Váltok. Mindent forintra, onnan ojróra. Amióta Lia elment, sportot űzök belőle. Nehéz sport, és nincs hozzá dopping. Önmaga a dopping. Meg Lia öröme, sikerei, amíg örül és sikeres. Addig lelkesen váltok. Előadást három nap üdülésre, vasárnapokat és szabadnapokat projektre, projektet ugye forintra és a forintot ojróra. Vannak szabályok. Lehetőleg heti egy színház, na jó, havi 2-3. Sokszor lehet ingyenest kifogni, vagy potom pénzért nagyon jót. Ott volt a Koncz Zsuzsa koncert, ezerért vettem a jegyet, last minute, részleges rálátással.Semmit nem lehetett látni, csak a gyönyörű belső teret, ahol a koncert zajlott. Szünetben lementem a földszintre, találtam egy falmélyedést, ahol jól lehet állni. Na jó, nem jól, de jobban, mint csak ...

Az utcában, ahol lakunk, négyszeres hársfasor szegi a járdákat és a középső zöld zónát. Nincs léhább hangulat,  - legfeljebb a balatoni estékkel vetélkedhet -  mint amikor egy-egy forró júniusi estén a túlérett hársillatban ballagok haza.

Befelé egy kert van, egy kertnek nevezett vadon, lomberdő és korábbi lakók meg jószomszédok ötletszerű ültetvényei, amelyek  együtt mégis kiadnak valami igazán magyart és XXI. századit.

Az erkélyhez legközelebb egy fűz, hogy a barkák figyelmeztessenek a tél végére, mellette akác, törzsét vastagon átfonta a borostyán. Akácvirág... sajnos nem lila, de mézillatú, akkor virágzik, amikor már beteltünk a csodákkal, hirtelen megjelenik, mint az utolsó tűzijátéksziporka, amit még ...

A jövőbe helyezzük mindazon események elkövetkezését, amikről tudjuk, hogy sose fognak megtörténni, de meggyőzzük magunkat arról, hogy akár meg is történhetnének. Ez okozza az izgalmat... Ráadásul ezek közül egy-egy (vagy halvány mása) néha mégis megtörténik, csak, hogy ne szűnjünk meg izgalommal várni a továbbiakat.

Egyre felszínesebb a kapcsolatunk. Hol vannak már impulzív telefonhívásai, de azért néha, mint ma este is, átjön hozzám egy kis csevelyre. Gondoltam eszünk egy kis fagyit gyümölccsel, fél szemünk közben az EB-meccsen, de másként alakult. Az obligát "hogy vagy mostanában" mégiscsak elindított egy önfeltáró monológot, igaz, a rövidebbik fajtából. A frizura- és melltartósztorik úgy látszik nyugvópontra jutottak, az új alakformáló fürdőruha is csak érintőlegesen került szóba.

"Sosem gondoltam volna, hogy a meggyes-túrós és meggyes-mákos rétesemre, az eper- és a ribizli-meggy-cseresznye lekváromra, az orchideámra leszek a legbüszkébb. Meg a kis sziklakertemre, ami már jócskán kinőtte a presszóstányérkát. Na az jó történet ...

Figyelő szemek fürkészik életem és pásztázzák soraimat. Együttérző, kíváncsi, emlékező, okos vagy unatkozó szempárok... Néha hosszabban, tallózva olvasnak, néha csak belecsípve itt-ott a betűhalmazba. Vagy csak ellenőrzik, van-e friss bejegyzés.

Mivel napjában kevés olvasóm van, követhetőek a szokásaik, az érdeklődésük, az évjáratok, amelyekbe belelapoznak. Nyomukban néha én is "utóolvasok", mert nem emlékszem már, mit rejtett egy-egy cím.

