hogy ő a minap élőben ismerkedett.

Kérdeztem, hogy érti ezt?

Úgy értette, hogy valakivel, akit nem a társkeresőn ismert meg, hanem látásból ismerte...  összetalálkoztak és meghívta kávézni. És, hogy nagyon jó érzés volt.

Kávézni hívni egy ismeretlen ismerőst... ez olyan lesz lassan, mint a tűzrakás meg a petróleumlámpa.

Hogy még értjük a módját, de már igazán nincs szükségünk rájuk.

Ha éppen alkalmazzuk is őket, már csak a hangulat és a romantika kedvéért...

A hajnali férfi olyan, mint a beton repedésében kinyíló virág. Csupa üde meglepetés.

Néma csókot találsz reggel, kedves levélkét, pikáns kérdést,vágyakozó sóhajt.

Ébredéskor gyorsan válaszolnál... de hiába, a hajnali férfi ritkán marad reggelig.

Ha mégis, annak oka van.

Az éjszakai férfi ritka, mint a fehér holló, ráadásul sokkal halkabb annál. Az éjszakai férfi lépése nesztelen, lábujjhegyen jár, titokban. Nem szól, nem küld jeleket, nyomát csak az elektronika ördöge őrzi. Beleolvasott a naplódba, tanulmányozta a lapodat, képeidre is vetett egy pillantást. Elálmodozott vagy hosszan mérlegelt. Még azt sem tudhatod, mi jár a fejében, van-e szándéka veled, amíg a kilóidat, szemed színét tanulmányozza. Nem tudni, hogy céllal, hozzád jött-e vajon, vagy esetleg egy hatalmas körséta útvonalába estél bele. Az éjszakai férfi nem hagy üzenetet, nézelődik, gondolkodik... és ez így megy napra-nap vagyis éjre-éj.

Aztán majd rávirrad egyszer.

A késő esti férfi siet, kapkod, fél, hogy most már tényleg kárba vész az estéje,ha nem intéz gyorsan valamit.

Egy fáradtan finiselő hosszútávfutóhoz hasonlít.

Ha éppen beszélgethetnékje van, akkor - tisztesség ne essék szólván - a nőkre, lányokra, hölgyekre tesz csípős megjegyzéseket, azokra, akik miatt eddig fuccsba ment az estéje.

Aki a nők közül élvezi, hogy fiúsítva van, és egy kicsit haveri alapon beszélgethet egy ismeretlen lovaggal, annak nyert ügye van.

A késő esti férfi szókimondó, érdekes és eredeti, mert belefáradt már a virágnyelvbe, a hasztalan cikornyákba.

Az esti férfi maga a gyönyörűség.

Nyilván rászánta az estét az ismerkedésre, mert köszön, csókot dob, képet kér, kérdez. Humoros, kedves, szellemes.Ha kell vigasztaló, ha lehet rámenős.

Bűvészként varázsol elő hol nyaralási fotót, hol cicát, hol orchideát, hol gyereket, bájos unokát, pikáns karikatúrát vagy éppen miegyebet a cilinderéből. Türelmes és résen van, válaszol, és mindig kész egy bókkal továbbgördíteni az elakadt párbeszédet. És ez így természetes. Annyira természetes, hogy átsuhan a fejedben a gyanú, az esti férfi megszokta ezt az életmódot, rutinosan udvarol, jól kiismeri magát váratlan helyzetekben is, és csak akkor hökken meg, ha valaki belegyezik a hőn áhított randiba... erre a helyzetre nincs ...

  A délutáni férfiak rejtélyesek.

Látod, hogy ott vannak, de nincsenek.

Nézegetnek, nézegetnek ugyan, de nem  kérnek képet, nem értékelnek, nem szavaznak, valószínűleg csak a csodára kapják fel a fejüket. Érdeklődésük lagymatag, párbeszédet nagyon nehéz kialakítani velük, bár képesek arra, hogy univerzálisan értelmezhető mondatokat produkáljanak és közben, élethelyzettől függően írnak, olvasnak, számolnak, kereskednek, tárgyalnak, sört csapolnak, biztonságot őriznek. Onnan lehet ezt észrevenni, hogy délután szinte sosem kérdeznek semmit, céljuk mindössze a kapcsolattartás látszatának megőrzése.

Pozitívan közelítve, a délutáni férfi kihívás, misztikus rejtély, maga a titokzatosság… a délutáni férfi ...

A virtuális társkeresés teli van sztereotípiákkal, panelekkel, sokszor előre látható, hogy te majd azt írod és erre ő majd azt kérdezi...

