( Üvegplafon: A nőkhöz kapcsolódó nemi sztereotípiák következtében lejátszódó hátrányos megkülönböztetés, középvezetői szinten való megrekedésük elmélete. Forrás: OSZK Tezaurusz, KÖZTEZAURUSZ)

Az a gyanúm, hogy Zelma elérte az üvegplafont...

amibe a nők általában szakmai pályafutásuk közben ütköznek.

De nem így Zelma. 

Ő ott akadt el, ahol más nő észrevétlenül suhan. 

Késő volt talán a női ébredéshez az ötven éves 
kor... mire belejött, 
addigra el kell indulnia kifelé ... 
55 után már nehezen ível felfelé ez a női pálya. 
Síkos pálya, már megint. 

Sőt, most síkos csak igazán! Lépegessen tovább? Topogjon egy helyben? Kezdjen visszavonulót fújni? Mindenképpen a veszteségek ideje vár rá.

Most még billeg, ...

. .. csalódás. A csalódás egy érzés. Itt a helye.

.".. Kit anya szült, az mind... "  Ja, vagy így, vagy úgy... József Attila már megint.

Zelma amilyen idegenkedve forgatta a szájában a bánat szót, olyan ismerős számára a csalódás. Mondhatnánk Zelma a folyamatos csalódás állapotában leledzik, mindig képzel valamit valakiről vagy valamiről... fantáziavilága határtalan. Fékezhetetlen. De aztán a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy elképzelte, és mivel Zelma alapvetően optimista, hát a valóság kénytelen alulmúlni a várakozását.

Csalódás. A rövidtávú csalódások élete részévé váltak tehát, de ahogy elérkezett abba a korba, amikor az ember már visszanéz, összegez, számot vet, kezdett előrajzolódni a Nagy Csalódás is. Hogy ...

Ti tényleg feladnátok a megszokottat (itt nem csak házasságról van szó, sőt sokkal inkább egy kialakult élethelyzetről) egy új társ kedvéért, nekilátnátok egy új életnek közösen?
Vagy inkább őrzitek a kialakult élethelyzetet, és várjátok-várjátok azt a Hamupipőkét, akinek a cipőcskétek pontosan a lábára illik?
És ez még nem is olyan nagy baj, csak szomorú sivárságot eredményez.
A baj azoknál kezdődik, akik elkezdik lefaragni a lábukat itt-ott, hogy beleilleszkedjen a nekik nyújtott cipőcskébe... holott előre látható, hogy nem megy, vagy ha belepréselték mégis, addigra már az a láb nem láb...

Zelmának megakad a szeme egy mellékállás hirdetésen.

Meglehetősen megengedő. Mégis, maga a tudat,

hogy van egy éles határvonal...

"Persze, én nem vagyok teltkarcsú...

se molett...

sportos!

az vagyok."

"DIVATKATALÓGUS FOTÓZÁSHOZ

TELTKARCSÚ ÉS MOLETT HÖLGYEK

JELENTKEZÉSÉT VÁRJÁK

KÉT KORCSOPORTBAN!

Első korcsoport: 16év - 35év.

Második korcsoport: 35év - 55év."

Vas Zsófit a plázában ismertem meg, mi tagadás, a dohányzóban. Mindig 3-4 fős társasággal jött, zárt körben ültek, nagyokat nevettek, valamilyen interneten játszható játékokról volt szó általában. A kör tagjai persze Zsófi beosztottai voltak. Gergő, a zavartan gödröcskés arcú óriáscsecsemő. A nyúlánk Kálmán, mint valami toronyból nézett végig a dohányzó pórnépen, köszönni csak annak köszönt, aki kiállta az idők próbáját, vagyis Zsófi minimum beszélőviszonyban volt már az illetővel. Harmadiknak hol a molett Gizi csatlakozott, hol Zsombor, aki egyszer Svédországban is dolgozott, azóta lába nem érinti a földet csak lenéz néha, hogy el ne vétse a menetirányt, vagy Margit, aki hol alázatosan bólogat hol hangos utasításokat ...

