Ha az ember a tévében szerepel, akkor jó esetben kisminkelik... meg lehet kérni, hogy legyenek tekintettel arra, hogy nem fested magad, ezért fontos, hogy természetes hatást keltsenek. Nagyszerűen tud az ilyen kinézni, minden ugyanolyan, csak szebb...

Legutóbb egy reggeli műsorhoz, amely a generációk kapcsolatáról szólt, energikus, bár nem túl kedves sminkes volt beosztva. Zelma elmondta a szokásos mondókát, aztán figyelte a fejleményeket. Úgy a tizenötödik szín felvitelélnél megkérdezte, mégis mit csinál, hogyan lesz ebből natúr hatás... építem az arcot, válaszolt a nő és Zelma sértetten elhallgatott.

Olyan 6 éve kezdte el - a hétköznapi természetesség jegyében - a szemöldökét gyantáztatni, aztán jöttek a bajusz-piheszőrök, ...

Már hetek óta olyan "most múlik pontosan" érzései voltak, amit megerősített az a csütörtök reggel, amikor megunva a várakozást felhívta, és kiderült, akkor ébredt, erre a telefonra. Jobbnak látta, ha ő lép odébb... egyszer még szabadnapot vett ki a kedvenc napján, de aztán már nem készült semmire.

Aznap se készült rendesen, legalábbis úgy érezte, hogy nem... hányaveti lett, mint Ő, nagyjából rendbe tette a konyhát, szöszmötölt és az utolsó pillanatban lépett be a kádba. Így történt, hogy vízcseppesen, valami gyorsan le- és felkapott törülközőben ment ajtót nyitni, még annyi ideje sem volt, amennyi a kaputelefontól az első emeletig  jár a vendéglátó nőnek, mert lent beengedte valaki.

Számíthatott rá, hogy még nincs ...

Zelma egy időben családokat is látogatott az önkormányzat megbízásából. Még nem volt gyerekjóléti szolgálat, kézenfekvő volt, hogy egy óvónő másodállásban kijár "környezni". Aztán egyszakos magyartanár került az iskolába, valami színész, hétvégén utazott csak haza, ráért, elvállalta hát szívesen egy kis keresetkiegészítésért ezt is. Az önkormányzat pedig nyugodtabb volt, ha férfi járta késő estébe nyúlóan a családokat.

A boltban összefutottak Medgyesnével, a nagycsaládos nagymama számos családtagját látogatta már meg Zelma, nyilván más rokonok még hátravoltak, mert közelebb lépett hozzá a lisztek és a cukrok közt és megkérdezte, igaz-e, hogy az a Petur tanár jár majd az emberekhez ezután.
Igaz. Nagyon kedves ...

A férfi, ha ismerkedik, gondban van. Mármint az internetes társkeresőn, ahol szakmányban szólít meg nőket. Vajha tudná, ki az, akivel végül találkozni is fog, ki az akivel érdemes is, és ki az, aki a Nagy Szerelemmé nemesülhet az idők során. Most még nem tud semmit... apró fényképeket nézeget, kilókat, centiket súlyoz, végeláthatatlan lelki feltárulkozások és frappáns másfél sorok közt szédeleg, ötödszörre olvassa ugyanazt a Coelho-idézetet és éppen huszonötödszörre, hogy "szeretem a természetet, a filmeket, színházat, a jó könyveket".

A férfi azonban azért férfi, hogy elébe menjen az ilyenfajta kihívásoknak, hogy ne szeppenjen meg se Coelhotól, se Csernus dokitól, ha tetszetős a kép, vágjon bele bátran, sem csúnya sem ...

Ha kertek mellett vagy nagyobb parkban visz az utad, és a lábad elé nézel, a hófoltok között-alatt derékbatört virágokat látsz, bánatosan lehajtott fejű krókuszt, fagyba dermedt tulipánleveleket, fulladó és sárguló idei füvet, a nagy nedvességben különösen ható, pompájában elszáradt aranyesőt.

Olyanok, mint a társkeresők... virágzanak és szikkadnak, hidegségbe burkolóznak egyszerre.

Csak az ibolya érzi magát otthonosan hóban - napban egyaránt, csak hát ő meg olyan... olyan... szerény.

