Hát szembejött. Ez nem igaz, csak jó felütés, de nem jött szembe Zelma, hanem a zsúfolt metrón láttam meg összetéveszthetetlen fejebúbját. Megállók jöttek, utasok mentek, egyszercsak kilátszott a válla is a tömegből. Zöld kapucnis, aszimmetrikus szabású, baloldalon zöld jelvény. Ez csak ő lehet. 

Nem volt kedvem a boldog egymásra találáshoz a tömegben, de összesodródtunk a mozgólépcsőn. Kölcsönös izé, hogyvagy és milyenjólnézelki, de Z. leintett. - Hagyjad. Már átadják a helyet nekem is, akkor meg hiába mondják a hízelgők, hogy tíz évet letagadhatnék. Amúgy teljesen fel vagyok pezsdülve, figyeled, mennyi a női jelölt, listavezetők is, hát ezt is elértük. 

Ahhoz képest, hogy Zelma évek óta nem keresett, vasárnap reggeli hívása váratlanul ért. Elmaradtam munkahelyi- és pasiügyeiben, azt sem tudom, Budapesten él-e még, vagy kitántorgott valahova Ausztriába vagy Németországba. Esetleg melegebb éghajlatra. Nem tudok róla semmit. Bambán néztem magam elé, amikor jellegzetes Zelma-hangján belemondta a telefonba: - Felbontottam a sárgadinnye lekvárt ma reggel. 

Hát nem tudtam mit válaszolni. Nem tudtam felmérni a hír jelentőségét, még csak jelentését sem, ezért tőlem szokatlan módon hallgattam.

- Tavaly nyáron tettem el. Szállóvendégeim voltak, nyári meleg, imádtuk a sárgadinnyét. Leszaladtam, és a nagy sikerre tekintettel vettem még kettőt. De aztán hideg lett hirtelen. Az egyiknek a ...