Mindeközben Z fontos elhatározásra jutott. Kivásárolja a kislakást Kása apukától, aki ugyan egy percig szóba nem hozta az ügyet, de Z. látja, az egekbe szöktek a bérletárak... mégsem fogadhat el hosszú távon ilyen ajándékot. Mivel a fel-fellobbanó szimpátia évek alatt sem hozott beteljesedést, Z. megértette, hogy továbbra is csak magára számíthat mindenben. Viszont, ha saját lakása lesz, rábeszélheti Gábort vidéki otthonuk eladására, és egy kisebbel való felcserélésére.. A különbözetből így végre Liát is hozzásegíthetik egy saját lakáshoz.
Megegyeztek hát Kásával, aki továbbra is támogatóan és apaian fordult Z.-hez, hogy havi összegekben törleszti a vételárat, amit mindaddig bérleti díjként tekintenek, amíg el nem ...
Nehéz érezni! - kapok egy sms-t Zelmától. Ez a legújabb szokása, az sms. Messzire jutottunk a nagy, személyes kitárulkozó beszélgetésektől. A mailektől és a hadarós telefonhívásoktól is. Talán az éji óra miatt...
- Nehéz érezni, folyton gondolkodom helyette, de azzal nem jutok messzire. Viszont valamire nagyon büszke vagyok, - folytatja. Elseje van, és nekem az új szelvény ott volt reggel a bérletemben. Semmi keresgélés, 2 napja bekészítettem.
Tényleg elseje van, október elseje, még vagy fél óráig.
Zelma moziban volt. EFFF-et is meghívtam teszi hozzá szomorúan. Az esőerdőben játszódott a film, szinte egy szó sem esett benne. Csak állatok, növények, felhő, nap hold. Kígyók. Rovarok. Madarak. Majmok. Halak... A legfantasztikusabbak a rovarok voltak, a mozgásuk. Elnézegettem, hogy hányféle létezik szükség szerint. Hatalmas teleszkópos lábakon egyensúlyoztak, apró százlábon kígyóztak, kemény páncélban törtek a céljuk felé vagy levél-szárnyukon ellibbentek.
Én részben gyönyörködtem, részben elgondolkodtam. Istenen. Hogy van vagy nincsen... hogy ő teremtette-e ezt a szédítően változatos sokaságot.
EFFF csalódott volt, neki hiányoztak a Discovery Channel-féle okos magyarázatok. Ingerült lett, tudálékos. Mindjárt, ahogy ...
Amikor Zelmának elállt a szava, sokáig felém se nézett. Kíváncsiságból én hívtam fel őt, de a telefonba rögtön belebeszélt. "Elállt a szavam, nem akarok többé nőkről írni nőknek... a férfiak, a férfiakról szeretnék beszélni, írni, rajtuk szeretnék gondolkodni.
Nem tudom megérteni, mit jelent nőnek lenni, azt hittem, könnyebb lesz.
A férfiak különben is sokkal fontosabbak." Itt megdöccent a lendület, valami csuklásfélét is hallottam, aztán elállt a szava újra. Nem kiabáltam hogy halóóóhalóóó, se azt, hogy Zelma itt vagy még? Egy ideig hallgattam a lélegzését, aztán kinyomtam a telefont.. . Aznap már nem csináltam semmit, még a mosogatás is elmaradt.