel érdemes is, és ki az, aki a Nagy Szerelemmé nemesülhet az idők során. Most még nem tud semmit... apró fényképeket nézeget, kilókat, centiket súlyoz, végeláthatatlan lelki feltárulkozások és frappáns másfél sorok közt szédeleg, ötödszörre olvassa ugyanazt a Coelho-idézetet és éppen huszonötödszörre, hogy "szeretem a természetet, a filmeket, színházat, a jó könyveket".

A férfi azonban azért férfi, hogy elébe menjen az ilyenfajta kihívásoknak, hogy ne szeppenjen meg se Coelhotól, se Csernus dokitól, ha tetszetős a kép, vágjon bele bátran, sem csúnya sem ...

A férfi felfedezi a naplót, hosszan olvassa, tetszik neki. Köszön és küld bemutatkozásul valami általános nyaralási tömegfotót, tőlem is képet kér, én pedig  - hiú szerző - küldök egyet.
Nem tagadom, az olvasók a gyengéim.
A képküldés után jön az értesítés - felvett a kedvencei közé. Aztán csend. Később írok neki, kérek én is egy jobb képet, mégis, tudjam, kinek köszönhetem e markáns "irodalmi érdeklődést", és jön egy  tömör válasz:
Ronda vagy.
Azon töprengek, kikhez képest lehetek a kedvence?

Ha kertek mellett vagy nagyobb parkban visz az utad, és a lábad elé nézel, a hófoltok között-alatt derékbatört virágokat látsz, bánatosan lehajtott fejű krókuszt, fagyba dermedt tulipánleveleket, fulladó és sárguló idei füvet, a nagy nedvességben különösen ható, pompájában elszáradt aranyesőt.

Olyanok, mint a társkeresők... virágzanak és szikkadnak, hidegségbe burkolóznak egyszerre.

Csak az ibolya érzi magát otthonosan hóban - napban egyaránt, csak hát ő meg olyan... olyan... szerény.

A hétvégi férfi ráérős. Nem dolgozik, vagy ha mégis, valami nyugis munkája van, ami mellett bőven lehet netezni. És nem házas, vagy ha mégis, akkor felesége éppen nagybevásárláson, vagy - még jobb - vidéken van, évszaktól függően a telken, a temetőben, az édesanyjánál vagy az unokáinál. A hétvégi férfi tehát - független vagy szalma - ráérős. Körülnéz, néhány csókot dob, ideköszön, odakérdez... meghitt ismerősök fogadják többfelé. És ezzel az otthonos melegséggel felvértezve felfedező útra indul, és talál is, jó esetben egy hétvégi nőt, aki szintúgy ráérős. Kellemes csevegés kezdődhet, ahol nem sürgős semmi. A fényképek is csak a harmadik-negyedik fordulóban kerülnek sorra. De mindegy is... a hétvégi férfit ...