Patriarchátus
Akkor már vagy 5 perce beszéltünk telefonon, atyai hangon magyarázta az adószabályokat, amiket sokkal jobban ismertem, mint ő. Néhány sematikus alapszabályt ismételgetett, mindegyik irányból az jött ki a végén, hogy most levon tőlem mechanikusan havi 14 százalékot a 15 felett, és ha nekem ez tényleg visszajár, akkor majd májusban visszakapom. Milyen májusban? Hogyhogy májusban, kérdeztem hitetlenkedve, mire ő ugyanazon a jóságosra színezett atyai hangon elmagyarázta, hogy minden év májusában adóbevallást kell készíteniük az állampolgároknak. Mondom, hogy dehát nekem tavaly nem volt ilyen jellegű bevételem, hát nem adóév van, és következő évben adjuk az adóbevallást? Hátdehogynem, mondja, kicsit kevesebb jósággal, de még ...
Megfigyeltem, egyre több nő hord mintás harisnyát. 
Hanemhát. BJ a 3 kötet végén megtalálja a megmentőt megint. A férfias férfit, aki tiszteli Bridget karakánságát de arra is céloz, hogy nyugodtan visszavehet belőle, az őrangyalt, aki mindig megjelenik, néha csak figyelemmel kíséri vagy egy döccenőn átlendíti Bridgetet, ám, ha igazi nagy baj van, akkor ki is rántja őt... legyen szó fán fennakadásról vagy a gyerek iskolai fellépéséről. 
Z-nek gyerekkorában göndör volt a haja. Különbözött az átlagtól. Nem, nem is az átlagtól... egyszerűen a többiektől, az óvodában, a napköziben, az uszodában is... . Ráadásul tetszett az idősebb korosztálynak. Kettős csapás. Kifene akar kislány korában folyton élemedett hölgyeknek tetszeni... olyan szerencsétlen érzés. Szögegyenes szőke szeretett volna lenni a göndör sötétbarna helyett, de nem lehetett. Ráadásul a fodrászat... az anyja ezt is az apjára bízta, elvitte a férfifodrászatba, és amíg apja flörtöl a kis köpenykés fodrászlányokkal, őt nyissz nyassz nyussz lenyírták szárazon. Na pont ez hiányzott még, szép férfifrizurákat... . 
Két éve, még az óvodában egy rendezvényhez előírták, hogy a dolgozók legyenek egyenpólóban, könnyebb a vendégeknek, ha segítséget szeretnének kérni. Igen ám, de milyen színű legyen.... feketét, sötétkéket májusban nyilván nem, meg egyébként sem, gyászos lenne a látvány... fehéret pláne nem, kényes, maszatolódik. Pirosat nem lehet a jelképisége miatt, de narancsot sem, ugyebár... zöld, a zöld is foglalt. Sárgában senki nem akart lenni, a későtavaszi fehér bőrhöz rémesen néz ki. Meg a mellénykékre emlékeztetett, ami akkor még nem terjedt el ilyen széles körben, főleg utcaseprők hordták. 
Egyre több olyan társkereső találkozik egymással, akik már többedszerre próbálkoznak különféle emberekkel ebben a "műfajban" és így egyre nehezebb leküzdeniük a sponateitás hiányát. 
Vas Zsófit a plázában ismertem meg, mi tagadás, a dohányzóban. Mindig 3-4 fős társasággal jött, zárt körben ültek, nagyokat nevettek, valamilyen interneten játszható játékokról volt szó általában. A kör tagjai persze Zsófi beosztottai voltak. Gergő, a zavartan gödröcskés arcú óriáscsecsemő. A nyúlánk Kálmán, mint valami toronyból nézett végig a dohányzó pórnépen, köszönni csak annak köszönt, aki kiállta az idők próbáját, vagyis Zsófi minimum beszélőviszonyban volt már az illetővel. Harmadiknak hol a molett Gizi csatlakozott, hol Zsombor, aki egyszer Svédországban is dolgozott, azóta lába nem érinti a földet csak lenéz néha, hogy el ne vétse a menetirányt, vagy Margit, aki hol alázatosan bólogat hol hangos utasításokat ...
Zelma, mielőtt továbblépnénk a történetben, jó lenne, ha elmondanád, mit jelent számodra a csinos külső, a tűsarkú cipő? Unásig visszatérő téma, hogy mit veszel fel, hogyan választod ki, mit viseltél ekkor - akkor... Eközben normálisan öltözködsz, de nem nézel ki valami divatőrültnek. Tűsarkút se láttam rajtad soha... 
Zelma, mesélsz lendületesen, 
Egy szeptemberi délutánon Zelma megelégelte a szürkeséget, ami körülvette, sőt őbenne volt, és lassú, de biztos haladással elkezdett élni, új dolgokba kezdeni, és annyira jól érezte magát ebben az új helyzetben, hogy egyre többet változtatott addigi életén. Még mielőtt megrettent és visszahőkölt volna, a környezete rögtön észrevette az első jeleket, buzdították Zelmát, de aztán