Vannak délelőtti és éjszakai olvasóim... ezek a leggyakoribb időpontok. Napok közül népszerű a szombat és a vasárnap, leggyérebb a hétfő. Nyáron aztán fordul, hét végén a kutya sem olvas, de hétfőtől csütörtökig gyakrabban rákattintanak a Síkospályára. Magyarországon ...

"Azért vannak pozitív fejlemények is - folytatta Zelma.  - Az orchideámon valami növekszik, új bimbó vagy új ág, még nem tudom. Az egyik szukkulens növényke hozott két új levelet, és a levelek hegyén két-két gömböcske növekszik, lassan, de észrevehetően. És kicsíráztak a nebáncsvirág-magok is. Zöld szöszöcskék egyelőre... de a magok zacskójára rá volt írva, hogy gyorsan nőnek.

Ahogy hazaérek, végignézem őket... néha reggelenként is... "

Mit válaszolhattam? Megígértem, hogy egyszer én is meglátogatom az ültetvényeit.

... és már februárban egészen kifáradtam a harcban.

A cím egy kicsit úgy hangzik, mint a paradigmatikus film, "A félelem bére" címe, pedig - micsoda csavar - annak a filmnek a főszereplői egyszerűen felrobbantak, mégpedig a záróképsorok szerint győzelemittasan, gazdagon, boldogan. A XXI. századi ember azonban nem fél, hanem retteg, és óriási árat fizet ezért, nem szimbolikusan, hanem igazán, dollárban, euróban és magyar forintban is. A XXI. századi ember ugyanis két dologtól fél, a ráktól és az Alzheimer kórnak elegánskodott időskori leépüléstől.Ja, van egy harmadik is, az elhízás... Ennek a három félelemnek remek marketingje van, de most hagyjuk az elhízást máskorra, és maradjunk az első kettőnél.

Drámai dolog attól rettegni, hogy túl korán meghalsz, és ezzel párhuzamosan ...

Néha villanásokra, mintha én lennék, ilyenkor a szám is tele van malterral, le kell ráznom a védő-ártó vakolatot. Mintha naponta próbára tenne Valaki, a Nagy Testvér vagy nem tudom, az értelmetlen akarat, hogy meddig maradnak még szilánkok belőlem.

Nem olyan nagy dráma ez, és mások is így járnak, mondták, és így járnak tényleg, jaj, és még hogy és hányféleképpen... de szeretném, ha Úgy Járva is megmaradnának belőlem a szilánkok, sőt híznának is, ...

... amíg már újra énből vagyok, csak sápadtlila zárványok mutatják, hogy majdnem elvesztem egy gépezet mélyén.

Szombat déltájban hívott, majdnem ugyanakkor, mint legelőször. A különbség annyi, hogy nekem nem sistergett a rántás a tűzhelyen, nem volt betárazva a mosógép, sürgés-forgás helyett kábán lengedeztem a lakásban.

- Zelma vagyok! - a hangsúly azért majdnem a régi. - Délután? Számíthatok rád? Szépen süt a nap, öröm ilyenkor kimozdulni.
A kérdés és a modoros cifrázás, a szép időre való hivatkozásom már a rossz előérzet része volt. Zelmát nem kell noszogatni, ha menni vagy jönni akar, jön. Legfeljebb a szekrény előtt feledkezik egy kicsit hosszabban, mint amennyire ideje van. A legutóbb sikerült egy teljesen szöszmötös szürke nadrágban jönnie.

- A fekete nadrág volt a bordó pulcsival, de aztán a fekete kardigánt is ...

Moziban voltak, aztán találomra elindultak olyan se szomorú, se vidáman... esett, az időjárás semmi jót nem tett hozzá a hangulathoz. Kiértek a folyóhoz, Zelma szerelmetes folyójához, a szél kellemetlenül az arcukba mosta a cseppeket. Megálltak azért egy kicsit a széllel szemben, a víz szürke volt, élesen és fémesen szürke a sok elmosódottan szürkés kontúr mellett.  Mindig összejönnek januárban a névnap miatt. Az egymásra rakódó emlékek rétegei mint üvegtáblák  ropogtak a talpuk alatt.