De vannak egészen váratlan helyzetek is... nem drámaiak, még csak nem is humorosak, csak egyszerűen... váratlanok és ettől jók... a virtuális utakon közeledő vagy távolodó férfi lépte hangtalan. :)

Lakva ismerjük meg egymást... valami szólásmondás is van erről. Lakva... de van olyan férfi, aki egy kicsit ott is lakik, a társkeresőn, az adatlapja szerint 5-6 éve. Vagy, ha nem is lakik, mert néha 1-2 évre "elszólítja a szolgálat", visszatér, ismerősöket keres és ismeretleneket is. Ha úgy vesszük, kitart hűségesen, vagy még hűségesebben visszajár.

Mit keres vajon?

A képzeletemre hagyatkozom: kalandot, kihívást, meghittséget, nyugalmat, nyugtalanságot.

Valamit, ami megtöri a napok, hetek, hónapok egyhangúságát.

Nem társat, nem is társaságot feltétlenül, hanem villanásokat.

Amikre jó visszagondolni este otthon a kandalló mellett, vagy éppen napközben, az országúton a volánnál.

Egy képre, egy tréfára, egy pikáns ...

50 körül már nem feltétlenül egy teljes összeköltözés hozza meg két egymást szerető szívnek a boldogságot. Lehet, hogy érdemes megtartani kinek-kinek a lakását, és hol itt, hol ott, hol külön-külön élni a mindennapi életet, hogy aztán tényleg idősen újragondolják az akkori körülményeiknek, lehetőségeiknek és igényeiknek megfelelően.
Csakhogy ez az elképzelés nem túl népszerű, inkább a mindent vagy semmit, a teljes és állandó együttlét, a Tökéletesség Ideája az, ami után sokan baktatnak... baktatnak, baktatnak, talán egy percre meg is érintik... de aztán kisiklik a kezük közül, igazán sosem érik utol.
Lehet, hogy jobb lenne számukra is a külön-együtt, de nem látnak oldalra, csak előre néznek, céltudatosan. A mingli ...

Ha már elfogadjuk, hogy vannak
Örök Társkeresők,
rácsodálkozhatunk humorukra, önzetlenségükre,
vigasztaló vagy erőt adó figyelmességükre.
Nagyvonalúságukra, kitartásukra, és igen, hűségükre.

Rájuk aztán lehet számítani!

Egy-egy kellemesen évődő kötekedés
vagy filozofikus pengeváltás...
Néha egy jól célzott félmondat...

Mi más ez, ha nem játék?

Mi más?

Legtöbben ismerjük zsigereinkből és tanulmányainkból is a Maslow által lejegyzett,de mindannyiunkra érvényes szükségletpriamist. Szerinte a szükségletek és hajtóerők kielégítése így, a számozás sorrendjében természetes.

I. hiány alapú szükségletek: "D" szükségletek, azaz hiányszükségletek : elérésük feszültségcsökkenéssel jár
1. Fiziológiai szükségletek: éhség, szomjúság, szexualitás

2. Biztonsági szükségletek: fizikai védettség, kiszámíthatóság

3. Szeretet, valahová tartozás szükséglete: gyengédség, viszonzott szeretetkapcsolat

4. Elismerés szükséglete: önbecsülés, mások elismerése, hírnév, becsvágy

II. növekedés alapú szükségletek: "B" szükségletek, azaz növelik a belső ...

Egy női naplóban olvastam, hogy drukkol egy férfinek, aki nagyon megérdemli, hogy végre  - nem emlékszem a pontos kifejezésre - igent mondjon neki a nő, aki tetszik neki. Mert az illető férfi nagyon rendes, megérdemli. Hát én, lányregényen felnőtt nő, drukkoltam szintén, persze amúgy gondolatban, az ismeretlennek. Ha már olyan rendes ember, aki megérdemli, legyen boldog, igen.
Ezzel az átfogóan emberbaráti jósággal hajtottam álomra a fejemet, s már éjfél elmúlt, már majdnem aludtam, amikor eszembe jutott, a közelmúltban én is megírtam valakinek,  - akivel néhány hete írogattunk néha egymásnak -, egy nagyon kedves és különleges levélre, hogy nem, nem valószínű, hogy mi egy pár leszünk.

Mert  ezt kérdezte. Én pedig válaszoltam, ...

