2012. már 21.

Zelma vagyok

írta: zelmavagyok
Zelma vagyok

 Zelma éppen akkor hívott először telefonon, amikor szokásom szerint egyszerre főztem, mostam, teregettem, és közben - szokása szerint - a fiam beszélt hozzám kifelé a szobából, - szokása szerint körzőt keresett - aztán gyorsan kikaptam a zsebemből a mobilt. Mindig ott tartom, nehogy egyszer lemaradjak egy fontos hívásról. Persze így is sokszor lemaradok, mert néha kiteszem a zsebemből, otthagyom a konyhapulton, vagy a kabátzsebben, vagy lassan veszem ki, és már csak az 1 nem fogadott hívás, ismeretlen szám ölti rám a nyelvét.

 

De Zelmáról nem maradtam le.

 

Kikapom a zsebemből a mobilt sietősen, közben sistereg a rántás a kislábosban, körzőkereső hangfoszlányok az egyik szobából, oda még kicsit emelt hangú ingerültséggel beszólok, hogy telefonálok, Zelma pedig elkezd beszélni a telefonba, lassan, nyomatékosan ejtve minden szót. Zelma vagyok. Egy újrakezdő ötvenes. Elhatároztam, hogy új életet kezdek. El is kezdtem már, és rengeteg élményem van. Elhatároztam, hogy elmondom. Úgy ejtett ki minden szót, mint aki azt várja, a megfelelő jelszóra megkapja a jelhangot és beindul a gépezet... Esetleg ujjongás tör ki, vagy hitetlenkedő meglepetés.

Áthúztam a rántást a lángról a másik oldalra, rápillantottam a tűzhelyre, minden takarékon, nagy baj nem lehet, és bementem a fürdőszobába beindítani a fehérmosást, mert azt egy kézzel is tudom csinálni.

Közben mondta tovább.

Elhatároztam.

Nagyon sokszínű.

Másoknak is.

Bátorításul.

 

Nem vagyunk öregek, sőt.

 

Aztán egy kicsit megbicsaklott a hangja, csak egy alig észrevehető bizonytalanság költözött belé, és egy kicsit magasabb fordulatszámra váltott.

 

Zelma vagyok, egy újrakezdő ötvenes, úgy gondolom, másoknak is fontos, amit én megéltem az utóbbi években. Nem is csak az internetes társkeresés, mert az egy külön történet, hanem annyi minden történt velem 2 év alatt, ami az előző harmincban összesen sem, vagyis nem is így van, mert persze szültem, gyereket neveltem, tanultam, dolgozom, jövök-megyek 52 éve, de mégis, amióta elhagytam az ötvenet, újjászülettem.

Új életem kezdődött és ezt jó lenne megosztani másokkal, egy könyvre gondoltam, vagy cikkre, inkább könyvre, annyi minden van itt, amit meg kellene írni, hogy mások is lelkesedjenek, bátran lépegessenek minden irányba. Ne legyenek savanyúak, egykedvűek, aktívak legyenek, ez nagyon fontos.

 

A mosógép elindult, az előző mosásból maradt, összegunyorodott vizes pólót a kisszékre dobtam - majd emiatt ki kell vasalni, suhant át az agyamon bosszúsan - aztán kimentem az erkélyre, hogy kedvenc szórakozásomnak hódoljak, cigarettázni, telefonálni, erkélyezni, néha utánanézni egy-egy cinkének vagy verébnek, az ismerős fákat fürkészni, és közben egy kicsit kint lenni, kívül lenni téren is időn, pár percre csak, kiszakadni a szombat délelőtt kapkodó rutinjából és átállni egy másik tempóra... legalább néhány percre.

 

Akkor próbáljuk meg összefoglalni, hogy hol tartunk, mert nem nagyon értem, mit szeretne, miért hívott, még azt is el tudom képzelni, hogy téves a hívás.

 

Biztos engem keres?

 adtam fel egy mentőkérdést, és közben a konyhai órára néztem, amin már több mint 1 éve 7 óra lesz 10 perc múlva, de a lelkem mélyén tudtam, hogy nem csak dél, hanem egy óra is elmúlt már, és ha most belemerülök itt valamibe, akkor megint három óra lesz, mire megebédelünk, vagy negyed négy, ez így megy szombatról szombatra...

Hát a Nők Lapjában volt, a szakértők között, egyébként a szakmában már találkoztunk, mert én is szociális téren dolgozom, az arcod ismerős, a neved, ne haragudj de a neved nem annyira, de megláttalak a Nők Lapjában a nyáron, a fényképedet, a jótanácsokat, és akkor úgy éreztem, hogy ez valami sors-jel, és neked, neked fogom elmondani az életem!

