Fehér köpenyben járt, alatta fehér ing, nyakkendő, nadrág... vagy öltönyben, csak így emlékszem? Valamiért fehér köpeny rémlik. Kopasz, tükörsimára borotvált  rezzenéstelen pókerarc. Behívott minket egy üres szobába öt utánra, engem, meg a menedzsert. Még az óvodai EU-s projekt idején történt, valami központból jött. Beszélt összevissza, közben letett elénk egy cetlit, fizessenek havi 50 ezret x-nek, és minden rendben lesz, ez állt a cetlin. A menedzser elé tette, aztán elém, és amikor  döbbent-bénult arccal felnéztünk rá, apró fecnikben kidobta.

Hát megtörtént, velem is megtörtént... ez lelkileg felér a szüzesség erőszakos elvesztésével... védelmet kérően néztem a menedzserre, aki a szokott arcával nézett vissza, és ...

Lehet, hogy én egy szörnyű vagyok? Zelma először sms-ben küldte ezt a kérdést aztán benyitott hozzám délután.

Lehet, hogy én egy szörnyű vagyok. Már nem kunkorodott kérdőjel, de a "lehet" szócska még adott nekem egy kis mozgásteret.

- Milyenféle szörnyű? - kérdeztem vissza a biztonság kedvéért.

- Férfiakkal vetélkedő nő. Az nagyon szörnyű. Zelma hangja most nem volt harcias, se kíváncsi, se hetyke, tárgyilagos sem, inkább szomorú. Úgy éreztem azonban, hogy nem maga miatt, hanem a világ miatt az.

- Amikor az EU-s programban dolgoztam, amiben úgyis annyi bajom volt, - kezdte a történetet - egyszer be kellett menni valami főhatósághoz, itt Pesten. Rengeteg papírral jöttem, amiket százszor átnyálaztam előtte, hogy ne ...