Úgy tűnik, Zelma valami közösségi oldalon vagy társkeresőn gazdagítja élettapasztalatait, mert ezt küldte nekem ma délben. Éppen itthon voltam, betegállományban, így gyorsan visszaírtam: Kitegyem a blogra? De nem válaszolt. Elérhetetlen telefonon is. Pedig az előbb még karnyújtásnyira éreztem ...

"Ebédidőben arcok váltják fel a félmeztelen felsőtesteket, a tengerpartokat és a fantáziaképeket a "most online" férfitablón, józan üzletemberek, precíz irodai dolgozók engednek meg maguknak és viszony-álmaiknak 10 percet , szórakozottan rá is kattintanak 1-2 női lapra, meglepődnek a korrekt válaszon, innen már nehéz délidőben pikáns irányba fordulni, majd fél öt-öt körül visszanéznek, még kettőt sóhajtanak, mielőtt az autójukba ...

Egysorok,
kétsorok,
ötsorok
topognak, zötyögnek, átívelnek

Mindegy, hogy írtad vagy kaptad...

A nagymamámnak valaha óriási kamrája volt, kész gyönyörűségszámba ment oda beszabadulnom. Nem ám a lekvárok meg egyéb jó falatok miatt, az egy másik kamra volt, másutt, amit kulináris tündérpalotának láttam... A nagymama kamrájában festői rendszertelenségben volt mindenféle, például a nálam 10-15 évvel idősebb unokanővérem játékai és könyvei. Imádtam ott kotorászni, aztán a kincsekkel megrakodva kimenni a nagy diófa alá...

Többek között megvolt ott a Gulliver, mégpedig a Gulliver Lilliputban című történet. Szerettem elnézegetni a  címlapját.  Gulliver a tengerparton feküdt, körülötte és rajta mindenütt a hangyányi lilliputiak. Gulliver haját szálanként pányvázták mákszemnyi szögekkel a földhöz, és hasonlóan ...

Csupa érzéki betű.

Nincs arca, alakja, hangja is alig,

Bárki másnak, hm... csak egy férfi ...

Egyes-egyedül én őrzöm titkainkat,

dacosan álmodozva.

Mert kitanultam - mondta nekem pirosan és sápadtan... kitanultam, hogy hogyan tudjuk, mi emberek egymást kompromisszumokkal, közös érdekeket keresve segíteni. Kitanultam, hogy nem kell mindent megnevezni, ki micsoda, barát, barátnő,  haver, szerető... . Kitanultam, hogy ezeket egyensúlyban lehet tartani, ezeket a kapcsolatokat, magamat, hogy ez így mégis könnyebb, vidámabb, kedvesebb, mint egyedül... . Aztán megálltam egy pillanatra, és úgy éreztem, ki-ki csak használ, kihasznál éppen pillanatnyi érdekei szerint. Aztán megálltam még egy pillanatra, hogy én vajon... aztán az eszembe jutott Ő, aki megkérdezné, hogy "most mit érzel".

Semmi jót nem éreztem, üres, hideg feszültségen kívül.

De lehet, hogy csak front volt aznap. - tette hozzá, ...

Virtuális donna

virtuális balkonon

mereng

hiába

virtuális titkokon...

Zelma időnként megpróbál olyan lenni, mint a Többi Nő. Hol a tűsarkú, hol a körömlakk, csipkés ezmegazok, hol kacajoktól hangos női traccsparti a többiekkel a teakonyhában... még Valódi Napszemüveget is rendelt, láthatatlanul dioptriásat... már azon is gondolkodott, vajon feltolja-e néha majd a feje búbjára, mint Ők.
És akkor kiderül számára, hogy a Többi Nők sem mindig boldogok, dilemmák gyötrik őket, amikhez képest az övéi már-már eltörpülni látszanak.. . Pedig tele vannak lakkal, körömcipővel, gondosan kialakított színharmóniákkal, emellett dolgoznak, gyereket, unokát nevelnek, élnek...

A legmegrendítőbb Karmelina helyzete, aki negyven elmúlt, válása után szorgos társkereséssel újabb romantikus kapcsolatot sikerült ...

Ha van szabad vegyérték, a magányos szigeten élőt is utoléri a szerelem.

Ha nincs - nincs. Se magadnak, se másnak.

Ezt persze eltitkolják a társkereső szolgáltatók, ezért aztán folyton ott lebeg ...

éppen egy kattintásnyira.

Lehet egy társkereső rendszer
olcsó vagy drága,
frivol vagy komolykodó,
lehet trendi vagy konzervatív
lehet  szegényes,
vagy kínálhatja
a legagyafúrtabb lehetőségeket
az ismerkedésre...

