"Képzeld, ma este lájkvadásztam!' - hívott fel Zelma. Már majdnem éjfél volt. Ahhoz képest, hogy több hónapja is talán, hogy nem beszélgettünk, vagy legalábbis annyinak tűnik... szóval meglepődtem a kései órán.

"- Nagyon el voltam keseredve, rossz napom volt tegnap. Ki kell még gubancolnom, miért voltam ennyire magam alatt. Lényeg az, hogy gépies-automatikusan kinyitottam az fb-t, kattintgattam a cikkekre.

Aztán eszembe jutott a régi kollégám, akinek a múlt héten volt a születésnapja. Képzeld, még vidéken dolgoztunk együtt, nagy sportember volt, mindig tréfált velem, hogy na Zelma, mikor indulunk az Olimpián?. De segített is sokat az óvodások úszásoktatásában. Olyan különös érzéke volt az egyensúlyhoz, követelmény, ...

Imádom a kockásinges képeket.A közösöket. Tanári kar, iskolai osztály, szépen, rutinosan tablóba rendeződve, csupakockában. Nem politizálok, csak elképzelem a tanár urakat, akik előző este szekrényszemlét tartanak, gondosan válogatnak, mosnak vagy esetleg a feleségüket/édesanyjukat megkérdezik, ki lehetne-e holnapra mosni vagy vasalni a kedvencet vagy a rég elfeledett szekrényaljit. És elképzelem a tanárnőket, nem csak a nyúlánk, vékony "most államvizsgáztam" alkatúakat, hanem a kotlósforma tapasztaltakat, a nagyasszonyokat, a divatmacákat (mert van ilyen tanárnő is), a gondterhelteket, a könnyelműeket, ahogy előkeresik, kikészítik, reggel kapkodnak, gyorsan gombot varrnak, fogukkal tépik a cérnát, még éppen beérnek csöngetésre, ...

- Érdekes, amíg vezető voltam a Plázában, a gyerekjátszóban, addig sokkal szebb ruhákat hordtam... legalábbis akkor nagyon dicsért mindenki.

Ezúttal én tettem le gyorsan a telefont, nem vártam meg, amíg sírásba hajlik a nevetés.

Néha villanásokra, mintha én lennék, ilyenkor a szám is tele van malterral, le kell ráznom a védő-ártó vakolatot. Mintha naponta próbára tenne Valaki, a Nagy Testvér vagy nem tudom, az értelmetlen akarat, hogy meddig maradnak még szilánkok belőlem.

Nem olyan nagy dráma ez, és mások is így járnak, mondták, és így járnak tényleg, jaj, és még hogy és hányféleképpen... de szeretném, ha Úgy Járva is megmaradnának belőlem a szilánkok, sőt híznának is, ...

... amíg már újra énből vagyok, csak sápadtlila zárványok mutatják, hogy majdnem elvesztem egy gépezet mélyén.

- ELutazom, mondtam már? -hívott fel Zelma olyan 8 óra körül. Pakolok. - Vagyis csak mosok még, és fejben pakolok. Nem minden áll jól, ami tavaly nyár végén csini volt. Felpróbálom a ruhákat, felszedtem 1-2 kilót, hiba, hiányzik az uszoda.
De nem búsulok. Mert ilyenkor, a pluszkilókkal simább az arcom, gömbölyűbbek a melleim. Igaz, a pocim is  nagyobb, találnom kell cuccokat, amik nem feszülnek rajta.

Mielőtt egy nagy levegőt vehettem volna , kinyomta a telefont.

Azt sem tudom, hova utazik.

De megütötte a fülemet a "pocim" szó. Zelma nem becézgeti a tárgyakat, nem becézget semmit.

Zelma pocija, naugyan... ezt valakitől hallotta így.

Vagy szeretné.

"Azt kérdezi B., hogy félek-e. Drága B!...  Szeretne velem érzeni, drukkolni nekem, ha kell... Olyan nehéz megmagyarázni, hogy én mindenekelőtt magamtól félek. Hogy meggondolatlanul cselekszem, hogy olyat mondok, amit nem lenne szabad. Hogy realitásérzékem és az igazságérzetem közül az utóbbi kerekedik felül. De persze félek attól is, hogy az előbbi győz... Nem tudom, melyiktől jobban... Mit gondolsz, ezt megértené B.? Tudna velem így is együttérezni, drukkolni nekem, ha ezt elmondanám neki?"

Ezt írta nekem Zelma az előbb. Egy ideig néztem a levegőbe, hogy ez már megint micsoda, aztán rájöttem. A vasárnapi nyitvatartás illetve zárvatartás igencsak felforgatja a plázák népét mindenütt. Zelmáéknál még el sem ült az előző ...

Zelma moziban volt. EFFF-et is meghívtam teszi hozzá szomorúan. Az esőerdőben játszódott a film, szinte egy szó sem esett benne. Csak állatok, növények, felhő, nap hold. Kígyók. Rovarok. Madarak. Majmok. Halak... A legfantasztikusabbak a rovarok voltak, a mozgásuk. Elnézegettem, hogy hányféle létezik szükség szerint. Hatalmas teleszkópos lábakon egyensúlyoztak, apró százlábon kígyóztak, kemény páncélban törtek a céljuk felé vagy levél-szárnyukon ellibbentek.
Én részben gyönyörködtem, részben elgondolkodtam. Istenen. Hogy van vagy nincsen... hogy ő teremtette-e ezt a szédítően változatos sokaságot.

EFFF csalódott volt, neki hiányoztak a Discovery Channel-féle okos magyarázatok. Ingerült lett, tudálékos. Mindjárt, ahogy ...