"Elutazol ma? - kérdezte Zelma gyanakvóan. Tudta, hogy erre a gyanakvásra nincs se szükség, se ok. mégis képtelen volt ellenállni a kísértésnek. Úgy érezte, vannak már olyan jóban, hogy megengedhet magának hülyeségeket is. Sajnos Zelma örök romantikus vágyai folyton túlnyúltak az ésszerűség határain, az esze tudta, csak a gyomra nem, hogy ő, aki sose volt és sose lesz egy édes csacsi nő, nem engedhet meg magának hülyeségeket. Vagy legalábbis csak egészen kivételes alkalmakkor. És ez a fátyolos reggel se jobbat, se rosszabbat nem ígért egy koraőszi napnál... meg kellene tehát várnia, amíg a ki nem mondott kérdéseire választ kap.  Csak bíznia kellene, de hinni és bízni még meg kellene tanulnia, mielőtt felsőbb osztályba léphet."