Hétfőtől tényleg munkába álltam Vandánál. Nevetségesen egyszerű és felmérhetetlenül idegen volt számomra. Egyszerű volt, mert a gyerekek - gyerekek.
Bevált Vanda számítása, be tudott dobni a tehetséggondozóba és a fejlesztőbe is. Ugyanazt az élményt éltük meg a gyerekekkel, azt a pillanatot, amikor "kigyullad a lámpa", valami új minőséghez érkezik a gyerek,
az lényegében mindegy, hogy honnan indult és hová jutott közben.

Felhívtam a Kása apuka által megadott számot.

Hirtelen nem tudtam, kit is tárcsáztam. De jó, hogy hívsz, Zelma, már éppen gondolkodtam, hogy milyen kár, hogy nem kértem el én a számodat. Most lenne egy kis időm, be tudnál jönni beszélgetni?

Az örökmozgó Vanda volt, az, és hirtelen ötletével elterelt mindenféle megfontolásoktól, a szekrény elé sem álltam, kaptam magam, taxiba ültem és negyedóra múlva együtt kávéztunk.

Három vállalkozás alakult ki itt, rád mindenben számítok. Vagy talán jobb lenne, ha az egyik területen kezdenél... nézzük csak, van egy gyerekmegőrzőnk a Plázában, de a szülők elégedetlenek voltak egy idő után, hogy csak játszik ott a gyerek. Lassan-lassan kialakult egy kis tehetséggondozó központ, ...

Zelma, mielőtt továbblépnénk a történetben, jó lenne, ha elmondanád, mit jelent számodra a csinos külső, a tűsarkú cipő? Unásig visszatérő téma, hogy mit veszel fel, hogyan választod ki, mit viseltél ekkor  - akkor... Eközben normálisan öltözködsz, de nem nézel ki valami divatőrültnek. Tűsarkút se láttam rajtad soha...

Nekem a tűsarkú cipő a nőiesség, a vállalt nőiesség jelképe. Mindig Olgi jut az eszembe róla. Olgi sokmindenről eszembe juthatna, a legjobb szívű, legkitűnőbb szakember akit valaha ismertem. A szakembersége csupa lélek, a lelke csupa hivatás. Őt emlegettem úgy a múltkor, hogy az Ország Óvónője. Mindenkit ismer, minden új kezdeményezésről tud, hacsak nem ő maga indította el. Amióta EU-tagok vagyunk, ...

Zelma, mesélsz lendületesen,

de nem látok mást, minthogy ténferegtél Pesten,

jókat főztél Liának,

közben hol pilleszárnyakon,

hol görnyedten,

egyik szemedet

a mobilodon tartva

próbáltad túlélni

a napokat, heteket.

Gábor nem hívott, hogy gyere haza végre?

Ehhez ismerned kéne Gábort. Időnként felhívott,  hogy mi a helyzet, de semmi olyat nem kérdezett, amire igennel vagy nemmel kellett volna válaszolnom.

És végül telefonált Kása apuka?

Kása apuka? Igen. De nem akkor és nem úgy, ahogy reméltem. Éppen a kisboltban voltam, amikor ismeretlen szám hívott, vontam egyet a vállamon, de aztán megrándult a hidegség a gyomromban és felvettem. Nem is tudom, hogy Németországból hívott vajon, vagy a szomszéd utcából, ...

Munkát kerestem,
az egy külön történet,
hogy csupa 50 feletti nővel akadtam össze,
olyan volt, mint egy sorskirakat.
Mariannát nagyon régóta ismertem már, néha ő jött az unokáiért az óvodába.
Magas, szoborszerű nő, kórházi orvos a megyeszékhelyen.
Ahányszor bejött, végignézett a Kisbéka csoporton, és széles mosollyal meg egy kis ajakbiggyesztéssel odaszólt nekem: ha megunod ezt Zelma, csak szólj nekem, veszünk még az unokáim mellé pár gyereket és csinálunk egy maszek óvodát. Az engedélyeztetést én elintézem. Ott a nagy ház, a kert, a gyümölcsös.
Most megkerestem
illetve nem is kellett keresnem, találkoztunk a piacon. Látnod kellett volna ,

ahogy az a magas nő,
egyenes háttal,
feltornyozott frizurával,
valami fura se nem kosztüm - ...

