A XXI. században ahelyett, hogy unottan ásítanánk életünk filmjén, egyszerre három, vagy több filmben lehetünk főszereplők.

A filmek hősei középkorúak, akik fiatalon házasodtak, felneveltek egy generációt, aztán ezért vagy azért kiléptek a házasságukból.
Konzervatív filmjük már csak néhány utánjátszó moziban pereg.

De itt az új, a szinglifilm, a háttérben felsejlik a mikro, a fürdőszobás jelenetben az automata mosógép, hódító estékhez a grillserpenyő. Sokszor észre sem veszik, vagy nem észrevételezik, hogy idősebb vagyok, mint a (volt) feleségük... mert itt ismertek meg, az új világ új embereként. Ugyanakkorákat nevetünk skypolás közben, ugyanolyan változó sikerrel flörtölünk és kísérletezünk, mint a harmincasok, csak ...

Ki nem szeret flörtölni? Vagy talán nem is flörtnek, hanem rítusnak kellene neveznem  azokat a finom, játékokat, amelyek képesek akár egy ilyen télies tavaszban is egy kis napsugarat hozni az életünkbe. Hajnali (virtuális) csók, ami viszonzást nem vár, de rendszeresen megjelenik.. Egy derűs jónapot, akkor is, ha éppen nem vagy gépközelben. Egy link egy jó zenével, hol romantikussal, hol csak széppel... . 

Ezek a gesztusok a legritkább esetben alakulnak ismeretséggé, az ismeretség randivá, a randi kapcsolattá.

Talán éppen emiatt titokzatosak és megunhatatlanok maradnak.

Egyre több olyan társkereső találkozik egymással, akik már többedszerre próbálkoznak különféle emberekkel ebben a "műfajban" és így egyre nehezebb leküzdeniük a  sponateitás hiányát.
Mert mi történik? Az átlag-társkeresők vagy hosszas elő-levelezésben többször is áttörnek intimitási korlátokat, amit nem tennének mondjuk a kollégájukkal, aztán találkoznak egy "idegennel", vagy gyorsan találkoznak személyesen, de akkor meg a "randi fíling" és a vadigennel való lépésenkénti ismerkedés között billegnek, gyakran nem is tudva, mit kezdjenek magukkal és egymással.
Mindkettő  - éppen a már említett spontaneitás hiánya miatt - magában rejti a felfokozott elvárások miatti csalódás lehetőségét.
Ezért nyitottak a társkereső ...