Kemóra járok. Ez az információ publikus, valahogy kézzelfoghatóbb és reménytelibb is, mint a "rákos vagyok", "rákbeteg vagyok" vagy micsoda.

Kemóra járni maga a remény. Mert borzasztó, kínos, fájdalmas, összezavaró és felkavaró. Miért vállalnák ezt az orvosok, és maguk a betegek, ha nem a célérért, meggyógyulni!

Kemóra járni egy új világba lépés. A világ nem kívül, hanem belül van, annál megdöbbentőbb az újdonság ereje, a belsőnket nehezebben váltogatjuk, mint a környezetet. 

És ezt, ezt nem mondta senki. Fájdalom, hányás, hajhullás, szóba kerül minden minden, csak erről nincs egy sóhajtás sem. Hogy én nem én vagyok, és mégis énnekem kell megtanulni tájékozódni, lélegezni, enn-inni, jönni-menni ebben az új ...