A mutatós, de csaknem elviselhetetlenül zárt üvegépület előtti parkoló olyan, mint egy nagy terasz,  hat lépcső vezet le a járdaszintig. Pontosan oda állt a kék autóval, középre. Z. lassan lépdelt, mint egy Cannes-i lépcsősoron, egyetlen szempár kereszttüzében. Jó, hogy ez a piros pulóver van rajtam, ez messziről is mutatós, futott át a gondolat... Ahogy beült, megcsapta a másik emberből áradó meleg. Valahol az agya és a lelke között fészkelt a fáradtság. Forgalmas szűk utcákon navigáltak, néha megérintette a kezét a sebváltón. Különös, hogy a nyugalomnak is van kisugárzása, gondolta Z., aki szinte mindig valami izgalmasat várt a következő pillanattól.  Mire a szomszéd kerületben kiszálltak, egy új rendszerbe helyezkedett bele, ...