Hát nem egy szerencsés korszakomban vagyok, annyi szent.
Partra vetett sűrű-ragdós dermedtségben alig tudok mozogni.
Még szerencse, hogy augusztus van, nem november.
Mosogatni azért így sincs kedvem...
..de főzni azért főzök magamnak.
Lemegyek a strandra... Igen, strand, bár szívesebben nevezném uszodának, abban a szóban több a lendület és tekintélytparancsolóbb - de csak ide a kerületi strandra, ahol újabban komoly úszómedence is van, téli sátor takarásából visszahangzik az edzők ordítása, de nem kívánom a sátrat. Nyáriasan meleg, de legalábbis májusi időjárás van március végén, a napra megyek először, végigfekszem a padon, behunyom a szemem, hallgatom a strandzajt, napozok, szunyókálok, ma el is aludtam, és ijedten ébredtem valami pillanatnyi csendre, de akkor megláttam a szomszéd padon a fejeket, nem zártak még be, aztán az órára kapom a szemem, de még nincs öt óra sem, háromnegyed hatig maradhatok, kétórás jeggyel, de azért majd félkor kimegyek, most ...
Aztán megérkezett Kása és vele a fotel.Zelmát meglepetésként érte az érkezése. Nem mintha nem erre várt volna már napok, talán hetek óta, hanem mert Zelma utált várni. Feszültséget okozott neki a várakozás. Mert Zelma nem tudott hinni, csak a színvalót, a láthatót, tapinthatót értékelte, ezzel szemben a várakozás hit volt és remény. De mert az élet tele volt várakozással, Zelmának erre is megvolt a maga módszere. Becsapta a világot, úgy tett, mint aki Nem Vár Semmit és Senkit. Korán ébredt, de elvacakolt egy kis időt, aztán lement friss kifliért, zöldségért, gyümölcsért, sőt macskaalomért. A kislakásban ugyanis volt egy cicája... Megvehette volna előző nap azt az almot, de akkor mit csinált volna szerdán, mivel üti el az ...
Mostanában már-már hűtlen vagyok magamhoz néha... vagy nem találom hűségem tárgyát. Néha magyarázzuk egymásnak izzadva, széles taglejtésekkel, hogy mi is a baj, mi hiányzik. Bólogatunk hozzá. Keressük a nyomvonalat. Vagy kimegyünk a ház elé sütkérezni egy kicsit. Lélegezni. Füstölögni.
Zelma elhatározta, hogy ma logikusan fog gondolkodni. Összeszedi magát, és kielemzi, mi az ami olyan nem jó a munkahelyén, mi az a nyűg az életében, ami miatt annyit nyavalyog mostanában.
A célok, azok hiányoznak, az új munkahelyén minden célt eltöröl az óriásradír... Hol a pénz hiányzik ötletei megvalósításához, hol a munkatársak, hol a vezetői egyetértés, netán koncepció. Mindenki hányódik a feladatok között, babysitter-szolgálat rendszeresen és alkalmilag, azonnal is, akár külföldre vagy vidékre is. Születésnapi rendezvények, óvodai, iskolai játszóházak, és az elviekben létező játszótérprogram. Kellene egy nagyon jól működő ügyfélszolgálat, diszpécserszolgálat, de nincs, mindenki mindent csinál egyszerre.
Ehhez a ...
Zelma nem találja a helyét az új munkahelyén, ami nem csoda, mert az áthelyezése óta a harmadik koncepció, állandóan változó munkakör, betegség, gyógyulás, nekilendülés és fékezés. Jelenleg ott tart a dolog, hogy a főnök közölte, egyelőre mindenkinek mindent kell csinálnia, mert kevesen vannak. De valójában szó sincs rlóa, hogy mindent csinálna, éppen ellenkezőleg, mindenben fékezik... A "munkára" annyiban hasonlít ez a tevékenység, hogy időt tölt ott, és ezért pénzt fizetnek a számára.
Ma reggel ezt a mailt küldte:
"Azt tanácsolta valaki, - egy jóakaróm - hogy a napi túlélés érdekében legyen "dac, elv, személyiség háttérbe szorítva".
Én meg csak ellenkeztem, ellenkeztem dacosan, és még ma reggel is azon ...
Szombat déltájban hívott, majdnem ugyanakkor, mint legelőször. A különbség annyi, hogy nekem nem sistergett a rántás a tűzhelyen, nem volt betárazva a mosógép, sürgés-forgás helyett kábán lengedeztem a lakásban.
- Zelma vagyok! - a hangsúly azért majdnem a régi. - Délután? Számíthatok rád? Szépen süt a nap, öröm ilyenkor kimozdulni.
A kérdés és a modoros cifrázás, a szép időre való hivatkozásom már a rossz előérzet része volt. Zelmát nem kell noszogatni, ha menni vagy jönni akar, jön. Legfeljebb a szekrény előtt feledkezik egy kicsit hosszabban, mint amennyire ideje van. A legutóbb sikerült egy teljesen szöszmötös szürke nadrágban jönnie.
