De akkor én azt válaszolnám, hogy szárnyakat is tőled kapok.
Zelma nem találja a helyét az új munkahelyén, ami nem csoda, mert az áthelyezése óta a harmadik koncepció, állandóan változó munkakör, betegség, gyógyulás, nekilendülés és fékezés. Jelenleg ott tart a dolog, hogy a főnök közölte, egyelőre mindenkinek mindent kell csinálnia, mert kevesen vannak. De valójában szó sincs rlóa, hogy mindent csinálna, éppen ellenkezőleg, mindenben fékezik... A "munkára" annyiban hasonlít ez a tevékenység, hogy időt tölt ott, és ezért pénzt fizetnek a számára.
Ma reggel ezt a mailt küldte:
"Azt tanácsolta valaki, - egy jóakaróm - hogy a napi túlélés érdekében legyen "dac, elv, személyiség háttérbe szorítva".
Én meg csak ellenkeztem, ellenkeztem dacosan, és még ma reggel is azon ...
Szeretnék sikítani, hosszan, egész szívemet beleadva - hívott fel Zelma az imént.
Aztán találgassa a hallgatóság, hogy örömömben, vagy bánatomban volt! - tette hozzá teljesen kifürkészhetetlen hangon.
Én éppen paradicsomos húsgombócot főztem, azt a napközis fajtát, amit persze az utolsó pillanatban egy kis hegyes paprikával meg szoktam bolondítani, persze csak magamnak, mert Lia cukrot borít bele... irigykedve szoktam nézni.
Ma főzök utána egy kis tejbegrízt - gondoltam Zelma sikíthatnékjára. Lia kakaózni fogja, de ha Zelma meglátogat, tehet bele baracklekvárt.
Házit.
Akár örömében, akár bánatában.
Lehet-e könnyed szökkenéssel átlépni megszokásokon? Meddig szokás, honnét szenvedély, meddig stílus, mi a modor és mi a jellem? Önirónia helyett lehet-e valami komolyabb, mordabb feldolgozás? Egyáltalán, meddig, hogyan, miért, mennyire képes változni az ember?
Zelmának ellenálló lelke van, jól vigyázzon, aki le akarja beszélni valamiről. Már óvónő is úgy lett valaha, hogy többen is megkérdezték: csak óvónő? Nem tudnál legalább tanárnő lenni, Zelmuska? Ettől a falnak ment, aztán kedvesen, türelmesen, hol emelt, hol visszafojtott hangon untig magyarázta, hogy 5 évesekkel foglalkozni nem kevesebb, mint 15 évesekkel, és addig magyarázta, magyarázta, amíg magát is meggyőzte, óvónőnek lenni gyönyörű. Ha valaki nem zelmuskázott, csak elcsodálkozott, akár lelkes történeteket is kapott az óvodások romlatlan nyíltságáról, leplezetlen érzelmeiről és iskolázatlan éleslátásáról. Mesékről. Úszásról. Nagy kirándulásokról, csigabigákról és suszterbogarakról, akiket csak az óvodások ...
Z. gondban van. Z. szomorú. Megkérdezte Őt, vagyis nem is kérdezte meg, hanem elmesélte neki, hogy mostanában szomorú. Végigfejtették ketten, persze csak telefonon, hogy mi lehet az oka, és Ő elmondta, hogy mit tenne ebben a helyzetben. Azt is, hogy Z hogyan tudna maga dönteni. Játssza el magában gondolatban az eshetőségeket, a lehetséges kimeneteket és próbálja csak ki, mit érez/ne ekkor és mit akkor.
Ekkor Z-nek egy régi eset jutott az eszébe, még a posztgraduális egyetemi időkből, amikor az ország akkori leghíresebb pszichiátere tanította. Egy szerepjátékot kellett volna eljátszaniuk, és Z. kiszállt, azzal a magyarázattal, hogy nem tud felelősen gondolkodni egy fiktív helyzetben.
