Good old times? Hát kösz nem. Valami megszakadt. Az idő talán?

Család, munka? Vágyak és lemondások? Nem tudom, de lassan közelítek ahhoz, hogy pontosan úgy, és annyi idősen, és pontosan itt vagyis ott szeretnék élni, ahol élek. Sem göndören kócos gyerekkorom, sudár éveim, elkeseredett küzdelmem, erős és mégerősebb szakemberségem nem vonz. Kisgyereknevelés, óvodák gyanakvó méregetése,  iskolai izgalmak és dicsőségek, szülőtársak, hetyke kamaszok magabiztossága, nem, köszi.  Maradjon minden így, vegyesen, ahogy most belelendült, családi örömök és krízisek váltakoznak a munkaerőpiac csűrcsavaros szeszélyeivel, szürkehomály és velőtrázó napok, lakásrezsi, bevételek, felhőszakadások és mégis-napsütések.

Amikor ...

Az utcában, ahol lakunk, négyszeres hársfasor szegi a járdákat és a középső zöld zónát. Nincs léhább hangulat,  - legfeljebb a balatoni estékkel vetélkedhet -  mint amikor egy-egy forró júniusi estén a túlérett hársillatban ballagok haza.

Befelé egy kert van, egy kertnek nevezett vadon, lomberdő és korábbi lakók meg jószomszédok ötletszerű ültetvényei, amelyek  együtt mégis kiadnak valami igazán magyart és XXI. századit.

Az erkélyhez legközelebb egy fűz, hogy a barkák figyelmeztessenek a tél végére, mellette akác, törzsét vastagon átfonta a borostyán. Akácvirág... sajnos nem lila, de mézillatú, akkor virágzik, amikor már beteltünk a csodákkal, hirtelen megjelenik, mint az utolsó tűzijátéksziporka, amit még ...

Amikor rámjött újra a lakásszépítés, nem csak vadiúj kókuszlábtörlőt, ágytakarót meg kispolcot vettem, hanem az élelmiszer-részlegben egy jácinthagymát is. Hajtatottat. Kimagaslott a többi közül a választottam, meg a színe is sötétebb volt. Ezen egy kicsit eltöprengtem, de végül bátran megvettem azt az egyet, amelyik kilógott a sorból.

Halványkék műanyagcserépbe ültettem, hozzáillő kis alátányért is találtam a kincseim között.

Szigorúan csak alulról locsoltam, gondosan, naponta. Védett helyre tettem, mert kiolvastam, hogy se huzat, se meleg, se hideg nem érheti.

Imádtam nézegetni.

Különös volt látni, hogy a zöldizmos kis bugából hogyan lesz apránként kék virág. Először egy szemecske nyílt ki, szinte látni ...

"Ha lenne időm, most írnék egy esszét az evéshez kapcsolt legújabbkori bűntudatról, rettenetes példákkal, diétagurukat a pokolba átkozó dühvel. De sajnos nincs időm... holnapra ebédet kell főznöm Liának, meg sós süteményt is ígértem neki... . Egyébként már a Bridget Jones-ban is van egy félmondat erről a témáról. De nem rázta meg a világot, nem fékezte meg a méregdrága méregtelenítők, fehérjekoncentrátumok, mindenmentes mindenségek gyártóit, sőt észre sem vették. Pedig szerintem bűn, emberiség elleni vétek elhitetni azt, hogy enni valamiféle gyengeség, jellemhiba, valami olyan dolog, amit komoly ember nem tesz. Még Vas Zsófi is egyetértett velem, amikor legutóbb összefutottunk. Pedig ő az evésnek és nemevésnek egyaránt ...

Igen. De Lia megvigasztalt: "Ne hagyd, hogy átszervezzenek, légy te magad az átszervezés."

Zelma  megint takarít:). Már szinte vártam filozofikusnak szánt merengéseit, amik hol telefonon, hol emalien érkeznek. Ma korán kelhetett,  vagy a szokásosnál is hamarabb unta meg, mert máris megérkezett:

'Mindig várok valamire. Te is? Valakire, valamire, jó időre, jó hírekre, gyógyulásra, könnyed nyári hangulatra, reggelre, estére, társaságra, egyedüllétre...  Soha nem értettem a körülményekre hivatkozókat, közben pedig nem veszem észre, hogy én is a körülmények ingáján csücsülök. Minden kilengésben pillanatnyi holtpont, amikor abban bízom, vagy attól félek, hogy visszalendül. Azokat a pillanatokat borzongva szeretem."

