Imádom a kockásinges képeket.A közösöket. Tanári kar, iskolai osztály, szépen, rutinosan tablóba rendeződve, csupakockában. Nem politizálok, csak elképzelem a tanár urakat, akik előző este szekrényszemlét tartanak, gondosan válogatnak, mosnak vagy esetleg a feleségüket/édesanyjukat megkérdezik, ki lehetne-e holnapra mosni vagy vasalni a kedvencet vagy a rég elfeledett szekrényaljit. És elképzelem a tanárnőket, nem csak a nyúlánk, vékony "most államvizsgáztam" alkatúakat, hanem a kotlósforma tapasztaltakat, a nagyasszonyokat, a divatmacákat (mert van ilyen tanárnő is), a gondterhelteket, a könnyelműeket, ahogy előkeresik, kikészítik, reggel kapkodnak, gyorsan gombot varrnak, fogukkal tépik a cérnát, még éppen beérnek csöngetésre, ...

A félidőben éppen olyan sokan jöttek felfelé a mozgólépcsőn, mint amennyien már lefelé igyekeztek. Ez egy jól szervezett ágazat...