Tudod, mi a jó? Ezzel hívott fel Zelma ma este. Amikor megláttam a nevét a kijelzőn, rádöbbentem, hogy hetek óta nem beszéltünk, nem írtunk... de már nem volt időm kielemezni, hogy ez vajon jó jel, vagy rossz, mert kivételesen már másodikra jól simítottam a képernyőt és Zelma szokatlan hangerővel kérdezte meg köszönésképpen:Tudod, mi a jó?

Sokféle jóról tudok, de kíváncsi voltam, mi Zelma véleménye. Tudod, mi a jó?, hogy a november úgy röppent el, hogy észre se vettem. Holnap már december. És egy új projekttel foglalkozom, és naponta ír na tudod ki, és tegnap kipakoltam a füdőszobaszekrényből három zacskó kacatot, megreparáltam a télikabátomat és észre se vettem az őszt...

Arra gondoltam, hogy Zelma most boldog-e vajon. ...

Az elmúlt két hétben, hogy támogassam a Szent Tudományt, elvállaltam, hogy elmondom egy kutatónak az életem. Érdekes volt ide-oda röpködni az időben, felívelő és ereszkedő röppályám elemeit kirakni az asztalra. Nem tudom, hogy neki is érdekes volt-e vajon, hogy egyáltalán, mit értett meg ebből a leírni is sok 57 évből egy egyetemista. Meg azt sem tudom, kell-e értenie, vagy majd kulcsszavakra keres... Nekem volt érdekes, néha kimerítő, néha élvezetes, kicsit szomorú... Mindenesetre megállapítottam, hogy azok voltak a legjobb szakaszok az életemben, amikor mások problémáit kellett megoldanom, vagy legalábbis hozzásegíteni a megoldáshoz.Talán ezért tartunk ki egymás mellett Zelmával is.

Bár több év után sem tudom pontosan, hogy mi az ...

A konstruktív cselekvés és ki-be szemlélődő álmok közt félúton az Igazi Alvás közben már egy hete küzdök valakivel. Fáradtan ébredek, nem kimerülten, de felkavarodottan... Zaccos reggeleimen eltöprengek, hogy vajon kivel vitatkozom és küzdök éjszakánként, aztán fürdés, fogmosás, öltözés, a vasalást elbliccelem, ha lehet... de dinamikusan összerakom aznapi alkatrészeimet, troli, busz, villamos és még egy villamos... dinamikus haladás közben nem nézem meg az órámat, nincs is karórám két hónapja, majd valami szépet veszek egyszer, addig nem fontos.... Ki kéne venni a zsebemből a telefont, de minek, attól úgysem lesz se több, se kevesebb az idő, ha nézegetem közben. Ezt is elmondom magamnak minden reggel... azért néha megnézem mégis, ...

Amióta  a nagy történetmesélés elakadt, rászokott a hangulatjelentésekre. Hallgatom őket. Van, amikor a másik kezemmel vezetem közben a háztartást. Néha a buszon, villamoson próbálom kihámozni a motorzaj és az utasok zsongása közepette, hogy mit is mondhatott. Ilyenkor kicsit ingerült a hangom. Egyszer megkértem, hogy hívjon vissza később, de a pillanat elszáll, még hangosabban elismételni is képtelen ezeket a zelmaságokat, nemhogy fél óra múlva újrakezdje, hát óvatos vagyok. Közben persze az én életem is hektikus, hangulatom ide-oda zöttyen, nem vagyok mindig ráhangolódva kissé narcisztikus nyomulására. Ma viszont a hidegfront angyali hatással van rám, hát belemosolygok a telefonba.

- Pozitív impulzusokra van szükségem - mondja. ...

.. egészen valószínűtlenül kék volt a tó. Mert tilos volt benne úszni, ezért abban a rettenetes kánikulában sem voltak sokan. Főként ott nem, ahol meredek partszakaszon kellett leereszkedni. Az emberek kitapostak lejáratokat olyan 15-50 méterenként. Z. utál lefelé menni, ez valami fóbia nála. Erősen kapaszkodott a felé nyújtott kézbe. A férfi bölcsen váltogatta, mikor kell neki mennie elöl, és melyek azok a szakaszok, amikor hátramarad inkább. Fura, hogy olyan lassan mész, másban meg mindenkit überelsz. Z. hosszan gondolkodott, miben vajon, de úszó volt, még pillangózni is tudott, így könnyen adódott magyarázat.
Megérte a sok akrobatika, mert az emberek a vízben is betartottak valami képzeletbeli határt, kinek-kinek volt egy szép nagy saját ...

Vas Zsófit a plázában ismertem meg, mi tagadás, a dohányzóban. Mindig 3-4 fős társasággal jött, zárt körben ültek, nagyokat nevettek, valamilyen interneten játszható játékokról volt szó általában. A kör tagjai persze Zsófi beosztottai voltak. Gergő, a zavartan gödröcskés arcú óriáscsecsemő. A nyúlánk Kálmán, mint valami toronyból nézett végig a dohányzó pórnépen, köszönni csak annak köszönt, aki kiállta az idők próbáját, vagyis Zsófi minimum beszélőviszonyban volt már az illetővel. Harmadiknak hol a molett Gizi csatlakozott, hol Zsombor, aki egyszer Svédországban is dolgozott, azóta lába nem érinti a földet csak lenéz néha, hogy el ne vétse a menetirányt, vagy Margit, aki hol alázatosan bólogat hol hangos utasításokat ...