Amikor az ember rájön, hogy visszamenőleg nem változtathat semmin az életéből... igen, igen, mindig is tudjuk ezt, de egyszer szembenézünk a ténnyel  - akkor hirtelen elmegy a kedve attól is, hogy előremenően változtasson.Mert olyan hatalmasnak és kilátástalannak tűnik a változáshoz szükséges munka, alkalmazkodás, felfordulás... az egész strapa. A visszahőkölésnél azonban jobb a kétfrontos változtatás: a mikromiliőben és a Nagy Életfolyamban egyszerre. Fontos a mikromiliő, mert annak lehet örülni, érezhető a változtatás eredménye, motivál a nagyobb lépések megtételére, elviselhetőbb a Nagy Változtatást kísérő káosz és zűrzavar is. És aztán lehet, hogy az egész mégis rosszul sül el mégis, de már vettél egy nagy ...

Kása napja közeledett. "Szerdán érkezem, viszek magának valami ajándékot is, Zelma". Ezt írta hétfő délben, aztán estére Zelma kitudta, hogy valami bordó csodafotel érkezik az autó tetején, egyenesen Németországból. Zelma megütközött a híren. Fotel? Desszert, virág, esetleg valami személyes apróság... de fotel? A levélben később volt pár sor, hogy költözés miatt le kellett cserélni az irodaberendezést és ez a fotel Kása irodájából gazdátlanná vált. Gyerekkori emlék. Még a nagynénje lakásából, Pestről vitte ki, a divatos DY mozgalom jegyében maga tett rá új kárpitot, nem csoda, hogy sajnálná fillérekért, vagyis eurocentekért kitenni a Garage Sale-re.

A lakás valójában az övé, ez már lassan feledésbe merül, úgy ...

Zelma emailje épp az imént érkezett, csupa meleg selymességgel.

"Vannak ritka napok, amelyek selymesen simulnak. Ilyen volt a mai... jót aludtam, megérkeztek várva várt levelek, nem azért, mert fontos, hanem csak úgy becsületből... Dolgoztam a háztartásban, nem többet és nem kevesebbet a kellemesen hasznosnál.

Lia nálam ebédelt, ő is nyaralásból érkezett, kiéhezve a hazai ízekre. Néhány mozdulattal lakomát varázsoltam neki. Jóízűen evett, jóízűen beszélgettünk közben.
Délután úsztam egy nagyot. Nem is mondtam neked, de mostanában egyre rosszabb az állóképességem, hegymenetben a rossznál is rosszabb... de úszásban haladgatok, feltornáztam magam a nyár eleje óta húszról negyven percre. Intenzív úszást képzelj persze, ne ...

Zelma büszkén újságolja, hogy javult a stressztűrőképessége.

- Nocsak? - emeltem fel a szemöldököm.

- Mióta?

- Hát, fél év alatt. Mert mostanában ezt mondja mindenki Le is van írva valami munkahelyi izében. Korábban erről szó sem volt.

- Zelma, ez képtelenség, - kezdtem volna magyarázni, de elég felhősen nézett így is, nem akartam hát kedvét szegni.

De nélkülem is kétségei támadtak.

- Tudod, azon gondolkodom, hogy tán csak nem ezt a csendes belenyugvást, a már-már cinizmusba hajló fásultságomat értékelik stressztűrésként? Hol van már az a Zelma, aki odahagyta a projektet, mert nem értett egyet az akkori fejleményekkel.... "

Ezután sokáig hallgattunk, majd valami nagymintás ruhát kezdett el nekem magyarázni, ...

Amikor a napi horoszkópom figyelmeztet, hogy jelentős változás várható az életemben, remélem nem arra gondol, hogy ma üzembe helyeztem életem első okos telefonját?

Habár, cseppben a tenger... azt hittem, megtarthatom a régi sim - kártyámat a régi kis piros telefonomban,

de azt mondták a telefonosok,

hogy vagy régi, vagy új, de a kettő együtt nem megy.

Zelma nem találja a helyét az új munkahelyén, ami nem csoda, mert az áthelyezése óta a harmadik koncepció, állandóan változó munkakör, betegség, gyógyulás, nekilendülés és fékezés. Jelenleg ott tart a dolog, hogy a főnök közölte, egyelőre mindenkinek mindent kell csinálnia, mert kevesen vannak. De valójában szó sincs rlóa, hogy mindent csinálna, éppen ellenkezőleg, mindenben fékezik... A "munkára" annyiban hasonlít ez a tevékenység, hogy időt tölt ott, és ezért pénzt fizetnek a számára.

