Ahhoz képest, hogy Zelma évek óta nem keresett, vasárnap reggeli hívása váratlanul ért. Elmaradtam munkahelyi- és pasiügyeiben, azt sem tudom, Budapesten él-e még, vagy kitántorgott valahova Ausztriába vagy Németországba. Esetleg melegebb éghajlatra. Nem tudok róla semmit. Bambán néztem magam elé, amikor jellegzetes Zelma-hangján belemondta a telefonba: - Felbontottam a sárgadinnye lekvárt ma reggel. 

Hát nem tudtam mit válaszolni. Nem tudtam felmérni a hír jelentőségét, még csak jelentését sem, ezért tőlem szokatlan módon hallgattam.

- Tavaly nyáron tettem el. Szállóvendégeim voltak, nyári meleg, imádtuk a sárgadinnyét. Leszaladtam, és a nagy sikerre tekintettel vettem még kettőt. De aztán hideg lett hirtelen. Az egyiknek a ...

Váltok. Mindent forintra, onnan ojróra. Amióta Lia elment, sportot űzök belőle. Nehéz sport, és nincs hozzá dopping. Önmaga a dopping. Meg Lia öröme, sikerei, amíg örül és sikeres. Addig lelkesen váltok. Előadást három nap üdülésre, vasárnapokat és szabadnapokat projektre, projektet ugye forintra és a forintot ojróra. Vannak szabályok. Lehetőleg heti egy színház, na jó, havi 2-3. Sokszor lehet ingyenest kifogni, vagy potom pénzért nagyon jót. Ott volt a Koncz Zsuzsa koncert, ezerért vettem a jegyet, last minute, részleges rálátással.Semmit nem lehetett látni, csak a gyönyörű belső teret, ahol a koncert zajlott. Szünetben lementem a földszintre, találtam egy falmélyedést, ahol jól lehet állni. Na jó, nem jól, de jobban, mint csak ...

Ha nem lenne olyan nagy a hasam, tökéletes lennék. Persze egy nő tudja, hogy soha nem szabad egészen tökéletesnek lennie, mert.. kell, hogy legyen valami, amit a férfi finoman, elegánsan megbocsáthat neki.

Egyre felszínesebb a kapcsolatunk. Hol vannak már impulzív telefonhívásai, de azért néha, mint ma este is, átjön hozzám egy kis csevelyre. Gondoltam eszünk egy kis fagyit gyümölccsel, fél szemünk közben az EB-meccsen, de másként alakult. Az obligát "hogy vagy mostanában" mégiscsak elindított egy önfeltáró monológot, igaz, a rövidebbik fajtából. A frizura- és melltartósztorik úgy látszik nyugvópontra jutottak, az új alakformáló fürdőruha is csak érintőlegesen került szóba.

"Sosem gondoltam volna, hogy a meggyes-túrós és meggyes-mákos rétesemre, az eper- és a ribizli-meggy-cseresznye lekváromra, az orchideámra leszek a legbüszkébb. Meg a kis sziklakertemre, ami már jócskán kinőtte a presszóstányérkát. Na az jó történet ...

Imádom a kockásinges képeket.A közösöket. Tanári kar, iskolai osztály, szépen, rutinosan tablóba rendeződve, csupakockában. Nem politizálok, csak elképzelem a tanár urakat, akik előző este szekrényszemlét tartanak, gondosan válogatnak, mosnak vagy esetleg a feleségüket/édesanyjukat megkérdezik, ki lehetne-e holnapra mosni vagy vasalni a kedvencet vagy a rég elfeledett szekrényaljit. És elképzelem a tanárnőket, nem csak a nyúlánk, vékony "most államvizsgáztam" alkatúakat, hanem a kotlósforma tapasztaltakat, a nagyasszonyokat, a divatmacákat (mert van ilyen tanárnő is), a gondterhelteket, a könnyelműeket, ahogy előkeresik, kikészítik, reggel kapkodnak, gyorsan gombot varrnak, fogukkal tépik a cérnát, még éppen beérnek csöngetésre, ...

