A hétvégi férfi ráérős. Nem dolgozik, vagy ha mégis, valami nyugis munkája van, ami mellett bőven lehet netezni. És nem házas, vagy ha mégis, akkor felesége éppen nagybevásárláson, vagy - még jobb - vidéken van, évszaktól függően a telken, a temetőben, az édesanyjánál vagy az unokáinál. A hétvégi férfi tehát - független vagy szalma - ráérős. Körülnéz, néhány csókot dob, ideköszön, odakérdez... meghitt ismerősök fogadják többfelé. És ezzel az otthonos melegséggel felvértezve felfedező útra indul, és talál is, jó esetben egy hétvégi nőt, aki szintúgy ráérős. Kellemes csevegés kezdődhet, ahol nem sürgős semmi. A fényképek is csak a harmadik-negyedik fordulóban kerülnek sorra. De mindegy is... a hétvégi férfit érdekli minden, apró színesek az elmúlt hét vagy éppen az elmúlt évtized történetéből, érdeklik a vágyak és álmok, beteljesültek és meddőn óhajtottak egyaránt. A hétvégi férfi nem csak nyitott, nyílt is, maga is szívesen mesél... ez különbözteti meg minden más férfitól. Jönnek-mennek a levelek, ha sikerül kölcsönösen eltalálni a mértéket, a felek ráéreznek egymás ritmusára, igényeire. Ha a monitoron túl éppen történik valami halaszthatatlan, a hétvégi férfi kényelmesen kivár, kisebb vásárlást, mosógépet,  teregetést, gyerek ebédeltetését, délutáni álmát... ,  hogy folytatódjon a megkezdett kellemes párbeszéd. Ha neki akad dolga, udvariasan és idejében szól, előre jelzi visszatérésének várható időpontját, és vissza is tér addigra... úgy körülbelül.
Így telik el szépen a nap. Éteri jóéjtpuszi a vége. A másnap már kérdéses... a hétvégi férfi reggel újra körbesétál, lehet, hogy másutt áll meg, ide már csak egy csókot dob, vagy néhány mosolyt küld... de az sem kizárt, hogy vasárnap délutánra, legkésőbb a jövő hét elejére már átlendül a virtuálison egy cukrászdában, sörözőben vagy annál is meghittebb körülmények között.

Ritmus, mérték és bátorság kérdése az egész.