 

 

Zelma itt megakadt. Pénzt nem kérek, vagy gondolod, hogy ez olyan siker lehet, amivel még pénzt is keresünk? Vagy hogy szokás ez?

 

Oda a szombati lendület, a szorgalom, ha ez a Zelma most valami érdekessel és váratlannal áll elő, akkor elgondolkodóvá és álmodozóvá válok, az ebédből csak a leves készül el meg esetleg valami tészta, a mosott ruha még este is a gépben szomorkodik majd, és vasárnap kezdhetem elölről a kapkodó háztartást, húsétel, teregetés-leszedés, elrakás... Az elrakás sokszor így is elmarad. Van, hogy vasárnap még a gép tetején állnak az előző hétvégi mosás tisztaruha-maradékai. A fregolit is mindig csak akkor szedem le, amikor teregetni kell újra, mert mindig jön valami, amitől elgondolkodóvá és álmodozóvá válok, és ami mellett nem lehet csak úgy egyszerűen zoknikat szortírozni.

Tulajdonképpen ezek a váratlan érdekességek adják az én életem savát-borsát, vagy az életemet magát, és a rutinnal az a baj, hogy nálam nem válik rutinná, mert mindig közbejön valami.

 

Most Zelma hívása jött közbe. És magyaráz, hol magas hangon hadarva, mint aki századszor meséli ugyanazt, hol színekkel telten, külföldi levelezőpartnert,

randevúkat, új ruhákat és frizurákat, szerelmet, csalódást,

 

minden tizedik szava a bátorság

 

minden huszadik a bátorítás, - mitől fél annyira ez a nő - gondolom, és lassan kikerekedik valami. Zelma ötvenévesen valami teljesen váratlan pillanatban, egy szeptemberi délutánon megelégelte a szürkeséget, ami körülvette, sőt őbenne volt, és lassú, de biztos haladással elkezdett élni.

 
 

 

 

 

7 komment

Címkék: ötvenes nők újrakezdés bátorság középkorúak társkeresés

 

A bejegyzés trackback címe:

http://sikospalya.blog.hu/api/trackback/id/4322771

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

bosozoku 2012.03.17. 21:28:20

Nagyon jó lesz! Csak így tovább!
Látom alakul a molekula: van kép és az a ké(k)t sor a kép alatt! :D

zelmavagyok 2012.03.17. 21:41:37

Köszönöm az első hozzászóló bátorságát és bátorítását. A kép egy nekem fontos kiránduláson készült, és elegendő teret hagy a fantáziának :)

Tönk Bódog Ábrahám . http://www.termelesiertekezlet.blog.hu 2012.03.19. 14:13:10

Azt hiszem, hogy egy nő esetében is fontos, az a lelki minőség, amit sugároz. Ez teszi teljessé a külcsínt és nem a make up.
Olyan gazdag, telt lelkű asszonyokat ismertem meg az elmúlt években, hogy bízvást állíthatom...ööö, rendkívül izgalmas időszaka ez az életnek

zelmavagyok 2012.03.19. 19:39:01

@Tönk Bódog Ábrahám: Izgalmas és egyedi... anyáink még nem lehettek "ötvenesek", mert nyugdíjas néninek kellett lenniük, a lányaink már nem lesznek azok, mert plasztikai kések, csodakrémek és ecsetvonások a kortalan ifjúságban tartják majd őket. Előzmény nélküli és megismételhetetlen ez a mostani generáció és ezért született ez a blog. Értő olvasóknak.

Tönk Bódog Ábrahám . http://www.termelesiertekezlet.blog.hu 2012.03.20. 14:02:49

Azért az előző generációktól is érdemes tanulni...tudtak ők is illatos titkokat megőrizni a társadalmi konvenciók ellenére ...és az utódokat meg kell arra tanítani, hogy önmaguk legyenek érdekesek és nem csak a feszes cickók

huszárok 2012.03.20. 20:26:06

Izgalmas, színes,sok tanulsággal bővelkedő téma, de a Jómagad felkészültsége lehet rá a garancia, hogy jelentős érdeklődés fogja követni írásaidat.
Tudás, tehetség, tisztesség.
Sok sikert kívánok !

zelmavagyok 2012.03.20. 20:55:20

@huszárok: köszönöm a bizalmat! És előre megköszönöm a kívülről esetleg másként látható tanulságokat.
Szólj hozzá