Zelma néha elviselhetetlennek érezte, hogy Gábor autójában kell ülnie, még ma is érzi azt a kitörhetnéket, pedig hol van az már... amíg mentek, még csak-csak, mert haladtak, győzött a ráció, de a körülményes parkolás vagy az utolsó méterek idején ellenállhatatlanná vált  az émelygés, az azonnal-ki-kell-szállnom érzés.
Vagy azok a negyed- fél-, gyakran 1-2 órák, amikor Gábor felkabátolva, összecsomagolva lézengett a lakásban, mint aki indul, de nem indult. Zelmában annyi feszültség gyűlt össze, hogy végül örült, hogy betehette végre az ajtót Gábor után, pedig akkoriban imádott volna egy szombat délelőttöt a férfival tölteni, sétával, főzéssel vagy ágyban reggelivel. Néha olyan méreteket öltött ez a huzavona, hogy egy ...