Egyszer csak kisütötték, hogy átszervezik a plázát. - kezdte a történetet Zelma. Bővítések, áthelyezések, költözések és egy Új Főnök. Minden volt, ember-ember elleni harc, hallomások, vallomások, kimutatások, statisztikák, leltár, elszámolás. Barátok átkozták egymást, vagy mosolyogva átverték, amit csak el lehet képzelni. Nekem egy hónapra való pluszmunkám is összegyűlt, fáradt lettem, kimerült, ideges, néha kristálytisztán gondolkodtam, néha az utolsó erőm sem volt elég semmihez. Közben beütött a nyár, mindenki sörözni akart, vacsizni, dumcsizni. Vagy dolgoztam, vagy teraszokon hűsöltem, középút nem volt. 

Tegnap estére berendeltek bennünket, szombatra. Mondtuk, hogy szombat van, de a pláza folyamatos üzem... jön az új főnök, azért kellett berohanni. Persze, hát persze hogy Kása apukával találkoztam út közben. Behívott az autójába, de mire összefoglalhattuk volna, hogy kivel mi történt, már a főbejáratnál nyitották az autóajtót. Kívülről... de csak 5 perc múlva kapcsoltam. Ő az új főnök magyar asszisztense... vagy ahogy ő mondta, a vicefőnök. Mindenki minket nézett. A hajam frissen fodrászolva, mert mindig szombaton járok... viszont egy fekete macskanadrág volt rajtam egy lazacszínű blúzfélével. Ráadásul stilizált fekete leopárdossal.

Kapaszkodó ötvenes helyett nyeglén trendi asszisztens-asszisztensnek néztek, ha lett volna, most aztán öten is lesegítik azt a bizonyos rózsaszín selyemzakót. De ez más korszak, tunikát hord az ember, amihez aztán semmit sem lehet tovább felvenni, legfeljebb egy sálat. Autóhoz való cucc, vagy 26 fokhoz. 

A bemutatkozás után természetszerűen ültünk vissza az autóba.

Magával most mi legyen, Zelma? Nem értettem, hogy hogyhogy mi legyen... de nem lehetek a beosztottja, azt mondta. Elutazom - válaszoltam. Reggel elutazom, 5 napra. nagyon fáradt vagyok, most a nevem sem tudnám megmondani... 5 nap. Addig megoldódik.

Kivételesen Kása sóhajtott.