SHAKESPEARE : A VIHAR
EPILOGUS

Elmondja Prospero

Bübájam szétszállt, odalőn,

s ha még maradt csekély erőm,

az már a magamé csak, és

Nápolyig vinni is kevés.

Országom visszanyertem én

s a csalót meg se büntetém:

ne hagyjatok hát tengenem

ezen a puszta szigeten;

sőt jertek e varázst a ti

varázstokkal megoldani.

Lágy lehetek röpitse vásznam,

máskép nehéz célt nem hibáznom.

Célom a tetszés volt. S ma már

oda a szellem, oda a báj,

s kétségbe kéne esni ma,

ha nem könnyitne szent ima,

mely a kegyelem kényszere,

s minden hibának gyógyszere.

Ha vártok hát bocsánatot,

nekem is megbocsássatok.

BABITS MIHÁLY

Nem tudom, mi történhetett, ami miatt késett a vonat. Azt sem tudom, miért vesztegelt utána az állomáson, ha késett...
Hat-nyolc éves lehettem, apámmal utaztunk, mint szokásosan. A mi családunknak - bár nem voltunk vasutasok - járt MÁV-kedvezmény, apámmal gyakran csavarogtunk. Anyámat idegesítették a rokonok, az alkalmazkodás, még Simi bácsiék dallamos bim-bam órája is idegesítette, ő ha csak lehetett, otthon maradt.

Még arra sem emlékszem, melyik állomáson álltunk akkor, csak arra, hogy irdatlan nagy volt a tömeg, amikor bejött a vonat végre. A szokásos jelenség, mintha a lakatlan sziget utolsó hajójáratára törekednének, futott-lökdösődött mindenki. Apám elengedte a kezemet és hirtelen döntött: én előreszaladok, mert a vonat eleje ...

A XXI. században ahelyett, hogy unottan ásítanánk életünk filmjén, egyszerre három, vagy több filmben lehetünk főszereplők.

A filmek hősei középkorúak, akik fiatalon házasodtak, felneveltek egy generációt, aztán ezért vagy azért kiléptek a házasságukból.
Konzervatív filmjük már csak néhány utánjátszó moziban pereg.

De itt az új, a szinglifilm, a háttérben felsejlik a mikro, a fürdőszobás jelenetben az automata mosógép, hódító estékhez a grillserpenyő. Sokszor észre sem veszik, vagy nem észrevételezik, hogy idősebb vagyok, mint a (volt) feleségük... mert itt ismertek meg, az új világ új embereként. Ugyanakkorákat nevetünk skypolás közben, ugyanolyan változó sikerrel flörtölünk és kísérletezünk, mint a harmincasok, csak ...

Milyen varázslatos érzés volt, érthetetlen, titokzatos. ... kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba.
Tóba esetleg?

Valami történt, valami teljesen banális, mondjuk Zelma apja állt a Balatonba bevezető csúszós lépcsőn, megállt kissé görnyedten, jó a víz, de a szél borotvál, mondta, és ment tovább, begyalogolt a Balatonba és beúszott, mélyen.

Ahogy ott állt a lépcsőn, ahogy a kezét emelte, ahogy hunyorgott, abban a pillanatban úgy tűnt, hogy ez már egyszer pontosan ugyanígy megtörtént. Milyen megkönnyebbülés volt megtudni, hogy ez mással is előfordult már. Milyen megkönnyebbülés volt megtudni, hogy ennek neve van... deja vu, különféle magyarázatok vannak rá... .
Csupa megnyugvás.

Zelma apja egyszer annyira mélyen beúszott, ...

Az ember mellúszásnál nekiúszik a falnak, szigorúan két tenyérrel megérinti, síkban elfordul és szigorúan két lábbal ellöki magát a faltól.
Az egész olyan szimmetrikus jobbra-balra is, meg a biztonság és lendület is egyensúlyban van.
A gyorsúszásnál neki kell úszni a falnak a lehető legnagyobb sebességgel, aztán a fal előtt, jól kiszámított, de mégis ösztönösen érzett vagy inkább begyakorolt távolságra le kell bukni a víz alá, megcsavarni a testet mindkét tengelye körül, és már ellenkező irányban hasmánt ellökni magát a faltól.
Én ezt sose tudtam megcsinálni, pedig versenyúszónál alapkövetelmény. Nem mertem azzal a sebességgel nekiúszni a falnak, ami ehhez a lendületes csavarhoz kell, folyton az volt a kényszerképzetem, ...