Most is valami ilyesmit magyarázott, de erre Ő ...
- Új felfedezés!
Zelma ezúttal visszatért a mailhez, talán azért, hogy ne nagyon kérdezősködjem, vagy legalábbis legyen ideje gondolkodni a válaszon, ha mégis.
- Új felfedezés! Tudok nemet mondani, de nem vagyok engesztelhetetlen... Gyakorolom őket, amikor csak lehet... Nem tudom, melyik a nehezebb. Igazán puha, bársonyos sose leszek, azt hiszem.
Nem kérdeztem, csak visszaírtam egy jól meggondolt sort.
- Manapság annyiféle bársony van már, Zelma.
Az Ember, aki Játszott, nagyon értette a módját.
Mondhatnánk azt is, hogy csak a játékhoz értett igazán. Nem abban az értelemben, ahogy a vidám nagypapa minden kalapácsütéshez, vagy a metszőolló minden csattanásához fűz valami játékosat... nem, a mi emberünk tudott csak játszani is, haszontalanul, igazán, szívből, szenvedéllyel.
Esetében minden banális hasonlat az Örök Gyerekről, pláne gyermeki vonásokról teljesen méltatlan lenne.
Felnőtt volt, igazi felnőtt, aki játszik.
Persze játszani lehet egyedül, és lehet játszótársakkal... és talált is magának néha társakat, közepes, jó, vagy kitűnő játékosokat, akik mind azt állították, hogy ők is szívesen játszanak.
De aztán a közepesek kihullottak a rostán, ...
... vagy fordítva?
Lassan lecsúsznak a leveleid a sorban...
már nem fut át rajtam a villám,
ha meglátom a neved,
nem is úgy hívlak magamban...
A Titokzatos.
Lassan visszazárul
a Szezám szája,
senki se tudja a jelszót,
se Ali baba,
sem a negyven rabló.
.. egészen valószínűtlenül kék volt a tó. Mert tilos volt benne úszni, ezért abban a rettenetes kánikulában sem voltak sokan. Főként ott nem, ahol meredek partszakaszon kellett leereszkedni. Az emberek kitapostak lejáratokat olyan 15-50 méterenként. Z. utál lefelé menni, ez valami fóbia nála. Erősen kapaszkodott a felé nyújtott kézbe. A férfi bölcsen váltogatta, mikor kell neki mennie elöl, és melyek azok a szakaszok, amikor hátramarad inkább. Fura, hogy olyan lassan mész, másban meg mindenkit überelsz. Z. hosszan gondolkodott, miben vajon, de úszó volt, még pillangózni is tudott, így könnyen adódott magyarázat.
Megérte a sok akrobatika, mert az emberek a vízben is betartottak valami képzeletbeli határt, kinek-kinek volt egy szép nagy saját ...
Már hetek óta olyan "most múlik pontosan" érzései voltak, amit megerősített az a csütörtök reggel, amikor megunva a várakozást felhívta, és kiderült, akkor ébredt, erre a telefonra. Jobbnak látta, ha ő lép odébb... egyszer még szabadnapot vett ki a kedvenc napján, de aztán már nem készült semmire.
Aznap se készült rendesen, legalábbis úgy érezte, hogy nem... hányaveti lett, mint Ő, nagyjából rendbe tette a konyhát, szöszmötölt és az utolsó pillanatban lépett be a kádba. Így történt, hogy vízcseppesen, valami gyorsan le- és felkapott törülközőben ment ajtót nyitni, még annyi ideje sem volt, amennyi a kaputelefontól az első emeletig jár a vendéglátó nőnek, mert lent beengedte valaki.
Számíthatott rá, hogy még nincs ...
|
Pablo Neruda:Egy himnusz az élethez
|
Már túljutottunk azon, hogy Zelma élete...
Ez tehát - némi szerkesztői kurtítással - Zelma levele.