Ma reggel ezt  a mailt küldte:

"Azt tanácsolta valaki, - egy jóakaróm - hogy a napi túlélés érdekében legyen "dac, elv, személyiség háttérbe szorítva".

Én meg csak ellenkeztem, ellenkeztem dacosan, és még ma reggel is azon ...

Lehet-e könnyed szökkenéssel átlépni megszokásokon? Meddig szokás, honnét szenvedély, meddig stílus, mi a modor és mi a jellem? Önirónia helyett lehet-e valami komolyabb, mordabb feldolgozás? Egyáltalán, meddig, hogyan, miért, mennyire képes változni az ember?

Zelma még soha nem hívott éjféltájban... de ma megszólalt a telefonom,  még éppen villanyoltás előtt.

Elmeséltem neki, hogy elértük a tízezer lapletöltést, hogy tegnap csúcsot javítottunk a valaha volt legerősebb napban is. Valaki vagy valakik 208 oldalt olvastak egyetlen napon.

Ezek nagyon jó hírek, szólalt meg nagysokára. Nem hiába írtuk akkor.

Ezen az "írtuk"-on elmosolyodtam, de lenyeltem a megjegyzést, hogy én írtam... nem illett volna az ünnephez.

Pedig... pedig kicsit zagyva lett az utóbbi évben, nem? És mégis olvassák? Azt hittem, egyre több örömről meg elégedettségről tudok majd beszámolni, de vannak benne... visszaesések.

Ezt, hogy "visszaesések" olyan halkan és befelé mondta Zelma, hogy minden áron valami ...

Miközben két éve írok nőknek, arra ébredtem idén december végén, hogy nekem tényleg férfiak olvassák a legtöbb írásomat. Nem csak Zelmáról, vagy a legkevésbé őróla, hanem egyáltalán, a középkorú férfiak-nők közti kapcsolatok lehetőségeiről és lehetetlenségeiről, keménységről és gyengeségről, poligámiáról és monogámiáról, nehéz döntésekről és örök dilemmákról. Ezek az írások nem mindig jutnak el ide a Síkospályára, néha megálltak olyan helyeken, ahol kevésbé személyes a "felület", de nagyobb a reklám... És olvassák, és írnak, visszajeleznek, sokan olyanok is, akik azt mondják magukról, hogy a számok emberei, nemigen gondolkodtak eddig ezeken a kérdéseken, de most határozottan érzik, hiányzik valami. Úgy ...

A mottóm az, hogy "Síkospálya... az esik seggre, aki óvatosan lépeget."
Ez mottónak jól hangzik, de időközben rájöttem, hogy a bátrak is seggre esnek, de semmivel sem többször, mint az óvatosak, és addig is a kudarckerülésnél pozitívabb dolgokra koncentrálnak. 

- Új felfedezés!

Zelma ezúttal visszatért a mailhez, talán azért, hogy ne nagyon kérdezősködjem, vagy legalábbis legyen ideje gondolkodni a válaszon, ha mégis.

- Új felfedezés! Tudok nemet mondani, de nem vagyok engesztelhetetlen... Gyakorolom őket, amikor csak lehet... Nem tudom, melyik a nehezebb. Igazán puha, bársonyos sose leszek, azt hiszem.

Nem kérdeztem, csak visszaírtam egy jól meggondolt sort.

- Manapság annyiféle bársony van már, Zelma.

... vagy fordítva?

Mintha ez a világítótorony egy úszótesten állna!? Legalábbis nincs bebetonozva... Zelma legalábbis így látja. Tegnap azt mondta neki valaki, hogy a dolgokat úgy látjuk és halljuk, ahogy látni vagy hallani szeretnénk... Zelma értette ezt, napestig tudná sorolni a jelentéktelen és a sorsdöntő példákat is, de mégis, ez a torony mozdíthatónak tűnik.Vagy mégsem az?

Zelma lebegni vágyik, hát kikerestem neki ezt a képet. Első látásra nem is fogod fel, mit ábrázol... fekete pöttyök az égkék háttér előtt. Lebegő emberek... remélem nem katonák... Habár. Habár talajtvesztett, lebegő katonák vagyunk mind, hazánkat szolgálók és zsoldosok vegyesen...lebegve, lassan ereszkedünk. Együtt, de magányosan... és egymástól távol koppanunk a földre.