2017. sze 15.

... és mégsem símul...

írta: zelmavagyok
... és mégsem símul...

Végre megtaláltam!
Zelmával mióta nem beszéltem, kicsit megállt körülötte az élet, vagy haladgat, de olyan ritmusban, amibe én nem férek bele... ki tudja?
De ma érkezett tőle egy mail, képmelléklettel:

"Végre megtaláltam! Megtaláltam a dolgot, ami kifejez engem. A szilvacsatni. Ha egyszer könyvet írok, ez a három üvegcse lesz a címlapján. Lehet, hogy a címe is ez lesz: szilvacsatni. Első látásra semmi különös, ugye?

Először is a színe. Bíbor. Felszínesen nézve bordó, de valójában bíborszínű, csak jobban meg kell figyelni. Mint én. Engem is bordónak néznek sokan, de aki ügyes, látja a színben a tüzet.

Másodszor is fahéj. Mi minden ez az íz? A vígasztaló tejbegríz, a ritka vendég palacsinta a gyerekkorból. A melengető ...

Tovább Szólj hozzá

bátorság lekvár lecsó önirónia szilvacsatni