Az elmúlt két hétben, hogy támogassam a Szent Tudományt, elvállaltam, hogy elmondom egy kutatónak az életem. Érdekes volt ide-oda röpködni az időben, felívelő és ereszkedő röppályám elemeit kirakni az asztalra. Nem tudom, hogy neki is érdekes volt-e vajon, hogy egyáltalán, mit értett meg ebből a leírni is sok 57 évből egy egyetemista. Meg azt sem tudom, kell-e értenie, vagy majd kulcsszavakra keres... Nekem volt érdekes, néha kimerítő, néha élvezetes, kicsit szomorú... Mindenesetre megállapítottam, hogy azok voltak a legjobb szakaszok az életemben, amikor mások problémáit kellett megoldanom, vagy legalábbis hozzásegíteni a megoldáshoz.Talán ezért tartunk ki egymás mellett Zelmával is.

Bár több év után sem tudom pontosan, hogy mi az ...

A kisbolt a vasárnapi zárás-nyitás óta megváltoztatta üzletpolitikáját, nyitvatartását, árukínálatát. Nem mondanám, hogy rá se lehet ismerni a régi, féldecizőkből élő, néhány alibi-élelmiszert árusító sarki kispiszkosra, de alig.

A vezetés új reklámtáblákat rendelt, piperecikkekkel megrakott polcokat zsúfolt be a tartós élelmiszerek mellé, vasárnapra berendelte a rokonokat, hétköznap elkezdett friss péksüteményben, sőt szendvicsekben is gondolkodni, ezért reggelente viszonylagosan nagy volt a tömeg. Egyre többen vásároltak egyre többfélét. Betértek egy kávéra, bár azt a szomszédos "nemzeti" is árult, de itt lehetett hozzá harapni egy pogácsát vagy zsírosan édes aprósüteményt, sőt meg lehetett venni egy kis tepertőt ...

Z-től megkérdezte ma valaki, hogy hány éves. 56, válaszolta, és ez rosszul esett neki. Rosszul esett ezt mondania... le se vette egész nap a szűk fekete farmert, még itthon sem.
Mi számít? Hányszor mondjuk el, hogy a belső érzet számít, az, hogy ki mennyinek érzi magát... Z. azonban attól tart, ha sokszor kell elmondania, majd annyinak is érzi... Mennyinek is? Mi az az 56? Hogyan kell azt érezni? Hol, merre lakozik a testünkben a kor? Vagy a szellemünkben? Az 57 jobb lesz talán? Megszokja addigra?
Ez egy korszak, amin, ha túl lesz, 10 évig eszébe se jut majd effélével foglalkozni?
Vagy éppen ellenkezőleg?
Ez egy örvény, ami egyre mélyebbre szippantja majd?