... a titok bennünk van...

A férfi felfedezi a naplót, hosszan olvassa, tetszik neki. Köszön és küld bemutatkozásul valami általános nyaralási tömegfotót, tőlem is képet kér, én pedig  - hiú szerző - küldök egyet.
Nem tagadom, az olvasók a gyengéim.
A képküldés után jön az értesítés - felvett a kedvencei közé. Aztán csend. Később írok neki, kérek én is egy jobb képet, mégis, tudjam, kinek köszönhetem e markáns "irodalmi érdeklődést", és jön egy  tömör válasz:
Ronda vagy.
Azon töprengek, kikhez képest lehetek a kedvence?

A hétvégi férfi ráérős. Nem dolgozik, vagy ha mégis, valami nyugis munkája van, ami mellett bőven lehet netezni. És nem házas, vagy ha mégis, akkor felesége éppen nagybevásárláson, vagy - még jobb - vidéken van, évszaktól függően a telken, a temetőben, az édesanyjánál vagy az unokáinál. A hétvégi férfi tehát - független vagy szalma - ráérős. Körülnéz, néhány csókot dob, ideköszön, odakérdez... meghitt ismerősök fogadják többfelé. És ezzel az otthonos melegséggel felvértezve felfedező útra indul, és talál is, jó esetben egy hétvégi nőt, aki szintúgy ráérős. Kellemes csevegés kezdődhet, ahol nem sürgős semmi. A fényképek is csak a harmadik-negyedik fordulóban kerülnek sorra. De mindegy is... a hétvégi férfit ...

hogy ő a minap élőben ismerkedett.

Kérdeztem, hogy érti ezt?

Úgy értette, hogy valakivel, akit nem a társkeresőn ismert meg, hanem látásból ismerte...  összetalálkoztak és meghívta kávézni. És, hogy nagyon jó érzés volt.

Kávézni hívni egy ismeretlen ismerőst... ez olyan lesz lassan, mint a tűzrakás meg a petróleumlámpa.

Hogy még értjük a módját, de már igazán nincs szükségünk rájuk.

Ha éppen alkalmazzuk is őket, már csak a hangulat és a romantika kedvéért...

Az éjszakai férfi ritka, mint a fehér holló, ráadásul sokkal halkabb annál. Az éjszakai férfi lépése nesztelen, lábujjhegyen jár, titokban. Nem szól, nem küld jeleket, nyomát csak az elektronika ördöge őrzi. Beleolvasott a naplódba, tanulmányozta a lapodat, képeidre is vetett egy pillantást. Elálmodozott vagy hosszan mérlegelt. Még azt sem tudhatod, mi jár a fejében, van-e szándéka veled, amíg a kilóidat, szemed színét tanulmányozza. Nem tudni, hogy céllal, hozzád jött-e vajon, vagy esetleg egy hatalmas körséta útvonalába estél bele. Az éjszakai férfi nem hagy üzenetet, nézelődik, gondolkodik... és ez így megy napra-nap vagyis éjre-éj.

Aztán majd rávirrad egyszer.

Az esti férfi maga a gyönyörűség.

Nyilván rászánta az estét az ismerkedésre, mert köszön, csókot dob, képet kér, kérdez. Humoros, kedves, szellemes.Ha kell vigasztaló, ha lehet rámenős.

Bűvészként varázsol elő hol nyaralási fotót, hol cicát, hol orchideát, hol gyereket, bájos unokát, pikáns karikatúrát vagy éppen miegyebet a cilinderéből. Türelmes és résen van, válaszol, és mindig kész egy bókkal továbbgördíteni az elakadt párbeszédet. És ez így természetes. Annyira természetes, hogy átsuhan a fejedben a gyanú, az esti férfi megszokta ezt az életmódot, rutinosan udvarol, jól kiismeri magát váratlan helyzetekben is, és csak akkor hökken meg, ha valaki belegyezik a hőn áhított randiba... erre a helyzetre nincs ...

  A délutáni férfiak rejtélyesek.

Látod, hogy ott vannak, de nincsenek.

Nézegetnek, nézegetnek ugyan, de nem  kérnek képet, nem értékelnek, nem szavaznak, valószínűleg csak a csodára kapják fel a fejüket. Érdeklődésük lagymatag, párbeszédet nagyon nehéz kialakítani velük, bár képesek arra, hogy univerzálisan értelmezhető mondatokat produkáljanak és közben, élethelyzettől függően írnak, olvasnak, számolnak, kereskednek, tárgyalnak, sört csapolnak, biztonságot őriznek. Onnan lehet ezt észrevenni, hogy délután szinte sosem kérdeznek semmit, céljuk mindössze a kapcsolattartás látszatának megőrzése.