Két szingli nő, innen és onnan az ötvenen. Keményen és ellágyulásra készen inogtak egy kicsit a vaskorlátnak támaszkodva, aztán tovább baktattak valami meleg - kávé, tea, leves vagy csodák irányába.
Zelmán érett nyersbőr csizma volt, ...

A nagy nyüzsgésben is feltűnt neki, mert szótlan volt, de következetes. Zelma nagyon visszahúzódó tud lenni ideig-óráig, de lételeme a beszélgetés, ezért csupa olyan emberekkel veszi körül magát, akik szeretik hallgatni hol csapongó, hol szépívű mondókáját. Legfeljebb beosztják, adagolják, Sámson például negyedévente, Kása apuka rendszertelen löketekben teszik ki magukat zubogó szóáradatának.

Egyszer a buszon rászólt egy idegen, hogy hagyja abba, mert nem lehet kibírni, megfájdul a feje. Akkoriban még nem voltak mobiltelefonálók, a járműveken maguk elé meredve vagy napilapot olvasva ültek az emberek. A neten is formába tudott lendülni, ontotta magából a kérdéseket, eszmefuttatásokat, incselkedő szójátékokat vagy ...

Zelma költői hangulatának vége... egy tömör sms-t küldött ma reggel, miszerint "P. azt írja, hiányzom neki és gondol rám, egyébként a Bahamákon lesz az ünnepekben".

Húha - írom vissza Zelmának vidámkodóan - ez eztán az életminőség, Zelma. Van, aki Vásárosnaményben hiányzik, vagy Tunyogmatolcson... sőt, olyan is, aki sehol sem.

Egyébként a vicc csak félig vicc, mert Z. egyik legjobb barátja tudtommal éppen Kahawában:) karácsonyol, és már előre tudható, hogy februárban Dubaiból, a Fülöp-szigetekről vagy épp Thailföldről fog Z. hiányozni. Ez a nagy nemzetköziség mégiscsak érdekes vagy gazdag barátokat és lappangó titkokat feltételez.

Reméljük, januárban nem hiányzik majd sehonnan, elvégre akkor lesz a nevenapja:).

Csodálkozva nézem a levelezőrendszert, csodálkozva és hitetlenkedve... létezik, hogy LP levelei is azon a kis felületen jelentek meg annak idején? Valahogy nagyobbra emlékszem...

Engem ez a szeszélyes, hűvös nyár felvillanyoz. Kreatívvá tesz. Ha nem félnék az általános közfelháborodástól, azt is írhatnám, boldog vagyok. Mert nem arról van szó, mint más, kánikulai, testet-lelket elpuhító nyarakon, hogy tessék, a napfény tálalva, vegyen aki kér, ha most nem érsz rá, itt lesz még holnap, de a jövő héten is... nem, észre kell venni azt a pillanatot, azt az órát, amikor el kell halasztani a felmosást vagy letenni a laptopot és kiszaladni a strandra. Rugalmasan félretolni a tökfőzeléket, amikor a fagyit is ki lehet kanalazni. Mértékkel venni a hideg dinnyét, mert a másik feléhez nem lesz kedved az amúgy is borzongató hűvösben napokig.

Taktikai és stratégiai érzék kell hozzá, átlátni a reggeli záporon... ...

Mintha ez a világítótorony egy úszótesten állna!? Legalábbis nincs bebetonozva... Zelma legalábbis így látja. Tegnap azt mondta neki valaki, hogy a dolgokat úgy látjuk és halljuk, ahogy látni vagy hallani szeretnénk... Zelma értette ezt, napestig tudná sorolni a jelentéktelen és a sorsdöntő példákat is, de mégis, ez a torony mozdíthatónak tűnik.Vagy mégsem az?

... persze, félelmetes...