Özil, XXI.
Miközben Zelma nénisedik, én időutazást tettem Budapest belvárosában. Régmúlt és futurisztikusan hihetetlen jelenségek közt cikáztam. Mert egyrészt ugye ott laktam születésemtől 40 évig, így mindig a múltba lépek, másrészt azonban...
A banképület az apám hajdani munkahelye volt, ma székház, s mit sem sejt arról, hogy egykor Kohó és Gépipari Minisztériumnak hívták. Kohó... micsoda ósdi szó, fazolahenrikes és kommunistás egyszerre. De belül légkondi van, ma éppen melegebb, mint a kinti idő, hellyel és vízzel kínálnak, másfél órát foglalkoznak az ügyemmel, (döbbenetemre meg is kíván annyit), a vécére viszont csak csipogós kártyával mehetek ki, a személyimet kell letétbe adni. Lehet jogosítvány vagy útlevél is, ...
Megkértem Zelmát, meséljen már valami humoros történetet is, elég volt ebből a nyúvadásból, hogy így a haja, úgy az életkora... 
Az ötven éves férfi az általános elbizonytalanodás korszakában él, olyasféleképpen, mint a harminc éves nő. Ezt az elbizonytalanodást nehéz feldolgozni, több évig is eltarthat, ezért megáll egy kicsinyég... pár évig ötven marad a közösségi vagy társkereső oldalakon. Vagy akár 49, és még ideológiát is gyárt hozzá... szeretne a látókörében maradni azoknak is, akik ötvenig keresnek... és utóbb igen sértett, amikor valaki lehazugozza... némi joggal, mert nem is másokat, inkább csak magát áltatja...