- A fekete nadrág volt a bordó pulcsival, de aztán a fekete kardigánt is ...
A konstruktív cselekvés és ki-be szemlélődő álmok közt félúton az Igazi Alvás közben már egy hete küzdök valakivel. Fáradtan ébredek, nem kimerülten, de felkavarodottan... Zaccos reggeleimen eltöprengek, hogy vajon kivel vitatkozom és küzdök éjszakánként, aztán fürdés, fogmosás, öltözés, a vasalást elbliccelem, ha lehet... de dinamikusan összerakom aznapi alkatrészeimet, troli, busz, villamos és még egy villamos... dinamikus haladás közben nem nézem meg az órámat, nincs is karórám két hónapja, majd valami szépet veszek egyszer, addig nem fontos.... Ki kéne venni a zsebemből a telefont, de minek, attól úgysem lesz se több, se kevesebb az idő, ha nézegetem közben. Ezt is elmondom magamnak minden reggel... azért néha megnézem mégis, ...
"A jövőkép hiányzik, éppen mondtam valakinek, hogy nekem szükségem van horgonyokra, amikkel a jövőbe rögzítem magam... és most hiányzik. A Plázát nem szervezték át se így, se úgy, tengődtünk egész évben, nem tudva, mire készüljünk. Eleinte nekiduráltam magam, izgalomnak, készülődésnek, racionális tervezésnek, de elegem lett belőle. Persze most megint azzal búcsúztatták az évet, hogy az új jogi szabályozás miatt elkerülhetetlen a váltás. De ki tudja, milyen, merre... a gyerekmegőrzőnek simán betesz a vasárnapi zárvatartás. Hacsak nem váltunk új szolgáltatásokra. Hacsak.
Kása hallgat, valamit meglebegtetett, hogy nem akar a dolgok elébe vágni, majd megtudom idejében, de azóta semmit nem szólt, nem írt.
Egyelőre távoli ...
Te voltál már úgy, hogy nem tudtad eldönteni, a világ lett szürreális körülötted, vagy te lettél szürreális a világban? Végül hogyan dőlt el a dilemma? Nehogy azt mond, hogy rálegyintettél, hogy végtére is mindegy, mert...
Hazafelé ha van időm, hamar leszállok a buszról, és egy szép kertvárosi negyeden jövök át, virágoskertek és játszótér, park, termő eperfák közt... csupa szívderítő dolog. Útba esik egy fagyizó is, cukormentes fagyijuk is van, meg cukros is, hangulat kérdése.
Ha sietni kell, egészen közel jövök a busszal, de ennek az a kockázata, hogy ha rosszul jön ki a lépés, egy trolimegállónyit mégiscsak gyalogolnom kell, sivár, poros, elhagyott házak, megkezdett és félbehagyott építkezések, kisboltnak álcázott féldecizők között.
Ma siettemben arra jöttem, és egy gazzal-fűvel benőtt házhelytelek olyan émelyítően édes illatot árasztott az eső után... elképesztő volt, hogy ennyire ronda dolognak hogyan lehet ilyen illata.
Aztán ...
Zelma lebegni vágyik, hát kikerestem neki ezt a képet. Első látásra nem is fogod fel, mit ábrázol... fekete pöttyök az égkék háttér előtt. Lebegő emberek... remélem nem katonák... Habár. Habár talajtvesztett, lebegő katonák vagyunk mind, hazánkat szolgálók és zsoldosok vegyesen...lebegve, lassan ereszkedünk. Együtt, de magányosan... és egymástól távol koppanunk a földre.
Reggeli üzenet Z-től. Azt írja: "Ma végre megszabadulok minden téli buroktól..."
(Kép szöveg nélkül.)
Néha
elviselhetetlennek
tűnik a várakozás.
Az ember kiönti a szívét,
az ottmarad üresen.
Még cseppek
sem
...
Mert kitanultam - mondta nekem pirosan és sápadtan... kitanultam, hogy hogyan tudjuk, mi emberek egymást kompromisszumokkal, közös érdekeket keresve segíteni. Kitanultam, hogy nem kell mindent megnevezni, ki micsoda, barát, barátnő, haver, szerető... . Kitanultam, hogy ezeket egyensúlyban lehet tartani, ezeket a kapcsolatokat, magamat, hogy ez így mégis könnyebb, vidámabb, kedvesebb, mint egyedül... . Aztán megálltam egy pillanatra, és úgy éreztem, ki-ki csak használ, kihasznál éppen pillanatnyi érdekei szerint. Aztán megálltam még egy pillanatra, hogy én vajon... aztán az eszembe jutott Ő, aki megkérdezné, hogy "most mit érzel".
Semmi jót nem éreztem, üres, hideg feszültségen kívül.
