Akkor már vagy 5 perce beszéltünk telefonon, atyai hangon magyarázta az adószabályokat, amiket sokkal jobban ismertem, mint ő. Néhány sematikus alapszabályt ismételgetett, mindegyik irányból az jött ki a végén, hogy most levon tőlem mechanikusan havi 14 százalékot a 15 felett, és ha nekem ez tényleg visszajár, akkor majd májusban visszakapom. Milyen májusban? Hogyhogy májusban, kérdeztem hitetlenkedve, mire ő ugyanazon a jóságosra  színezett atyai hangon elmagyarázta, hogy minden év májusában adóbevallást kell készíteniük az állampolgároknak. Mondom, hogy dehát nekem tavaly nem volt ilyen jellegű bevételem, hát nem adóév van, és következő évben adjuk az adóbevallást? Hátdehogynem, mondja, kicsit kevesebb jósággal, de még mindig atyain, ő a 2018 májusra gondolt. Arra gondolt, hogy amit most, a februári jövedelmem után feleslegesen befizet, azt én majd' másfél év múlva visszakapom? Teljesen meg voltam  rendülve. És nem tudom eldönteni, hogy ezek az emberek, az  atyaihangonbeszélők engem néznek ilyenkor hülyének, vagy maguk hülyék?

Így van az adószabályokban- ezt már a zord atya mondta. Akkor én felbontom a szerződést, válaszoltam. Nekem ez így nem éri meg. A NAV-ban sem ezt mondták. A költségeket rávetíthetem a hónapokra, és azzal számolva már nem kellene ennyit levonni, makacskodtam. Akkor ő átad a főnökének, mert mást nem mondhat. Esetleg mondhatta volna még, hogy dádá lesz, jön a mumus, vagy ilyesféle rettenet, mert látszott, hogy gondolatban csóválja a fejét... azért adom a főnökömnek, mert én nem tudtam meggyőzni.

Ó, istenem,  - gondoltam, vagy tán mondtam is - engem erről nem tud meggyőzni, hogy 150 ezret apránként levon tőlem, hogy aztán majd visszakapjam egy év múlva, mégpedig úgy, hogy ehhez én az aláírásomat adjam...

A főnök olyan jó óra múlva hívott, pattogós hangú nő, hogy mondja a kollégája, hogy én nem egyeztem bele. Mondom mibe nem egyeztem bele? Hol vagyunk még attól, én csak kérdeztem. Megírtam a kérdéseimet, de azokra nem kaptam választ. Igen, látja a kérdéseimet. De valószínűleg nem látta, mert elkezdte az alapoknál, mégpedig ugyanazon az atyai hangon, nő létére. Ilyenkor az emberek egy kicsit lelassulva beszélnek, mintha azon múlna a dolog, hogy minden egyes mássalhangzót pontosan artikulálnak-e. És magyarázza, magyarázza a levonást. És hozzáteszi, hogy nyilván ezzel számolnom kellett, hogy ha bevételem van, az után adót is kell fizetni.

Az agyam ezen a ponton durrant el, de bevallom, nem az átverős szerelőkre és visszatérítés nélküli cipőbolt-reklamációkra kialakított falzettes fenyegetőző keménykedésbe kezdtem, hanem egészen új hangsúlyt kreáltam ott, az ügy közepén, telefonnal a kezemben, virtuózan, mint egy szaxofonos.

Na kérem, hogy ezt hagyjuk, egymás idejének kímélése érdekében, hogy óvodások számára is nyilvánvaló dolgokat kezd magyarázni nekem... 3 diplomám van, 2 nyelvvizsgám, meggyötört az élet, de néha meg épp nem, voltam vállalkozó, kormánytisztviselő, mindeféle. A kérdéseimet hallgassa meg, legyenszíves.

És mondtam - mondtam a kérdéseimet szigorú, de emberséges tanárnéni-hangsúllyal. A túloldalon a hang közeledett a természeteshez, de kötötte az ebet a karóhoz a levonás ügyében.

Akkor már, mint egy szólista, komolyan és tárgyilagosan, csak egy icipi iróniával a hangomban megkérdeztem, hogy tegyük fel, elfogadom, amit mond, de akkor magyarázza meg nekem legyen szíves, hogy miért van ott  az űrlapon egy rubrika a várható költségeimről? Ha akár vannak, akár nincsenek, ugyanannyit kell vonni.

Na akkor.

Akkor odafigyelt, gondolom megnézte a rubrikát, és fény gyúlt az agyában.

Hogy tulajdonképpen nyilatkozhatnék, neki van is ehhez sablonja, majd kikeresi, elküldi, és ha megírom, hogy le fog menni a végösszeg millió alá, akkor nem kell nekik a 14%-ot levonni. És, hogy ez az én felelősségem, de azért mégis, gondoljuk át. Hát, mondom magyarázólag, immár türelmes tanárnénisen, már csak az amortizációval számolva is,  - ami minden körülménytől független, statikus összeg, hiszen a vételárból számoljuk...  - szóval már azzal is alámegy. Így állapítottam meg a bérleti díjat, hogy épen alámenjen.

Ekkor teljesen normális hangra váltott, mintha még egy kis női szolidaritást, szikrányi elismerést is éreztem volna rajta, tehát akkor küldi a két nyilatkozatot, ide ezt írjam, oda amazt, külön még valahova az anyám nevét - így mondta, az édesanyja nevét - számlázzak így meg úgy, az mindkettőnknek jobb... és elköszönt és küldte a nyilatkozatot, de miért kell ehhez Magyarországon meghallgatni és erőnek erejével leküzdeni kétszer tíz perc atyáskodó hülyeséget?