Zelma  megint takarít:). Már szinte vártam filozofikusnak szánt merengéseit, amik hol telefonon, hol emalien érkeznek. Ma korán kelhetett,  vagy a szokásosnál is hamarabb unta meg, mert máris megérkezett:

'Mindig várok valamire. Te is? Valakire, valamire, jó időre, jó hírekre, gyógyulásra, könnyed nyári hangulatra, reggelre, estére, társaságra, egyedüllétre...  Soha nem értettem a körülményekre hivatkozókat, közben pedig nem veszem észre, hogy én is a körülmények ingáján csücsülök. Minden kilengésben pillanatnyi holtpont, amikor abban bízom, vagy attól félek, hogy visszalendül. Azokat a pillanatokat borzongva szeretem."