Zelma az ünnepekre hazautazott, na nem mind a három napra, de másfélre. Ez a Pünkösd valahogy nem kapcsolódott össze hagyományokkal, se tojást hímezni, se fenyőfát díszíteni, halazni, mákozni nem kellett, hát ráért. Gábor olyan volt, mint egy közlekedési lámpa, hol zöldre, hol pirosra váltott, de leginkább sárga volt.

Barátságosan üdvözölte, tárgyszerűen megbeszélték folyó ügyeiket, mármint a hivatalosakat, szomorúan jutott néha az eszébe, hogy Zelma már semmilyen értelemben nem az övé... ilyenkor agresszívre váltott.Gábor olyan fájdalmasan tudott agresszívvé válni, olyan lett ilyenkor, mint aki az életéért harcol, azt is utolsó erejével... Nem volt kellemes másfél nap, de elviselhető.

Ha már kitört a nyár, Zelma ...

Megkértem Zelmát, meséljen már valami humoros történetet is, elég volt ebből a nyúvadásból, hogy így a haja, úgy az életkora...

Kapott az alkalmon...

Tudod, velem minden megtörtént, ami Bridgettel. Bridgettel? Hát a szingli-ikonnal, Birdget Jonessal... már úgy értem, a könyvekben annyi humoros és jellemző eset van... például a harmadik kötetben, amikor már elmúlt ötven,  egy randin addig vacakol a szemüvegével, titkolja, rejtegeti, ide rakja, oda rakja, hogy a végén neki is meg a partnerének is négykézláb kellett keresniük a bárpult alatt... hát ez a sztori például... velem is megtörtént, még cifrábban.

Volt egy nagyon ígéretes kapcsolatom, aki ráadásul a fél világ előtt "meglengetett", mindegy volt neki, hogy barát vagy ...

A nagymamámnak valaha óriási kamrája volt, kész gyönyörűségszámba ment oda beszabadulnom. Nem ám a lekvárok meg egyéb jó falatok miatt, az egy másik kamra volt, másutt, amit kulináris tündérpalotának láttam... A nagymama kamrájában festői rendszertelenségben volt mindenféle, például a nálam 10-15 évvel idősebb unokanővérem játékai és könyvei. Imádtam ott kotorászni, aztán a kincsekkel megrakodva kimenni a nagy diófa alá...

Többek között megvolt ott a Gulliver, mégpedig a Gulliver Lilliputban című történet. Szerettem elnézegetni a  címlapját.  Gulliver a tengerparton feküdt, körülötte és rajta mindenütt a hangyányi lilliputiak. Gulliver haját szálanként pányvázták mákszemnyi szögekkel a földhöz, és hasonlóan ...

Áhhh... elég belehelyezkedni saját életvilágodba és máris a helyére zökken minden.

Erről van szó, az életvilág-váltásról.

Addig próbálgatni, amíg megvan a kényelmes, az otthonos fazon.

Ne lógjon semmi, de szűk se legyen.

No persze nem áll már jól a bizonytalan, szégyenlős mosolyú botorkálás... azt majd négyszemközt, velük, akik szintén most léptek be. Míg meg nem unod ezt is... az jó jel lesz majd.

Elég az üvegen át az égig nézni, kihagyva az emeletek és tetőteraszok látványát.

50 körül már nem feltétlenül egy teljes összeköltözés hozza meg két egymást szerető szívnek a boldogságot. Lehet, hogy érdemes megtartani kinek-kinek a lakását, és hol itt, hol ott, hol külön-külön élni a mindennapi életet, hogy aztán tényleg idősen újragondolják az akkori körülményeiknek, lehetőségeiknek és igényeiknek megfelelően.
Csakhogy ez az elképzelés nem túl népszerű, inkább a mindent vagy semmit, a teljes és állandó együttlét, a Tökéletesség Ideája az, ami után sokan baktatnak... baktatnak, baktatnak, talán egy percre meg is érintik... de aztán kisiklik a kezük közül, igazán sosem érik utol.
Lehet, hogy jobb lenne számukra is a külön-együtt, de nem látnak oldalra, csak előre néznek, céltudatosan. A mingli ...

Ti tényleg feladnátok a megszokottat (itt nem csak házasságról van szó, sőt sokkal inkább egy kialakult élethelyzetről) egy új társ kedvéért, nekilátnátok egy új életnek közösen?
Vagy inkább őrzitek a kialakult élethelyzetet, és várjátok-várjátok azt a Hamupipőkét, akinek a cipőcskétek pontosan a lábára illik?
És ez még nem is olyan nagy baj, csak szomorú sivárságot eredményez.
A baj azoknál kezdődik, akik elkezdik lefaragni a lábukat itt-ott, hogy beleilleszkedjen a nekik nyújtott cipőcskébe... holott előre látható, hogy nem megy, vagy ha belepréselték mégis, addigra már az a láb nem láb...