Hiába áltatjuk magunkat azzal,
hogy mennyi kedves és érdekes embert megismerhetünk egy internetes társkeresőn, mégis csak a szeretetet keressük, reménykedve és reménytelenül,
titkolva és nyíltan, mindannyian.
Írjak példákat?... aki nem tud egyet sem, annak küldök e-mailen, tapintatosan.

Nő létedre  tudhatnád, hogyan kell gulyást főzni, paradicsomot passzírozni, gallért vasalni, pelenkázni..., függönyt varrni, foltot eltüntetni, cipzárt cserélni...

Nő létedre elég jól értesz a politikához, focihoz, csavarozáshoz, kohászathoz, jól tájékozódsz, jól vezetsz, hamar megérted az összefüggéseket...

Nő létedre ilyen hajjal, ilyen cipőben, ilyen gyűrötten, ilyen ódivatúan...

Nő létedre nem szégyelled magad?

Nő létedre ilyen bátran?

Nő létedre ilyen őszintén?

Hát nincs benned egy kis női praktika?

Úgy kell mindent csinálni, hogy a férfi úgy érezze, ő döntött.

Ó, mi férfiak, még a zokninkat se találnánk meg nélkületek.

Egyszercsak beütött a krach, a pláza, ahol Vanda a gyerekmegőrzőt és a tehetséggondozó-fejlesztő központot működtette, gazdát váltott.

- Mondhatni, a világtörténelem avatkozott az életembe. Vanda ugyanis kijelentette, hogy ő a régi tulajdonos barátja, hosszan mérlegelt, de nem marad az újjal. Amúgy is elege van a gyerekzsivajból, sivalkodásból, nagyhangú és elégedetlenkedő szülőkből.

Különös hangulatban mentem haza aznap, különben is, mintha minden és mindenki megőrült volna. November vége volt, de tavaszias idő, az előző napok esős-párás levegőjében hersegően zöld lett a fű. Itt-ott rügyek, bimbók. Kilencágra sütött a nap, pamutruhában és könnyű cipellőben lépkedtem, úgy éreztem, valami kezdődik... nem azt, hogy ...

Kakaó, vajaskifli, békebeli családi reggeli,

nem volt már időm friss kifliért menni,

ez máris olyan családias,

hogy nincs idő,

aztán mégis megreggeliztünk,

azt a kenyeret úgy sózták rám tegnap,

mint különleges újdonságot,

eláll a hűtőben, azt mondták,

jó, ha van mihez nyúlni,

lekvár is volt, szalámi,

kalács, paprika,

aztán megreggeliztünk,

előbb tempósan,
később ráérősen,

ahogy két ember eszik,

ha éhes.

Beleszürkültél?

Úgy értem, szürkébbnek éreztem magam, mint addig.
Azt hittem, valami személyes van az érdeklődésében.

És nem volt?

Utólag rájöttem, hogy volt.
Sokat lökött az életemen. Csak... csak többet képzeltem.
Álmodoztam.
Munka közben elképzeltem, hogy elém jön, még azon is elgondolkodtam, hogy a lakásomra hívnám egy kávéra, vagy inkább beülnék egy süteményre. Elképzeltem mindent részletesen... milyen ruhában lenne, mit mondana, amikor kilépek a pláza kapuján. Visszajátszottam magamban számtalanszor a meglepetést, az örömet.
Hol így, hol úgy képzeltem el a találkozásunkat, ami legtöbbször valami kényszerű közös utazásba torkollott... Kása mindig figyelmes volt velem, megoldott különféle problémákat, kitalálta ...

Már túljutottunk azon, hogy Zelma élete...
nem is olyan egyedi, mint hitte,
de akkor nem akart lemondani találkozásainkról,
önként kínált feltárulkozásairól.

Aztán eltűnt.

Jobb lett volna, ha elbúcsúzik,
éppen el is ment a kedvem a Zelma-blogtól,
de még egy elköszönésre se tudtam alkalmat találni vele.

Aztán egy levelet kaptam tőle.

Ez tehát - némi szerkesztői kurtítással - Zelma levele.

"A kislakást végül kibéreltem. Kása költöztetett, az utolsó zsákokat diadalmasan tette le a padlóra. Mondanom sem kell, hogy a költözés előtt Kása pesti irodájából jött ki egy takarítónő. Biggyesztgette a száját. Hogy lehet ebben a kutricában lakni! Minden mocskos férfit utolér a sors, aki a fiatal nőért kidobja a ...