És akkor Zelma csak magyarázta és magyarázta a ruhahosszakat, a kabátokat, leggingek és harisnyák repkedtek a levegőben, és O. megadóan hallgatta, sőt, készségesen némi érdeklődést is mutatott. Többet mutatott volna, ha tudja, amit én, hogy Zelma világéletében nadrágos nő volt. Tunikákkal kezdődött a változás. Aztán tavaly vett két ruhát - csodásan variálta őket nyakláncokkal, kardigánokkal és harisnyákkal, még az ínyenc kolléganők is csak hetek múlva jöttek rá, hogy ez összesen két ruha  - aztán nyáron bespájzolt még egyet őszre... aztán vett egyet hirtelen, az nagyon bevált, lenge muszlinruha piros, fekete geometrikus mintás. O. szerint cuki, bár O. hajlamos utólag idézőjelbe tenni a kedveskedéseit.

Zelma azonban nem ...

Amikor egy férfi tudja, hogy most csak egy esélye van... akkor okvetlenül férfiként kell viselkednie. Ráadásul ez nem is ilyen egyszerű, mert el kell döntenie, hogy milyen férfiként viselkedjen és hogyan . Bizton számíthat rá, hogy itt is beválik a jó öreg "Don't complain don't explain!" (ne panaszkodj és ne magyarázkodj) jelszó, de ennél egy kicsit több kell... például ötlet, aztán kivitel, és a kényes "alá - fölé" tűpontos beszintezése.

Ezek után kérdéses, hogy egy adott helyzetnek vajon csak egyféle "férfias" megoldása van, vagy többféle  - egyaránt férfiasnak értékelhető  - megoldás is létezik.

És, ha többféle, akkor mit is jelent vajon az, hogy férfias?

Zelma büszkén újságolja, hogy javult a stressztűrőképessége.

- Nocsak? - emeltem fel a szemöldököm.

- Mióta?

- Hát, fél év alatt. Mert mostanában ezt mondja mindenki Le is van írva valami munkahelyi izében. Korábban erről szó sem volt.

- Zelma, ez képtelenség, - kezdtem volna magyarázni, de elég felhősen nézett így is, nem akartam hát kedvét szegni.

De nélkülem is kétségei támadtak.

- Tudod, azon gondolkodom, hogy tán csak nem ezt a csendes belenyugvást, a már-már cinizmusba hajló fásultságomat értékelik stressztűrésként? Hol van már az a Zelma, aki odahagyta a projektet, mert nem értett egyet az akkori fejleményekkel.... "

Ezután sokáig hallgattunk, majd valami nagymintás ruhát kezdett el nekem magyarázni, ...

Néha villanásokra, mintha én lennék, ilyenkor a szám is tele van malterral, le kell ráznom a védő-ártó vakolatot. Mintha naponta próbára tenne Valaki, a Nagy Testvér vagy nem tudom, az értelmetlen akarat, hogy meddig maradnak még szilánkok belőlem.

Nem olyan nagy dráma ez, és mások is így járnak, mondták, és így járnak tényleg, jaj, és még hogy és hányféleképpen... de szeretném, ha Úgy Járva is megmaradnának belőlem a szilánkok, sőt híznának is, ...

... amíg már újra énből vagyok, csak sápadtlila zárványok mutatják, hogy majdnem elvesztem egy gépezet mélyén.

Lehet-e könnyed szökkenéssel átlépni megszokásokon? Meddig szokás, honnét szenvedély, meddig stílus, mi a modor és mi a jellem? Önirónia helyett lehet-e valami komolyabb, mordabb feldolgozás? Egyáltalán, meddig, hogyan, miért, mennyire képes változni az ember?

Csodálkozva nézem a levelezőrendszert, csodálkozva és hitetlenkedve... létezik, hogy LP levelei is azon a kis felületen jelentek meg annak idején? Valahogy nagyobbra emlékszem...

