A kisbolt a vasárnapi zárás-nyitás óta megváltoztatta üzletpolitikáját, nyitvatartását, árukínálatát. Nem mondanám, hogy rá se lehet ismerni a régi, féldecizőkből élő, néhány alibi-élelmiszert árusító sarki kispiszkosra, de alig.

A vezetés új reklámtáblákat rendelt, piperecikkekkel megrakott polcokat zsúfolt be a tartós élelmiszerek mellé, vasárnapra berendelte a rokonokat, hétköznap elkezdett friss péksüteményben, sőt szendvicsekben is gondolkodni, ezért reggelente viszonylagosan nagy volt a tömeg. Egyre többen vásároltak egyre többfélét. Betértek egy kávéra, bár azt a szomszédos "nemzeti" is árult, de itt lehetett hozzá harapni egy pogácsát vagy zsírosan édes aprósüteményt, sőt meg lehetett venni egy kis tepertőt ...

Az Ember, aki Játszott, nagyon értette a módját.

Mondhatnánk azt is, hogy csak a játékhoz értett igazán. Nem abban az értelemben, ahogy a vidám nagypapa minden kalapácsütéshez, vagy a metszőolló minden csattanásához fűz valami játékosat... nem, a mi emberünk tudott csak játszani is, haszontalanul, igazán, szívből, szenvedéllyel.

Esetében minden banális hasonlat az Örök Gyerekről, pláne gyermeki vonásokról teljesen méltatlan lenne.

Felnőtt volt, igazi felnőtt, aki játszik.

Persze játszani lehet egyedül, és lehet játszótársakkal... és talált is magának néha társakat, közepes, jó, vagy kitűnő játékosokat, akik mind azt állították, hogy ők is szívesen játszanak.

De aztán a közepesek kihullottak a rostán, ...

Lehet, hogy én egy szörnyű vagyok? Zelma először sms-ben küldte ezt a kérdést aztán benyitott hozzám délután.

Lehet, hogy én egy szörnyű vagyok. Már nem kunkorodott kérdőjel, de a "lehet" szócska még adott nekem egy kis mozgásteret.

- Milyenféle szörnyű? - kérdeztem vissza a biztonság kedvéért.

- Férfiakkal vetélkedő nő. Az nagyon szörnyű. Zelma hangja most nem volt harcias, se kíváncsi, se hetyke, tárgyilagos sem, inkább szomorú. Úgy éreztem azonban, hogy nem maga miatt, hanem a világ miatt az.

- Amikor az EU-s programban dolgoztam, amiben úgyis annyi bajom volt, - kezdte a történetet - egyszer be kellett menni valami főhatósághoz, itt Pesten. Rengeteg papírral jöttem, amiket százszor átnyálaztam előtte, hogy ne ...

Zelma egy időben családokat is látogatott az önkormányzat megbízásából. Még nem volt gyerekjóléti szolgálat, kézenfekvő volt, hogy egy óvónő másodállásban kijár "környezni". Aztán egyszakos magyartanár került az iskolába, valami színész, hétvégén utazott csak haza, ráért, elvállalta hát szívesen egy kis keresetkiegészítésért ezt is. Az önkormányzat pedig nyugodtabb volt, ha férfi járta késő estébe nyúlóan a családokat.

A boltban összefutottak Medgyesnével, a nagycsaládos nagymama számos családtagját látogatta már meg Zelma, nyilván más rokonok még hátravoltak, mert közelebb lépett hozzá a lisztek és a cukrok közt és megkérdezte, igaz-e, hogy az a Petur tanár jár majd az emberekhez ezután.
Igaz. Nagyon kedves ...