"A kislakást végül kibéreltem. Kása költöztetett, az utolsó zsákokat diadalmasan tette le a padlóra. Mondanom sem kell, hogy a költözés előtt Kása pesti irodájából jött ki egy takarítónő. Biggyesztgette a száját. Hogy lehet ebben a kutricában lakni! Minden mocskos férfit utolér a sors, aki a fiatal nőért kidobja a ...
Felhívtam a Kása apuka által megadott számot.
Hirtelen nem tudtam, kit is tárcsáztam. De jó, hogy hívsz, Zelma, már éppen gondolkodtam, hogy milyen kár, hogy nem kértem el én a számodat. Most lenne egy kis időm, be tudnál jönni beszélgetni?
Az örökmozgó Vanda volt, az, és hirtelen ötletével elterelt mindenféle megfontolásoktól, a szekrény elé sem álltam, kaptam magam, taxiba ültem és negyedóra múlva együtt kávéztunk.
Három vállalkozás alakult ki itt, rád mindenben számítok. Vagy talán jobb lenne, ha az egyik területen kezdenél... nézzük csak, van egy gyerekmegőrzőnk a Plázában, de a szülők elégedetlenek voltak egy idő után, hogy csak játszik ott a gyerek. Lassan-lassan kialakult egy kis tehetséggondozó központ, ...
Zelma, mielőtt továbblépnénk a történetben, jó lenne, ha elmondanád, mit jelent számodra a csinos külső, a tűsarkú cipő? Unásig visszatérő téma, hogy mit veszel fel, hogyan választod ki, mit viseltél ekkor - akkor... Eközben normálisan öltözködsz, de nem nézel ki valami divatőrültnek. Tűsarkút se láttam rajtad soha...
Nekem a tűsarkú cipő a nőiesség, a vállalt nőiesség jelképe. Mindig Olgi jut az eszembe róla. Olgi sokmindenről eszembe juthatna, a legjobb szívű, legkitűnőbb szakember akit valaha ismertem. A szakembersége csupa lélek, a lelke csupa hivatás. Őt emlegettem úgy a múltkor, hogy az Ország Óvónője. Mindenkit ismer, minden új kezdeményezésről tud, hacsak nem ő maga indította el. Amióta EU-tagok vagyunk, ...
A darab után rögtön egy kis állványos szintetizátor termett a színpadon, ötvenes-hatvanas férfi állt mögötte, ismerősként üdvözölték az otthonlakók. Úgy gondoltam, maradok egy kicsit, fülbemászóak voltak a régi dalok, és beszélni szerettem volna Olgival is, összetéveszthetetlen vörös kontya a semmiből bukkant fel hirtelen az előttem levő sorban. Olgi minden óvónők legjobbika, az Ország Óvónője, majd kiderül, hogy került ide az idősek otthonába éppen ma délután.
De Olgihoz sort kellett állnom, már hárman körbevették, komolyan magyarázott valamit, a segítségét kérhették valamiben. Addig hallgatom a zenét, most anyám-korabeli számok vannak soron. Ahogy lesz, úgy lesz, Fekete hajú kis gimnazista voltál, jól hallom, ...
Egy öreg fa kérge?
Egy párás üvegpalack?
Minden rajtunk múlik!?
Vagy a körülményeken?
viszont fogy az idő...
A körülmények szabják meg az életünket,
vagy mi szabjuk meg a körülményeinket?
Persze vannak kötöttségek,
sőt elkötelezettségek,
és vannak fátumok,
betegségek, balesetek..
családtag betegsége, balesete...amikor kényszerhelyzetben vagyunk,
lehetséges-e vajon,
hogy sokkal nagyobb mozgástérrel rendelkezünk,
mint pillanatnyilag hinnénk?
Tanulunk-e a tapasztalatainkból?
A kudarcokból azt tanuljuk-e
hogy még ügyesebben kéne csinálni a dolgunkat, vagy azt,
hogy másik útra kellene áttérni?
A "körülmények rabságával" a felelősséget hárítjuk át valamire vagy valakire,
pedig kinek ...