... a normális kerékvágásból.

Mert ezt találtam, és nem tudom félretenni... nem lehet félresöpörni,  nem lehet rálegyinteni, mint a Coelho és Müller Péter-féle örök igazságokra.
Mi más ez, ha nem maga a síkospálya... nincs is mit írnom tovább.

Ő még nem tudja, mi az élet...

Én aztán tudom, mi az élet. Ilyen az élet.

Az élet nem fáklyásmenet.

Csalódás, árulás, szenvedés.

Élni kell az életet.

Addig élj, amíg lehet.

Addig is élni kell.

Kufircolni, dugni, szeretkezni, szerelmeskedni, amíg lehet.

Múlik az idő. Futnak az évek... rövid az élet.

vajon:

Mitől lesz

egy ember

kiélt?

Hétfőtől tényleg munkába álltam Vandánál. Nevetségesen egyszerű és felmérhetetlenül idegen volt számomra. Egyszerű volt, mert a gyerekek - gyerekek.
Bevált Vanda számítása, be tudott dobni a tehetséggondozóba és a fejlesztőbe is. Ugyanazt az élményt éltük meg a gyerekekkel, azt a pillanatot, amikor "kigyullad a lámpa", valami új minőséghez érkezik a gyerek,
az lényegében mindegy, hogy honnan indult és hová jutott közben.

Felhívtam a Kása apuka által megadott számot.

Hirtelen nem tudtam, kit is tárcsáztam. De jó, hogy hívsz, Zelma, már éppen gondolkodtam, hogy milyen kár, hogy nem kértem el én a számodat. Most lenne egy kis időm, be tudnál jönni beszélgetni?

Az örökmozgó Vanda volt, az, és hirtelen ötletével elterelt mindenféle megfontolásoktól, a szekrény elé sem álltam, kaptam magam, taxiba ültem és negyedóra múlva együtt kávéztunk.

Három vállalkozás alakult ki itt, rád mindenben számítok. Vagy talán jobb lenne, ha az egyik területen kezdenél... nézzük csak, van egy gyerekmegőrzőnk a Plázában, de a szülők elégedetlenek voltak egy idő után, hogy csak játszik ott a gyerek. Lassan-lassan kialakult egy kis tehetséggondozó központ, ...

A z élet síkos pálya... és az esik többet seggre, aki óvatosan lépeget.

Tévedtem, Tyereskova voltam utána, hónapokig.
Na nem a szélsebes száguldás, vagy a magasra emelkedés,

hanem az űr magánya

adta a hasonlóságot. Nem tudtam, merre van fent és lent,
pedig sokan próbálták megmutatni, hogy merre van előre.
Távirányítással.

Gábor lelkes volt végre.
Ilyeneket mondott, hogy ökolábnyom,
újrahasznosítás,
energiatakarékosság,
megújuló források.
Szakirodalomjegyzéket állított össze nekem arról, hogy gyerekekkel hogyan lehet ezeken a témákon dolgozni. Ő volt az első és az utolsó, aki ilyen módszeresen közelítette meg a feladatot.
Aztán elmúlt a lelkesedése. Néha megkérdezte, hogy halad a program, de nem tudtam mit mondani rá, hát ...

A z élet síkos pálya... és az esik többet seggre, aki óvatosan lépeget.

Zelma óvónő volt Budapesttől 60 kilométerre, egy kisvárosban.

Mosolygós, suhogóköpenyes, rendes, szorgalmas.

Olyan valaki, - így jellemezte magát - akinek a szülők szívesen „adják át” reggelenként a gyereküket, tudják, hogy fiuk-lányok megkapja a napi simogatás-adagját, ebéd után mese lesz, és nem video, délután pedig úgy vihetik haza a gyereküket, ahogy reggel bevitték, tisztán, jól fésülten, se orra - se fűzője nem lóg.

Saját gyereke is született,

egy kislánya,

Júlia,

aki

– ha már a neveknél tartunk –

Liának nevezte magát

és diplomás ápolóként dolgozott egy határ menti osztrák kórházban.

Zelma férje megismerkedésükkor a megyei ...

  A z élet síkos pálya... és az esik többet seggre, aki óvatosan lépeget.

 A Bridget Jonesban minden meg van írva. Megvan ez az aktív ötvenes is, Bridget mamája,akihez képest az öntudatos harmincas Bridget... öregasszonyos.Shirley Valentine. Hány éves lehet az a film? És nem csinált nyarat. Nem buzdultak neki a nők. Ámbár...

  Zelma egy mai pesti nő

 itt éli érdekesnek ígért életét, talán tényleg többet jelent,
mint egy amerikai vagy angol újrakezdő.
Bátorítás testközelből.

„Kegyed olyan népnevelő”

mondta nekem Mihál úr a munkahelyemen 5 éve.

bóknak vehettem volna

 de nem annak szánta.

Úgy értette, a stílusomban van valami

tiszteletet parancsolóan

irritáló

amit ráöntök az emberekre, ha kell, ha nem.

Kit érdekel ...