A hétvégi férfi ráérős. Nem dolgozik, vagy ha mégis, valami nyugis munkája van, ami mellett bőven lehet netezni. És nem házas, vagy ha mégis, akkor felesége éppen nagybevásárláson, vagy - még jobb - vidéken van, évszaktól függően a telken, a temetőben, az édesanyjánál vagy az unokáinál. A hétvégi férfi tehát - független vagy szalma - ráérős. Körülnéz, néhány csókot dob, ideköszön, odakérdez... meghitt ismerősök fogadják többfelé. És ezzel az otthonos melegséggel felvértezve felfedező útra indul, és talál is, jó esetben egy hétvégi nőt, aki szintúgy ráérős. Kellemes csevegés kezdődhet, ahol nem sürgős semmi. A fényképek is csak a harmadik-negyedik fordulóban kerülnek sorra. De mindegy is... a hétvégi férfit ...

hogy ő a minap élőben ismerkedett.

Kérdeztem, hogy érti ezt?

Úgy értette, hogy valakivel, akit nem a társkeresőn ismert meg, hanem látásból ismerte...  összetalálkoztak és meghívta kávézni. És, hogy nagyon jó érzés volt.

Kávézni hívni egy ismeretlen ismerőst... ez olyan lesz lassan, mint a tűzrakás meg a petróleumlámpa.

Hogy még értjük a módját, de már igazán nincs szükségünk rájuk.

Ha éppen alkalmazzuk is őket, már csak a hangulat és a romantika kedvéért...

A hajnali férfi olyan, mint a beton repedésében kinyíló virág. Csupa üde meglepetés.

Néma csókot találsz reggel, kedves levélkét, pikáns kérdést,vágyakozó sóhajt.

Ébredéskor gyorsan válaszolnál... de hiába, a hajnali férfi ritkán marad reggelig.

Ha mégis, annak oka van.

Az éjszakai férfi ritka, mint a fehér holló, ráadásul sokkal halkabb annál. Az éjszakai férfi lépése nesztelen, lábujjhegyen jár, titokban. Nem szól, nem küld jeleket, nyomát csak az elektronika ördöge őrzi. Beleolvasott a naplódba, tanulmányozta a lapodat, képeidre is vetett egy pillantást. Elálmodozott vagy hosszan mérlegelt. Még azt sem tudhatod, mi jár a fejében, van-e szándéka veled, amíg a kilóidat, szemed színét tanulmányozza. Nem tudni, hogy céllal, hozzád jött-e vajon, vagy esetleg egy hatalmas körséta útvonalába estél bele. Az éjszakai férfi nem hagy üzenetet, nézelődik, gondolkodik... és ez így megy napra-nap vagyis éjre-éj.

Aztán majd rávirrad egyszer.

A késő esti férfi siet, kapkod, fél, hogy most már tényleg kárba vész az estéje,ha nem intéz gyorsan valamit.

Egy fáradtan finiselő hosszútávfutóhoz hasonlít.

Ha éppen beszélgethetnékje van, akkor - tisztesség ne essék szólván - a nőkre, lányokra, hölgyekre tesz csípős megjegyzéseket, azokra, akik miatt eddig fuccsba ment az estéje.

Aki a nők közül élvezi, hogy fiúsítva van, és egy kicsit haveri alapon beszélgethet egy ismeretlen lovaggal, annak nyert ügye van.

A késő esti férfi szókimondó, érdekes és eredeti, mert belefáradt már a virágnyelvbe, a hasztalan cikornyákba.

Az esti férfi maga a gyönyörűség.

Nyilván rászánta az estét az ismerkedésre, mert köszön, csókot dob, képet kér, kérdez. Humoros, kedves, szellemes.Ha kell vigasztaló, ha lehet rámenős.

Bűvészként varázsol elő hol nyaralási fotót, hol cicát, hol orchideát, hol gyereket, bájos unokát, pikáns karikatúrát vagy éppen miegyebet a cilinderéből. Türelmes és résen van, válaszol, és mindig kész egy bókkal továbbgördíteni az elakadt párbeszédet. És ez így természetes. Annyira természetes, hogy átsuhan a fejedben a gyanú, az esti férfi megszokta ezt az életmódot, rutinosan udvarol, jól kiismeri magát váratlan helyzetekben is, és csak akkor hökken meg, ha valaki belegyezik a hőn áhított randiba... erre a helyzetre nincs ...

  A délutáni férfiak rejtélyesek.

Látod, hogy ott vannak, de nincsenek.

Nézegetnek, nézegetnek ugyan, de nem  kérnek képet, nem értékelnek, nem szavaznak, valószínűleg csak a csodára kapják fel a fejüket. Érdeklődésük lagymatag, párbeszédet nagyon nehéz kialakítani velük, bár képesek arra, hogy univerzálisan értelmezhető mondatokat produkáljanak és közben, élethelyzettől függően írnak, olvasnak, számolnak, kereskednek, tárgyalnak, sört csapolnak, biztonságot őriznek. Onnan lehet ezt észrevenni, hogy délután szinte sosem kérdeznek semmit, céljuk mindössze a kapcsolattartás látszatának megőrzése.

