Zelma ezt a képet küldte nekem, három napja. Nézegettem. Nagyon szép, de...

- Mi a helyzet ezzel a gombával?

- Mérges.  Ehetetlen. Inedible, ez volt a felirat a képhez.

- De hát ez csak egy kép. Ráadásul szép. Miért lényeges, hogy ehető-e?

- Hát ez az... mégis egyetlen jelzővel elintézte valaki: ehetetlen.

Ráadásul ugyanaz, aki egyébként lefotózta...

Megvan a titok nyitja! - Zelma szinte rámtörte az ajtót a lendülettől, éppen nagyszombaton délelőtt. Kíváncsian vártam a nyitást.

A hajam... a fodrász... vágott saját szavába. Emlékszel, mennyire el voltam keseredve a hajamon a múltkor? Pedig mindenkinek tetszik... de most már tudom. Elárulta a fodrász, hogy ez egy olyan vágási technika, amit régen csak férfifodrászok ismertek... ők többet tudtak... bonyolult rétegekből áll össze a látszólag egyszerű frizura. Csak hajvágógépből háromféle rátétet használnak ilyenkor... Nem, nem vagyok boldog vele, van valami rossz üzenete, hiába csinos, és hiába találta ma ki nekem Dalma, hogy ez nem egyszerűen "fiatalos", hanem kifejezetten modern... Mi modern van egy hatvanas évekbeli ...

Januárban meghalt az anyja és neki éppen költöznie kellett, Elkészült közben a lakásuk és az ideiglenes tanácsit vissza kellett adni. Visszamehetett abba a reprezentatív lakásba, amit félig romosan - na jó, nem romosan, de használhatatlan állapotban  - hagytak ott két és fél éve. A csillárból folyt a víz, de a két nagy szoba félkörívesen a főtérre nézett, a kanyar után már a patakot is látni lehetett az ablakból és messziről a várat." Látkép a Várról"... a kirándulók zaja nélkül.

...

Néha

elviselhetetlennek

tűnik a várakozás.

Az ember kiönti a szívét,

az ottmarad üresen.

Még cseppek

sem

... 

Lassan lecsúsznak a leveleid a sorban...

már nem fut át rajtam a villám,

ha meglátom a neved,

nem is úgy hívlak magamban...

 A Titokzatos.

Lassan visszazárul

a Szezám szája,

 senki se tudja a jelszót,

se Ali baba,

sem a negyven rabló.

Ha van szabad vegyérték, a magányos szigeten élőt is utoléri a szerelem.

Ha nincs - nincs. Se magadnak, se másnak.

Ezt persze eltitkolják a társkereső szolgáltatók, ezért aztán folyton ott lebeg ...

éppen egy kattintásnyira.

Csőtörés, éppen ott, ahol a Fontos Főútvonal és a Nagyon Fontos Főútvonal keresztezi egymást. Mivel napokig tartott az útszűkítés, az autósoknak volt idejük kialakítani a viszonyukat a válsághoz. Alapvetően két magatartásforma rajzolódott ki: a sztoikus araszolóké és a virtuózoké. A virtuózok kis utcákban kanyarognak, ahol gyorsabban lehet-ne haladni. Csakhogy ott vannak még más virtuózok, aztán a kukásautók,  továbbá a búcsúzkodók és tornazsákért-visszaszaladó- gyereket-váró keresztbeállók, úgyhogy ott is kell egy kis türelem. A virtuózok  körülbelül ugyanakkor érkeznek a céljukhoz, mint a sztoikusan araszolók.
Mégis, megvan az élményük, hogy mozgásban voltak, tettek valamit magukért.

Tegnapi hír. Nyilván meglehetősen hebehurgya sajtótálalásból értesültünk róla, hogy a kormány is beszáll a társkeresés előmozdításába "Társválasztó, táncválasztó"  rendezvényekkel, amiken majd Bergendy húzza a talpalávalót. A cél az "egyetemista korú" fiatalok támogatása ebben a gyötrelmesen nehéz de magasztos folyamatban.
Kíváncsi lennék a részletekre:
Mit jelent az "egyetemista korú"? Ha 18-28 évesekre gondolnak, miért nem azt írták, miért kellett a továbbtanulást idekeverni.?
Ha már egyetemistákról van szó, miért őket említi a hír? Ők éppenséggel egész nap fiatalok közt vannak, szemben azokkal, akik már eladók a helyi kisboltban, időseket ápolnak-gondoznak egy szociális otthonban, egy biztosítónál számolnak ...