Hétfőtől tényleg munkába álltam Vandánál. Nevetségesen egyszerű és felmérhetetlenül idegen volt számomra. Egyszerű volt, mert a gyerekek - gyerekek.
Bevált Vanda számítása, be tudott dobni a tehetséggondozóba és a fejlesztőbe is. Ugyanazt az élményt éltük meg a gyerekekkel, azt a pillanatot, amikor "kigyullad a lámpa", valami új minőséghez érkezik a gyerek,
az lényegében mindegy, hogy honnan indult és hová jutott közben.

Felhívtam a Kása apuka által megadott számot.

Hirtelen nem tudtam, kit is tárcsáztam. De jó, hogy hívsz, Zelma, már éppen gondolkodtam, hogy milyen kár, hogy nem kértem el én a számodat. Most lenne egy kis időm, be tudnál jönni beszélgetni?

Az örökmozgó Vanda volt, az, és hirtelen ötletével elterelt mindenféle megfontolásoktól, a szekrény elé sem álltam, kaptam magam, taxiba ültem és negyedóra múlva együtt kávéztunk.

Három vállalkozás alakult ki itt, rád mindenben számítok. Vagy talán jobb lenne, ha az egyik területen kezdenél... nézzük csak, van egy gyerekmegőrzőnk a Plázában, de a szülők elégedetlenek voltak egy idő után, hogy csak játszik ott a gyerek. Lassan-lassan kialakult egy kis tehetséggondozó központ, ...

A pesti  kávéház-teraszon láttam egy párt, 19-20 éves lány, 30-35-ös pasi.

A lány üde, karcsú, csinos és divatos szoknya-blúzban.

És egy olyan magasított talpú, tűsarkú cipőben,

amiben a szép vékony lábaival konkrétan

nem tudott menni.

Először

nem tudott kiszállni az autóból,

ráadásul valami puha fűszegélynél állt meg a pasi

és oda se nézett,

hogyan

kínlódik - próbálkozik.

Aztán valahogy ráhelyezte magát

és cipelte őket,

nem is lépve,

hanem valahogy egyenként felemelve

és előrébb lódítva.

Persze ott a púderszínű platformcipőben

nem csak holmi divathordozók,

hanem a  l á b a i voltak,

és csak billegett-billegett óvatosan-peckesen

a férfi után, aki

nem is ...

Zelma, mesélsz lendületesen,

de nem látok mást, minthogy ténferegtél Pesten,

jókat főztél Liának,

közben hol pilleszárnyakon,

hol görnyedten,

egyik szemedet

a mobilodon tartva

próbáltad túlélni

a napokat, heteket.

Gábor nem hívott, hogy gyere haza végre?

Ehhez ismerned kéne Gábort. Időnként felhívott,  hogy mi a helyzet, de semmi olyat nem kérdezett, amire igennel vagy nemmel kellett volna válaszolnom.

És végül telefonált Kása apuka?

Kása apuka? Igen. De nem akkor és nem úgy, ahogy reméltem. Éppen a kisboltban voltam, amikor ismeretlen szám hívott, vontam egyet a vállamon, de aztán megrándult a hidegség a gyomromban és felvettem. Nem is tudom, hogy Németországból hívott vajon, vagy a szomszéd utcából, ...

A darab után rögtön egy kis állványos szintetizátor termett a színpadon, ötvenes-hatvanas férfi állt mögötte, ismerősként üdvözölték az otthonlakók. Úgy gondoltam, maradok egy kicsit, fülbemászóak voltak a régi dalok, és beszélni szerettem volna Olgival is, összetéveszthetetlen vörös kontya a semmiből bukkant fel hirtelen az előttem levő sorban. Olgi minden óvónők legjobbika, az Ország Óvónője, majd kiderül, hogy került ide az idősek otthonába éppen ma délután.

De Olgihoz sort kellett állnom, már hárman körbevették, komolyan magyarázott valamit, a segítségét kérhették valamiben. Addig hallgatom a zenét, most anyám-korabeli számok vannak soron. Ahogy lesz, úgy lesz, Fekete hajú kis gimnazista voltál, jól hallom, ...

A férfi, ha erős,
nem ígér semmit,
mert nincs szüksége

kapaszkodókra.

Ígérgetés nélkül is
jelen van az életedben,
a maga örömére.

Nem ragaszkodik ahhoz,
hogy mindig igaza legyen,
 mert nem versenyez veled...

így legyőzni sem akar.

Mer gyengédséget adni-kapni,
mert nem kell
gyengeségét takargatnia.

Az erős férfi
sosem goromba,

a goromba férfi

az  éppenséggel bizonytalan.