Pozitívan közelítve, a délutáni férfi kihívás, misztikus rejtély, maga a titokzatosság… a délutáni férfi ...

A virtuális társkeresés teli van sztereotípiákkal, panelekkel, sokszor előre látható, hogy te majd azt írod és erre ő majd azt kérdezi...

De vannak egészen váratlan helyzetek is... nem drámaiak, még csak nem is humorosak, csak egyszerűen... váratlanok és ettől jók... a virtuális utakon közeledő vagy távolodó férfi lépte hangtalan. :)

Lakva ismerjük meg egymást... valami szólásmondás is van erről. Lakva... de van olyan férfi, aki egy kicsit ott is lakik, a társkeresőn, az adatlapja szerint 5-6 éve. Vagy, ha nem is lakik, mert néha 1-2 évre "elszólítja a szolgálat", visszatér, ismerősöket keres és ismeretleneket is. Ha úgy vesszük, kitart hűségesen, vagy még hűségesebben visszajár.

Mit keres vajon?

A képzeletemre hagyatkozom: kalandot, kihívást, meghittséget, nyugalmat, nyugtalanságot.

Valamit, ami megtöri a napok, hetek, hónapok egyhangúságát.

Nem társat, nem is társaságot feltétlenül, hanem villanásokat.

Amikre jó visszagondolni este otthon a kandalló mellett, vagy éppen napközben, az országúton a volánnál.

Egy képre, egy tréfára, egy pikáns ...

Ha már elfogadjuk, hogy vannak
Örök Társkeresők,
rácsodálkozhatunk humorukra, önzetlenségükre,
vigasztaló vagy erőt adó figyelmességükre.
Nagyvonalúságukra, kitartásukra, és igen, hűségükre.

Rájuk aztán lehet számítani!

Egy-egy kellemesen évődő kötekedés
vagy filozofikus pengeváltás...
Néha egy jól célzott félmondat...

Mi más ez, ha nem játék?

Mi más?

Nem szeretném, ha rátelepednél az életemre!
Nem válóperes iratban olvastam legutóbb így, szó szerint.Jobban csomagolva vagy tréfába ágyazva számos társkereső férfi és nő lapján vagy blogjában, naplójában olvasható.
Keresőkén.
Mindannyiunknak levegőre, mozgástérre van szüksége, legalább annyira, amennyiből ki lehet mozdulni a társ felé.
Azon azonban elgondolkodom, hogy miért éppen ezt a vágyat, elképzelést olyan fontos előre kiplakátolni?

Egy női naplóban olvastam, hogy drukkol egy férfinek, aki nagyon megérdemli, hogy végre  - nem emlékszem a pontos kifejezésre - igent mondjon neki a nő, aki tetszik neki. Mert az illető férfi nagyon rendes, megérdemli. Hát én, lányregényen felnőtt nő, drukkoltam szintén, persze amúgy gondolatban, az ismeretlennek. Ha már olyan rendes ember, aki megérdemli, legyen boldog, igen.
Ezzel az átfogóan emberbaráti jósággal hajtottam álomra a fejemet, s már éjfél elmúlt, már majdnem aludtam, amikor eszembe jutott, a közelmúltban én is megírtam valakinek,  - akivel néhány hete írogattunk néha egymásnak -, egy nagyon kedves és különleges levélre, hogy nem, nem valószínű, hogy mi egy pár leszünk.

Mert  ezt kérdezte. Én pedig válaszoltam, ...

A társkereső sokszor nem tudja, hogy pontosan mit szeretne... Mást, mást szeretne, mint ahogy most vannak a dolgok, nem jó  a magány, elég már a "társas magány", sivár egyhangúság, hiányzik valami igazán nagyszabású vagy méginkább valami igazán meghitt. Lényeg, hogy mást szeretne... hát regisztrál és keres, de jaj, ha talál... mert mi legyen? Mi legyen, ha már elmúlt húsz, kétszer húsz is talán.
Hogyan legyen külön és ...együtt hogyan? Lakni? Dolgozni? A gyerekekkel? Az unokákkal? Mi legyen a házzal, a lakással... miliővel, megszokással, egyáltalán, hogyan legyen más az új élet, mikor ez a régi is éppen elég bonyolult.De ebbe a régibe befér egy kis évődés, egy kis álmodozás, egy kis mi lenne, ha... randi, hát az nem ...