A banki fiatalemberrel kezdődött. Egy banális lakcímváltozás-bejelentést kellett elintéznem. Bepötyögte, rákérdezett, lemásolta az igazolványaimat, kinyomtatta, aláírtam. Kellemes pihenést kívántam neki a háromnapos hétvége előtt. Önöknek is... válaszolta. Mögém néztem, nem állt ott senki.

Vasárnap színházjegyet rendelnék... két személyre van beállítva a rendszer. Visszaállítom egyre. De ahányszor kattintok egyet, visszazöttyen a kettőre. Azt hiszi szegény rendszer, hogy tévedek, ki hallott már olyat, egyedül színházba... elkedvetlenedek, lecsapom a laptop fedelét. Majd megnézem a YouTube-on itthon. Egyedül.

Aztán kedden a társcég igazgatói fő-fő titkárnője egyeztette velem a rendezvény teendőit. Hányra jöttök át? Hirtelen nem is értettem. Egyszemélyes munkaköröm van, egyszemélyben levelezek vele hónapok óta. Aztán átmentem háromnegyed egyre, ott ültem vele szemben, újraegyeztettük az utolsó feladatokat és újra megkérdezte, lementek a földszintre? Mikorra lesztek kész a dokumentumokkal? És nézek rá, "kutyahűségű szemeimmel" és válaszolok , hogy én Zelma vagyok, itt ülök vele szemben, mindjárt lemegyek fogadni a vendégeket és majd az előírt határidőre, 5 napon belül én, egyedül megírom a dokumentációt. Bocs' mondja. És kerek szemekkel néz rám, még ilyet nem látott, egyszemélyi felelőst, aki egyben végrehajtó is.

Persze túlléptem ezeken az apróságokon, meglehetősen érzékeny korszakomban vagyok, ezeken a hülyeségeken igazán felesleges rágódni... de aztán pénteken. A kék bútoráruházban a földszinti csemegésnél állok sorban. Előttem három külföldi lány vásárol, cserfelnek közben érthetetlen nyelven, amikor az utolsó is fizetett, elmennek zsákmányukkal. Mögöttem hozzám hasonló korú nő, péntek estire fáradva és fényezve, kezében ugyanaz a csomag, mint nálam, dzsem, húsgombóc, mártáspor. Szemmel láthatóan nem együtt vagyunk, nem segít, hanem tapintatosan hátrább lép, amikor egy pillanatra belebonyolódok a pénztárca, a visszajáró apró, és a háromféle étel Síva - táncába. Nagyon is magányosan zsonglőrködöm, aztán hirtelen a helyére kerül minden, gyorsan lépek tovább, a sovány és szemüveges harmincas pénztárosnő még kedvesen utánam szól: kellemes estét kívánok Önöknek.

Hát köszi.