Milyen varázslatos lenne. Nem a delete, az túl... nagyralátó, egész szakaszokat kitörölni mégiscsak képtelenség... de egy backspace? Csak a legutóbbi néhány szótagot, azt az elhamarkodott igent, nemet vagy talánt ki lehetne törölni, azt a magyarázatot, vagy azt a szivélyeskedő mosolyt. Azt az öt percet, amivel később indultam el, azt a pillanatot, amikor a kávét odatettem a fontos dolgok mellé. Azt a kis viccesnek szánt gonoszkodó megjegyzést, ami miatt most úgy érzem, elrontottam a napját, és ami még rosszabb, a napomat. Vagy a hetemet? Még az is lehet, hogy ... ?

(Megjegyzés: backspace egy ismeretlen ismerősöm nickneve, ami megihletett. Szabályos alkuban vettem meg tőle ehhez a címhez, a mottómat adtam érte: az esik előbb seggre, aki ...

Egyesek annyira magányosak,
hogy még a napi betevő veszekedéseiket is
a társkeresőn próbálják
megszerezni...

... a titok bennünk van...

A késő esti férfi siet, kapkod, fél, hogy most már tényleg kárba vész az estéje,ha nem intéz gyorsan valamit.

Egy fáradtan finiselő hosszútávfutóhoz hasonlít.

Ha éppen beszélgethetnékje van, akkor - tisztesség ne essék szólván - a nőkre, lányokra, hölgyekre tesz csípős megjegyzéseket, azokra, akik miatt eddig fuccsba ment az estéje.

Aki a nők közül élvezi, hogy fiúsítva van, és egy kicsit haveri alapon beszélgethet egy ismeretlen lovaggal, annak nyert ügye van.

A késő esti férfi szókimondó, érdekes és eredeti, mert belefáradt már a virágnyelvbe, a hasztalan cikornyákba.

Mit álmodtál Zelma, ami miatt ilyen sürgős volt találkoznunk?
Egy gyerekkori álmomat álmodtam újra... egy farmotoros Ikaruszon laktam álmomban, csúnya szürkésdrapp farmotoroson. Olyan hálós csomagtartók voltak végig, meg csúnya szürkésdrapp ülések, és mindenhol  fiúk... vagy férfiak laktak. A buszüléseken. Fenn a hálóban. Csak én voltam nő egyedül köztük...
Hova mentetek?
Éppen ez az, nem mentünk, csak laktunk. Illetve én leszálltam néha, de a többiek mindig ott voltak. Egészen különböző karakterű fiúk... kedvesek, vidámak, szentimentálisak (még akkor is, ha ezt a szót nem ismertem annakidején), vagányak, okosak, alkalmazkodók... egy nagy csapat.
Nem tudtam választani közülük... mind az enyém volt, és egyikőjük sem.
Tegnap ...

A legkényelmetlenebb

helyzetekbe

önként

sétálunk

be.

Hol

üdvözülten,

hol mártírarccal.

Alkalmasint

ártatlanul

is.

 Próbáltad már lazán?

Ezt kérdezte...

Fogalma se lehet arról,

hogy honnan - hová.

Először elhatározod, hogy selejtezel, átrendezel, igazi nagytakarítás lesz, új minőség, na jó ezt így nem mondod ki, hogy "új minőség", de magadban azt szeretnél, már érzed is az önelégült önünneplés édességét, és így még erősebb is rajtad a nyomás, így, hogy nem mondtad ki, magadnak tett ígéreted csak a te válladat nyomja, mit a válladat, a gyomrodat belülről, aztán feljebb kúszik valahova a torkodba, aztán keserű és nyúlós lesz a szádban a nyál, akkor már nincs sok idő hátra,...  még halogatod, de a szemeddel már csoportosítasz, kiviszel, beviszel, fennakadsz 6 cipősdobozon, hogy azt majd vajon hova, levittél már 6 teli nejlonszatyor kacatot, ahogy jössz-mész a lépcsőházban egyre csalódottabb vagy, mert még semmi ...

Még mindig síkospálya.... csak bátran!

"Egyszer

lenn,

egyszer

fenn."

De

ez már

a XXI. század.

Itt

mindig

lenn,

mindig

fenn.

