homokból a fejem
Good old times? Hát kösz nem. Valami megszakadt. Az idő talán?
Család, munka? Vágyak és lemondások? Nem tudom, de lassan közelítek ahhoz, hogy pontosan úgy, és annyi idősen, és pontosan itt vagyis ott szeretnék élni, ahol élek. Sem göndören kócos gyerekkorom, sudár éveim, elkeseredett küzdelmem, erős és mégerősebb szakemberségem nem vonz. Kisgyereknevelés, óvodák gyanakvó méregetése, iskolai izgalmak és dicsőségek, szülőtársak, hetyke kamaszok magabiztossága, nem, köszi. Maradjon minden így, vegyesen, ahogy most belelendült, családi örömök és krízisek váltakoznak a munkaerőpiac csűrcsavaros szeszélyeivel, szürkehomály és velőtrázó napok, lakásrezsi, bevételek, felhőszakadások és mégis-napsütések.
Amikor ...
Az erkélyükről egy parkolóra lehetett közvetlenül lelátni, 1965-ben vagy 66-ban ez is olyan hallatlanul elegánsnak tűnt, az erkély, a parkoló és a kockaház is, amiben laktak. Zelma valósággal rajongott akkoriban a kockákért, saját szépen ívelt ablakaik, csigalépcsőjük, az ananászt és pálmalevelet formázó vaskorlátok majd úgy negyven-ötven év múlva lesznek számára olyan nosztalgikusan vonzók. De Zelma most még csak 8 éves, amikor kócos-göndör fekete fejét kidugja az erkélykorláton és nézi az egyenes sorokban álló autókat. Szerette Sophie-ék lakását. Akkoriban nem hívtak annyi kislányt még Zsófinak sem, Kati, Zsuzsa, Mari, Erzsi járta, Sophie-nak meg végképp senkit. A lakás igazolta az extravagáns várakozásokat. Zelma ott ...
Megvan a titok nyitja! - Zelma szinte rámtörte az ajtót a lendülettől, éppen nagyszombaton délelőtt. Kíváncsian vártam a nyitást. 
Héja, bele, virágja, levele, egyre megy... mi a fenének mindent kategorizálni, dobozolni, címkézni, egy gyümölcsfa az egész... úgysincs rend... ahogy a tudatlanság (Lin Csi apát) úgy a rendetlenség is százszázalékos, a rend sosem, ahogy a tudás sem az. Zelmának el kell hagynia azt a belső kényszert, hogy mindet jól láthatóvá, érthetővé tesz. Az olvasókra hivatkozik ilyenkor, pedig az olvasó már régen elkeveredett a történetben. Sőt, éppen ez az elkeveredés eredményezheti a megértést, követhető, ahogy Zelma katonás sorokba rendezett belső zavara élhető rendszertelenséggé oldódik... lassan elbír majd egy új rendszerezést is. 
Az "a" betűvel nem jutott az eszébe semmi. Mindjárt az árulással kezdte a katalógust. Árulás. ... Bécs felé Jellasics a gyáva... ez az árulás szó veretes és nagy horderejű... pedig a kicsi dolgokban még sokkal jobban tud fájni, mert akkor az árulás maga fáj, nem maszatolja el az árulás általi veszteség. Az árulás a gyomorhidegség legfőbb okozója, forróhideg, ha te magad vagy az áruló. Ahányszor felidézed a régi árulásodat, ugyanaz a forróhideg előjön a gyomrodban, nem halványul, sőt... Ha téged árulnak el, az érdekes módon látszólag feledésbe veszhet, de minden eset apasztja bizalom-készleted... végül olyan kevéske marad, amivel már alig tudsz gazdálkodni, és nem tudod, hova lett, mert semmi olyan Igazán Rettenetes nem történt ...
A kép. 
Zelma néha elviselhetetlennek érezte, hogy Gábor autójában kell ülnie, még ma is érzi azt a kitörhetnéket, pedig hol van az már... amíg mentek, még csak-csak, mert haladtak, győzött a ráció, de a körülményes parkolás vagy az utolsó méterek idején ellenállhatatlanná vált az émelygés, az azonnal-ki-kell-szállnom érzés. 
Van olyan mai gyerek, akinek válogatott kézilabdakapus volt a nagymamája. ... nevettek a többiek az angolórán... . 
Csőtörés, éppen ott, ahol a Fontos Főútvonal és a Nagyon Fontos Főútvonal keresztezi egymást. Mivel napokig tartott az útszűkítés, az autósoknak volt idejük kialakítani a viszonyukat a válsághoz. Alapvetően két magatartásforma rajzolódott ki: a sztoikus araszolóké és a virtuózoké. A virtuózok kis utcákban kanyarognak, ahol gyorsabban lehet-ne haladni. Csakhogy ott vannak még más virtuózok, aztán a kukásautók, továbbá a búcsúzkodók és tornazsákért-visszaszaladó- gyereket-váró keresztbeállók, úgyhogy ott is kell egy kis türelem. A virtuózok körülbelül ugyanakkor érkeznek a céljukhoz, mint a sztoikusan araszolók. 
Egyre több olyan társkereső találkozik egymással, akik már többedszerre próbálkoznak különféle emberekkel ebben a "műfajban" és így egyre nehezebb leküzdeniük a sponateitás hiányát. 
Mit álmodtál Zelma, ami miatt ilyen sürgős volt találkoznunk? 
Az ember mellúszásnál nekiúszik a falnak, szigorúan két tenyérrel megérinti, síkban elfordul és szigorúan két lábbal ellöki magát a faltól. 
