Zelma  megértően bólogatott. De most még nem tart ott.

Azt írta Tite nevű kedves ismerőse, hogy munkát vállalt a Szigeten, egy kísérő produkcióban volt szereplő. Képtelenül megterhelő volt ez a munka lelkileg és testileg is, de nagy előnye volt, hogy teljesen kikapcsolta mindennapi munkája világából, mintha  az egy messzi, távoli galaxisban létezne csak.  Zelma megértően bólogatott, és értetlenül csóválta a fejét. Mert Tite mindennapi munkája is megterhelő volt fizikailag és főleg lelkileg, de Zelma annyit tudott összesen Titéről, hogy imádja  a munkáját. Zelma fejcsóvált és olyan zavarodottsággal csapta le a laptop fedelét, amitől maga is megijedt.

Merthát a laptop kölcsönben van, jó lesz vele különösen vigyázni. Zelma egy munkahelyétől kapta, ahol borzasztó érdekes a munka, de főleg írásból és olvasásból áll. Ezért is jár hozzá a vadiúj legmodernebb laptop tiszta szoftverekkel. Úgyhogy a csapás után óvatosan felnyitotta és belekukucskált, de semmi sérelem nem látszott a készüléken, tökéletes külsővel és rezzenetlennek látszó lélekkel tűrte a csapást. 

Akkor Zelma óvatosan is lecsukta a fedelet, lassan, a lassú mozdulatból elgondolkodás lett, az elgondolkodás Titével kezdődött, hogy miért kell neki arra a távoli galaxisra űzni a munkáját, miközben szereti, elkötelezetten és áldozatosan. Aztán átszökkent a zelmai gondolat saját magára, négyféle munkájára, amelyek összesen adják ki esetleg a hivatali fizetését, ami persze a végén már nem munkának, hanem inkább vérdíjnak számított Zelma egészségéért... 

De ha félre is dobta a pénzkérdést, ez Zelmánál gyorsan ment, bár szerette annyiban a pénzt, amennyiben a szabadságát szolgálta. De most félredobta, és csak rájuk csodálkozott, a munkákra, és arra jutott, hogy mindegyik olyan, mint Tite szigeti munkája, egyiket a másiktól egy Galaxis választja el. A tudós pszichológus biztos megtalálná, hogy mi köti össze a nyelviskolát a kutatással, a mentorálást a szakmai csoportok oktatásával, de  mégiscsak távol állnak ezek egymástól, távoli kollégák, távoli stratégiák, döntések, távol áll egymástól Zelma helyzete egyiken és a másikon, ott kezdő, akiről ajakbiggyesztve beszélnek, amott a életkoráért, ideszületéséért is tisztelik, okosságát fel sem ismerve, jóságát is alig. És ott az álommeló, amiben egyetlen dolog hibádzik, a középhaladóknak szerkesztett, gúzsba kötő útmutatás. De Zelma azért Zelma, hogy majd azt is legyűri, miközben nem tér el tőle, a szakma Paganinije, aki ugye kottából játszik ugyan, de ... 

Szóval így állok, összegezte Zelma, különös idegen vagyok és benszülött veterán.

Attól függ, milyen nap van.

Zelma élvezi ezeket a munkákat, külön-külön mindet, de most Tite nyomán rájött, élvezi a galaktikus távolságot is, mindenhova máshogy csomagol, más ruhába és más lélekbe öltözve indul, attól függ, milyen nap, vagy hány óra  van éppen... 

És aztán továbblapozott Zelma, a magánéletére, Lia hol nála vendégeskedik, szuszát is hallja, hol 1000 kilométerre,  laza "még élek" emaileket váltva néhanap. 

És aztán még továbblépett Zelma, abba a szférába, amit magánéletnek hívnak, és ott is, ott is megtalálta a galaxisokat... 

Remélhetően Tite is így van ezzel.