Tátika? Játékos név, de sóvárgó is... kicsi és tátog hiába..

Nagymamának a kertjében volt néhány tő, csupa lehetetlen színű, olyan narancsos-sárgás-pirosas cirmosak. Vagy foltosak.Tátikák.

Salzburgban találtunk egy kertet. Két doktorátusa volt a nőnek, aki tervezte.

Ott volt ez az oroszlánszáj! Bátran, büszkén...

Rózsaszínen.

Kínálkozón és elzárkózón.

Ahogy az egy szájtól és egy oroszlántól elvárható.

                                                                                                                                          A szerző felvétele

... vagy fordítva?

Már nem csak kaktuszokon lépdelek, hanem én magam vagyok a kaktusz, mégpedig éppen ilyen fejlődőképes... .

Ez volt a kedvenc sportom tévénézőként gyerekkoromban...  Akárhányszor megnéztem, nem tudtam a szememmel kiragadni azt a pillanatot, amikor éppen elemelkedik, a lassított felvételek pedig már elvesztették a valódiság illúzióját. Három dolog kell tehát, a titok, a támasz és a lendület... és tűrni kell a földetérést. Emlékszem, néha olyan buta arccal bukfenceztek talpra, mint akik azt kérdezik, ha repülni tudok, mit keresek itt... de lehet, hogy csak a forgástól volt buta az arcuk, vagy csak azért, mert nem tudták, érvényes-e az ugrás... és az egész varázslatot csak úgy hozzáképzelem.

Zelma egyszer egy ilyen kérdésre hirtelen rámondta, hogy ő zöld, pedig nem is szerette a zöld színt különösebben. A sárga a kedvence, meg a lila... ettől még persze ő maga lehet akár zöld is. Úgy gondolta, hogy a zöld hideg szín ugyan, de hidegsége ellenére van benne valami pozitív, valami biztató, sőt megbízható.Ha zöld, hát zöld.

Ruhaszínként viszont nagyon szereti a lilát, minden korszakában volt valami lilája, néha készleteket halmozott fel belőlük. Általános iskolás korában az anyjának volt egy Nagy Lila Mohersálja, amit a fején-nyakán hordott. Csupacsupa lila színátmenet, bolyhos játék határvonalak nélkül... egyszer aztán anyja kölcsönadta neki a sálat, boldogan ment benne az utcán, valami rendezvényre vagy a ...

A képaláírás szerint csokoládé rénszarvas... Zelmától kaptam.

Úgy látszik, nem tetszettek neki a fekete pontként lebegő ernyősök.

Ezt írta hozzá:

Nézd, én ilyen vagyok éppen... az egyik pillanatban kemény, a másikban már puha.  Muszáj bokáig jégkristályban állnom, másként elolvadok... .

Ki kéne próbálni mégis, mi történne, ha kilépnél onnan... írtam vissza.

Erre még nem válaszolt.

Zelma moziban volt. EFFF-et is meghívtam teszi hozzá szomorúan. Az esőerdőben játszódott a film, szinte egy szó sem esett benne. Csak állatok, növények, felhő, nap hold. Kígyók. Rovarok. Madarak. Majmok. Halak... A legfantasztikusabbak a rovarok voltak, a mozgásuk. Elnézegettem, hogy hányféle létezik szükség szerint. Hatalmas teleszkópos lábakon egyensúlyoztak, apró százlábon kígyóztak, kemény páncélban törtek a céljuk felé vagy levél-szárnyukon ellibbentek.
Én részben gyönyörködtem, részben elgondolkodtam. Istenen. Hogy van vagy nincsen... hogy ő teremtette-e ezt a szédítően változatos sokaságot.

EFFF csalódott volt, neki hiányoztak a Discovery Channel-féle okos magyarázatok. Ingerült lett, tudálékos. Mindjárt, ahogy ...