Egysorok,
kétsorok,
ötsorok
topognak, zötyögnek, átívelnek

Mindegy, hogy írtad vagy kaptad...

A férfi, ha ismerkedik, gondban van. Mármint az internetes társkeresőn, ahol szakmányban szólít meg nőket. Vajha tudná, ki az, akivel végül találkozni is fog, ki az akivel érdemes is, és ki az, aki a Nagy Szerelemmé nemesülhet az idők során. Most még nem tud semmit... apró fényképeket nézeget, kilókat, centiket súlyoz, végeláthatatlan lelki feltárulkozások és frappáns másfél sorok közt szédeleg, ötödszörre olvassa ugyanazt a Coelho-idézetet és éppen huszonötödszörre, hogy "szeretem a természetet, a filmeket, színházat, a jó könyveket".

A férfi azonban azért férfi, hogy elébe menjen az ilyenfajta kihívásoknak, hogy ne szeppenjen meg se Coelhotól, se Csernus dokitól, ha tetszetős a kép, vágjon bele bátran, sem csúnya sem ...

A hétvégi férfi ráérős. Nem dolgozik, vagy ha mégis, valami nyugis munkája van, ami mellett bőven lehet netezni. És nem házas, vagy ha mégis, akkor felesége éppen nagybevásárláson, vagy - még jobb - vidéken van, évszaktól függően a telken, a temetőben, az édesanyjánál vagy az unokáinál. A hétvégi férfi tehát - független vagy szalma - ráérős. Körülnéz, néhány csókot dob, ideköszön, odakérdez... meghitt ismerősök fogadják többfelé. És ezzel az otthonos melegséggel felvértezve felfedező útra indul, és talál is, jó esetben egy hétvégi nőt, aki szintúgy ráérős. Kellemes csevegés kezdődhet, ahol nem sürgős semmi. A fényképek is csak a harmadik-negyedik fordulóban kerülnek sorra. De mindegy is... a hétvégi férfit ...

A hajnali férfi olyan, mint a beton repedésében kinyíló virág. Csupa üde meglepetés.

Néma csókot találsz reggel, kedves levélkét, pikáns kérdést,vágyakozó sóhajt.

Ébredéskor gyorsan válaszolnál... de hiába, a hajnali férfi ritkán marad reggelig.

Ha mégis, annak oka van.

A késő esti férfi siet, kapkod, fél, hogy most már tényleg kárba vész az estéje,ha nem intéz gyorsan valamit.

Egy fáradtan finiselő hosszútávfutóhoz hasonlít.

Ha éppen beszélgethetnékje van, akkor - tisztesség ne essék szólván - a nőkre, lányokra, hölgyekre tesz csípős megjegyzéseket, azokra, akik miatt eddig fuccsba ment az estéje.

Aki a nők közül élvezi, hogy fiúsítva van, és egy kicsit haveri alapon beszélgethet egy ismeretlen lovaggal, annak nyert ügye van.

A késő esti férfi szókimondó, érdekes és eredeti, mert belefáradt már a virágnyelvbe, a hasztalan cikornyákba.

Az esti férfi maga a gyönyörűség.

Nyilván rászánta az estét az ismerkedésre, mert köszön, csókot dob, képet kér, kérdez. Humoros, kedves, szellemes.Ha kell vigasztaló, ha lehet rámenős.

Bűvészként varázsol elő hol nyaralási fotót, hol cicát, hol orchideát, hol gyereket, bájos unokát, pikáns karikatúrát vagy éppen miegyebet a cilinderéből. Türelmes és résen van, válaszol, és mindig kész egy bókkal továbbgördíteni az elakadt párbeszédet. És ez így természetes. Annyira természetes, hogy átsuhan a fejedben a gyanú, az esti férfi megszokta ezt az életmódot, rutinosan udvarol, jól kiismeri magát váratlan helyzetekben is, és csak akkor hökken meg, ha valaki belegyezik a hőn áhított randiba... erre a helyzetre nincs ...

Lakva ismerjük meg egymást... valami szólásmondás is van erről. Lakva... de van olyan férfi, aki egy kicsit ott is lakik, a társkeresőn, az adatlapja szerint 5-6 éve. Vagy, ha nem is lakik, mert néha 1-2 évre "elszólítja a szolgálat", visszatér, ismerősöket keres és ismeretleneket is. Ha úgy vesszük, kitart hűségesen, vagy még hűségesebben visszajár.

Mit keres vajon?

A képzeletemre hagyatkozom: kalandot, kihívást, meghittséget, nyugalmat, nyugtalanságot.

Valamit, ami megtöri a napok, hetek, hónapok egyhangúságát.

Nem társat, nem is társaságot feltétlenül, hanem villanásokat.

Amikre jó visszagondolni este otthon a kandalló mellett, vagy éppen napközben, az országúton a volánnál.

Egy képre, egy tréfára, egy pikáns ...

Ha már elfogadjuk, hogy vannak
Örök Társkeresők,
rácsodálkozhatunk humorukra, önzetlenségükre,
vigasztaló vagy erőt adó figyelmességükre.
Nagyvonalúságukra, kitartásukra, és igen, hűségükre.

Rájuk aztán lehet számítani!

Egy-egy kellemesen évődő kötekedés
vagy filozofikus pengeváltás...
Néha egy jól célzott félmondat...

Mi más ez, ha nem játék?

Mi más?

A társkereső sokszor nem tudja, hogy pontosan mit szeretne... Mást, mást szeretne, mint ahogy most vannak a dolgok, nem jó  a magány, elég már a "társas magány", sivár egyhangúság, hiányzik valami igazán nagyszabású vagy méginkább valami igazán meghitt. Lényeg, hogy mást szeretne... hát regisztrál és keres, de jaj, ha talál... mert mi legyen? Mi legyen, ha már elmúlt húsz, kétszer húsz is talán.
Hogyan legyen külön és ...együtt hogyan? Lakni? Dolgozni? A gyerekekkel? Az unokákkal? Mi legyen a házzal, a lakással... miliővel, megszokással, egyáltalán, hogyan legyen más az új élet, mikor ez a régi is éppen elég bonyolult.De ebbe a régibe befér egy kis évődés, egy kis álmodozás, egy kis mi lenne, ha... randi, hát az nem ...

Hiába áltatjuk magunkat azzal,
hogy mennyi kedves és érdekes embert megismerhetünk egy internetes társkeresőn, mégis csak a szeretetet keressük, reménykedve és reménytelenül,
titkolva és nyíltan, mindannyian.
Írjak példákat?... aki nem tud egyet sem, annak küldök e-mailen, tapintatosan.

Benneragadtál Zelma?

Csak majdnem.

Rózsi néni megmentett.

Mintha most is így lenne...?

Beleragadtál valamibe, úgy érzem.

Megmentőre vársz?

Ott hagytuk abba a történetedet, hogy hezitáltál, átvedd-e Vandától a gyerekmegőrzőt, a tehetséggondozó és fejlesztő központot.

Kása adott volna tőkét hozzá, de közben azt is a tudomásodra hozta, hogy nem rólad álmodik...

Nem lettem vállalkozó. Vas Zsófinak megvolt a maga elképzelése, és nem álltam ellent neki.

- Hanem?

Egyik reggel egy dinamikus negyvenes férfi jelent meg azzal, hogy ő lesz az új igazgató. Igazgató... ebből nem derült ki, ki a tulajdonos, de azt láttam, bármennyire dinamikus is, Vas Zsófi kegyeit keresi, talán tovább szeretett volna lépni ...