Jó

esetben.

Már túljutottunk azon, hogy Zelma élete...
nem is olyan egyedi, mint hitte,
de akkor nem akart lemondani találkozásainkról,
önként kínált feltárulkozásairól.

Aztán eltűnt.

Jobb lett volna, ha elbúcsúzik,
éppen el is ment a kedvem a Zelma-blogtól,
de még egy elköszönésre se tudtam alkalmat találni vele.

Aztán egy levelet kaptam tőle.

Ez tehát - némi szerkesztői kurtítással - Zelma levele.

"A kislakást végül kibéreltem. Kása költöztetett, az utolsó zsákokat diadalmasan tette le a padlóra. Mondanom sem kell, hogy a költözés előtt Kása pesti irodájából jött ki egy takarítónő. Biggyesztgette a száját. Hogy lehet ebben a kutricában lakni! Minden mocskos férfit utolér a sors, aki a fiatal nőért kidobja a ...

hol

álmaink

felhősétányán járunk,

hol földre ránt a józan megfontolás

egymást ringatva-rángatva

csupa közhelyes igazsággal birkózunk,

nem merjük bevallani,

hogy talán ezekben

is

van

valami.

Ő még nem tudja, mi az élet...

Én aztán tudom, mi az élet. Ilyen az élet.

Az élet nem fáklyásmenet.

Csalódás, árulás, szenvedés.

Élni kell az életet.

Addig élj, amíg lehet.

Addig is élni kell.

Kufircolni, dugni, szeretkezni, szerelmeskedni, amíg lehet.

Múlik az idő. Futnak az évek... rövid az élet.

vajon:

Mitől lesz

egy ember

kiélt?

Felhívtam a Kása apuka által megadott számot.

Hirtelen nem tudtam, kit is tárcsáztam. De jó, hogy hívsz, Zelma, már éppen gondolkodtam, hogy milyen kár, hogy nem kértem el én a számodat. Most lenne egy kis időm, be tudnál jönni beszélgetni?

Az örökmozgó Vanda volt, az, és hirtelen ötletével elterelt mindenféle megfontolásoktól, a szekrény elé sem álltam, kaptam magam, taxiba ültem és negyedóra múlva együtt kávéztunk.

Három vállalkozás alakult ki itt, rád mindenben számítok. Vagy talán jobb lenne, ha az egyik területen kezdenél... nézzük csak, van egy gyerekmegőrzőnk a Plázában, de a szülők elégedetlenek voltak egy idő után, hogy csak játszik ott a gyerek. Lassan-lassan kialakult egy kis tehetséggondozó központ, ...

Sok múlik a kalandvágyon is...
Azon, hogy mennyire merünk új dolgokat kipróbálni.
Nem arról a "kalandról" van szó, az túl egyszerű lenne.
 

 Fehér foltokról, bennszülöttekről,
akiknek a nyelvét is meg kell tanulni ahhoz,
hogy egyáltalán esélyünk legyen a megértésre.
 

Érzelmi kalandokról, érzelmi kockázatokról.
 

Mert hiába mondták már az ókori görögök is, hogy hajózni muszáj,
ha mi közben azt tanultuk, hogy járt utat a járatlanért el ne hagyj. 
 

Csakhogy
azt nem tették hozzá szüleink, bölcs tanítóink,
hogy pofára esni erre is, arra is lehet.
 

És így már nem kérdés a kérdés.

Munkát kerestem,
az egy külön történet,
hogy csupa 50 feletti nővel akadtam össze,
olyan volt, mint egy sorskirakat.
Mariannát nagyon régóta ismertem már, néha ő jött az unokáiért az óvodába.
Magas, szoborszerű nő, kórházi orvos a megyeszékhelyen.
Ahányszor bejött, végignézett a Kisbéka csoporton, és széles mosollyal meg egy kis ajakbiggyesztéssel odaszólt nekem: ha megunod ezt Zelma, csak szólj nekem, veszünk még az unokáim mellé pár gyereket és csinálunk egy maszek óvodát. Az engedélyeztetést én elintézem. Ott a nagy ház, a kert, a gyümölcsös.
Most megkerestem
illetve nem is kellett keresnem, találkoztunk a piacon. Látnod kellett volna ,

ahogy az a magas nő,
egyenes háttal,
feltornyozott frizurával,
valami fura se nem kosztüm - ...