De lehet, hogy csak front volt aznap. - tette hozzá, ...
hol
álmaink
felhősétányán járunk,
hol földre ránt a józan megfontolás
egymást ringatva-rángatva
csupa közhelyes igazsággal birkózunk,
nem merjük bevallani,
hogy talán ezekben
is
van
valami.
Zelma,
hetek óta kerülsz,
csak néhány sort juttattál el hozzám,
ez a kiélt-szöveg...
már azt hittem, jól ment a sorod Vandánál.
Egyébként pedig, nem is olyan különös a történeted, azóta olvastam egy nőről egy másik blogban, aki időseket gondozott vidéken, és aztán elhatározta, inkább kamionos lesz és a férjével járja majd Európát.
Te vidéki óvónőből - megengedem, hogy néhány csavarral, de Budapesten egy vállalkozáshoz kerültél, ahol szintén óvodásokkal foglalkozol, és a lányoddal élsz... van valami bátorság a lépéseidben, de nem mondanám, hogy izgalmas a sztori.
Aztán történt valami.
Kása akcióba lépett. Nem is akcióba, hanem inkább valami kitartó ostromba kezdett, naponta felhívott, érdeklődött a napi élményeim és ...
Zelma, megrendítő ez az élményed, de ne! Most ne bújj ki, ne meséld el nekem, hogy milyen fantasztikus ember az az Olgi... , mert őrá vártál... magadról beszélj, légyszíves.
Szinte menekülve hagytad el az otthonodat, és jöttél a színdarabnézés ürügyével Pestre. Mindjárt a startnál Kása apukával találkoztál. Aztán zuhantak rád az élmények. Hogy érezted magad közben?
Jó kérdés, de nehéz válaszolni rá. Vagyis könnyű. Egy szóval is lehet: zavarodott voltam.
A Kása apukától való búcsúzás jó érzése
hamarosan megőrültem.
Megőrültél?
Elkezdtem azon gondolkodni, hogy megvan a telefonszámom neki? Hogy vajon felhív-e tényleg, amikor visszafelé megy? Hogy felhív-e egyáltalán.
Néha ...
Mennyire vágyunk egy másik ember figyelmére...
s ha ránkvetül,
az olyan ünnepi érzés.
Aztán, mint minden jót,
lassan megszokjuk,
természetesnek vesszük, 
belesimul a hétköznapokba,
már - már terhessé válik,
mígnem otthonosan visszafészkelődünk
öntörvényű magányunkba.
Egy hétfő reggel végiggondoltam az előttem álló hetet.
Papírhegyeket, gyerekek nélkül.
Szervezést, tárgyalást, ellenőrzést.
Te mit tettél volna ezen a reggelen?
És te mit tettél, Zelma?
Mentem-mentem az utcán... a lábaim mereven, szögletesen mozogtak, de engedelmes ritmusban. A fejem.... a fejemben egy csavaró érzés kezdődött, olyanszerű, mint amikor tüsszenteni kell, aztán sírni kezdtem. Nem mertem a szememhez nyúlni, féltem, hogy
a járókelőknek.
Egy kisvárosban nem lehet az utcán sírni.
Eszembe jutottak saját nyilvános sírásaim,
a düh és a szégyen, amit ilyenkor érzek,
de leginkább az a furcsa optika,
ahogy a könnyeimen át látom a dolgokat.
És ...
Zelma óvónő volt Budapesttől 60 kilométerre, egy kisvárosban.
Mosolygós, suhogóköpenyes, rendes, szorgalmas.
Olyan valaki, - így jellemezte magát - akinek a szülők szívesen „adják át” reggelenként a gyereküket, tudják, hogy fiuk-lányok megkapja a napi simogatás-adagját, ebéd után mese lesz, és nem video, délután pedig úgy vihetik haza a gyereküket, ahogy reggel bevitték, tisztán, jól fésülten, se orra - se fűzője nem lóg.
Saját gyereke is született,
egy kislánya,
Júlia,
aki
– ha már a neveknél tartunk –
Liának nevezte magát
és diplomás ápolóként dolgozott egy határ menti osztrák kórházban.
Zelma férje megismerkedésükkor a megyei ...
Ács Zelma Anna. Én szeretem ezt a hosszú nevet.
Egyszer valaki meghívott egy konferenciára. A saját szakmai köreiben akart bemutatni, mint „az oldalán megjelenő nőt”, a téma érdekelt, a város vonzó volt, jókedvűen ültünk az autóban, amikor hirtelen hozzám fordult.
Ha bemutatkozol, ne mondd mind a két keresztneved, csak az elsőt. Örökre?
Csak most, az én kollégáimnak.
Néztem, hogy viccel-e, de várakozó feszültség volt az arcán.
Nemet mondtam.
Ha legközelebb a karomat találod túl hosszúnak?
Vagy a lábam nem illik a cipőcskébe
Majd vagdosunk?
Mereven nézte az autópályát, de harag nélkül bólintott. Rendben van.
Te megtetted volna a kedvéért?
Mit számítanak nekem a kollégái?
Mit számítanak neki a kollégái? Nem is a ...