Pozitívan közelítve, a délutáni férfi kihívás, misztikus rejtély, maga a titokzatosság… a délutáni férfi ...

A virtuális társkeresés teli van sztereotípiákkal, panelekkel, sokszor előre látható, hogy te majd azt írod és erre ő majd azt kérdezi...

De vannak egészen váratlan helyzetek is... nem drámaiak, még csak nem is humorosak, csak egyszerűen... váratlanok és ettől jók... a virtuális utakon közeledő vagy távolodó férfi lépte hangtalan. :)

50 körül már nem feltétlenül egy teljes összeköltözés hozza meg két egymást szerető szívnek a boldogságot. Lehet, hogy érdemes megtartani kinek-kinek a lakását, és hol itt, hol ott, hol külön-külön élni a mindennapi életet, hogy aztán tényleg idősen újragondolják az akkori körülményeiknek, lehetőségeiknek és igényeiknek megfelelően.
Csakhogy ez az elképzelés nem túl népszerű, inkább a mindent vagy semmit, a teljes és állandó együttlét, a Tökéletesség Ideája az, ami után sokan baktatnak... baktatnak, baktatnak, talán egy percre meg is érintik... de aztán kisiklik a kezük közül, igazán sosem érik utol.
Lehet, hogy jobb lenne számukra is a külön-együtt, de nem látnak oldalra, csak előre néznek, céltudatosan. A mingli ...

Legtöbben ismerjük zsigereinkből és tanulmányainkból is a Maslow által lejegyzett,de mindannyiunkra érvényes szükségletpriamist. Szerinte a szükségletek és hajtóerők kielégítése így, a számozás sorrendjében természetes.

I. hiány alapú szükségletek: "D" szükségletek, azaz hiányszükségletek : elérésük feszültségcsökkenéssel jár
1. Fiziológiai szükségletek: éhség, szomjúság, szexualitás

2. Biztonsági szükségletek: fizikai védettség, kiszámíthatóság

3. Szeretet, valahová tartozás szükséglete: gyengédség, viszonzott szeretetkapcsolat

4. Elismerés szükséglete: önbecsülés, mások elismerése, hírnév, becsvágy

II. növekedés alapú szükségletek: "B" szükségletek, azaz növelik a belső ...

Egy női naplóban olvastam, hogy drukkol egy férfinek, aki nagyon megérdemli, hogy végre  - nem emlékszem a pontos kifejezésre - igent mondjon neki a nő, aki tetszik neki. Mert az illető férfi nagyon rendes, megérdemli. Hát én, lányregényen felnőtt nő, drukkoltam szintén, persze amúgy gondolatban, az ismeretlennek. Ha már olyan rendes ember, aki megérdemli, legyen boldog, igen.
Ezzel az átfogóan emberbaráti jósággal hajtottam álomra a fejemet, s már éjfél elmúlt, már majdnem aludtam, amikor eszembe jutott, a közelmúltban én is megírtam valakinek,  - akivel néhány hete írogattunk néha egymásnak -, egy nagyon kedves és különleges levélre, hogy nem, nem valószínű, hogy mi egy pár leszünk.

Mert  ezt kérdezte. Én pedig válaszoltam, ...

Hiába áltatjuk magunkat azzal,
hogy mennyi kedves és érdekes embert megismerhetünk egy internetes társkeresőn, mégis csak a szeretetet keressük, reménykedve és reménytelenül,
titkolva és nyíltan, mindannyian.
Írjak példákat?... aki nem tud egyet sem, annak küldök e-mailen, tapintatosan.

Nő létedre  tudhatnád, hogyan kell gulyást főzni, paradicsomot passzírozni, gallért vasalni, pelenkázni..., függönyt varrni, foltot eltüntetni, cipzárt cserélni...

Nő létedre elég jól értesz a politikához, focihoz, csavarozáshoz, kohászathoz, jól tájékozódsz, jól vezetsz, hamar megérted az összefüggéseket...

Nő létedre ilyen hajjal, ilyen cipőben, ilyen gyűrötten, ilyen ódivatúan...

Nő létedre nem szégyelled magad?

Nő létedre ilyen bátran?

Nő létedre ilyen őszintén?

Hát nincs benned egy kis női praktika?

Úgy kell mindent csinálni, hogy a férfi úgy érezze, ő döntött.

Ó, mi férfiak, még a zokninkat se találnánk meg nélkületek.