"Azt kérdezi B., hogy félek-e. Drága B!...  Szeretne velem érzeni, drukkolni nekem, ha kell... Olyan nehéz megmagyarázni, hogy én mindenekelőtt magamtól félek. Hogy meggondolatlanul cselekszem, hogy olyat mondok, amit nem lenne szabad. Hogy realitásérzékem és az igazságérzetem közül az utóbbi kerekedik felül. De persze félek attól is, hogy az előbbi győz... Nem tudom, melyiktől jobban... Mit gondolsz, ezt megértené B.? Tudna velem így is együttérezni, drukkolni nekem, ha ezt elmondanám neki?"

Ezt írta nekem Zelma az előbb. Egy ideig néztem a levegőbe, hogy ez már megint micsoda, aztán rájöttem. A vasárnapi nyitvatartás illetve zárvatartás igencsak felforgatja a plázák népét mindenütt. Zelmáéknál még el sem ült az előző ...

Ilyenkor művészet jókedvet, stabilitást, óvatos optimizmust sugározni, amikor minden mozog... a vezetői munkában az a különös, hogy 10 embert megnyugtatni nem tud egy főnök, de elbizonytalanítani, kétségbeejteni igen... - ugye?

Ez Zelma hétfő reggeli kérdése. Egy rövid igennel válaszoltam, mert félő volt, hogy hosszabb fejtegetés közben nem tudok jókedvet, stabilitást és óvatos optimizmust sugározni.