Minden rajtunk múlik!?

Vagy a körülményeken?

Ötven felett már rengeteg a "körülmény",

viszont fogy az idő...

A körülmények szabják meg az életünket,

vagy  mi szabjuk meg a körülményeinket?

Persze vannak kötöttségek,

sőt elkötelezettségek,

és vannak fátumok,

betegségek, balesetek..

családtag betegsége, balesete...amikor kényszerhelyzetben vagyunk,

de még olyankor is

lehetséges-e vajon,

hogy sokkal nagyobb mozgástérrel rendelkezünk,

mint pillanatnyilag hinnénk?

Tanulunk-e a tapasztalatainkból?

A kudarcokból azt tanuljuk-e

hogy még ügyesebben kéne csinálni a dolgunkat, vagy azt,

hogy másik útra kellene áttérni?

A "körülmények rabságával" a felelősséget hárítjuk át valamire vagy valakire,

pedig kinek ...

Néhány hét alatt elmúlt a jókedvű felszabadultság, átvette a helyét az álmodozás, amit csak néha szakított meg egy-egy racionális hullám.

Mint amikor hosszabb távon úszol, és a monoton mozgás elvarázsol, aztán valaki meglök vagy beléd rúg véletlenül, megbillensz, kapkodsz, köhögsz aztán újra visszateszed magad abba a zsongító ritmusba.

Munkát kerestem,
az egy külön történet,
hogy csupa 50 feletti nővel akadtam össze,
olyan volt, mint egy sorskirakat.
Vagy torztükör,
görbetükör,
igen, ez a jó címszó.

"Nők, 50+, görbe tükörben"

Mitől görbe a tükör, Zelma?
Én görbítem-kanyarítom... rájöttem, ezek a nők, a sorsuk jobban érdekel, mint az álláskeresés.

Ahogy hordják magukat,

ahogy beszélnek magukról, és ...

  Ács Zelma Anna. Én szeretem ezt a hosszú nevet.
Egyszer valaki meghívott egy konferenciára. A saját szakmai köreiben akart bemutatni, mint „az oldalán megjelenő nőt”, a téma érdekelt, a város vonzó volt, jókedvűen ültünk az autóban, amikor hirtelen hozzám fordult.
Ha bemutatkozol, ne mondd mind a két keresztneved, csak az elsőt. Örökre?
Csak most, az én kollégáimnak.
Néztem, hogy viccel-e, de várakozó feszültség volt az arcán.
Nemet mondtam.
Ha legközelebb a karomat találod túl hosszúnak?
Vagy a lábam nem illik a cipőcskébe
Majd vagdosunk?
Mereven nézte az autópályát, de harag nélkül bólintott. Rendben van.

Te megtetted volna a kedvéért?

Mit számítanak nekem a kollégái?

Mit számítanak neki a kollégái? Nem is a ...

  A z élet síkos pálya... és az esik többet seggre, aki óvatosan lépeget.

 A Bridget Jonesban minden meg van írva. Megvan ez az aktív ötvenes is, Bridget mamája,akihez képest az öntudatos harmincas Bridget... öregasszonyos.Shirley Valentine. Hány éves lehet az a film? És nem csinált nyarat. Nem buzdultak neki a nők. Ámbár...

  Zelma egy mai pesti nő

 itt éli érdekesnek ígért életét, talán tényleg többet jelent,
mint egy amerikai vagy angol újrakezdő.
Bátorítás testközelből.

„Kegyed olyan népnevelő”

mondta nekem Mihál úr a munkahelyemen 5 éve.

bóknak vehettem volna

 de nem annak szánta.

Úgy értette, a stílusomban van valami

tiszteletet parancsolóan

irritáló

amit ráöntök az emberekre, ha kell, ha nem.

Kit érdekel ...

  Egy szeptemberi délutánon Zelma megelégelte a szürkeséget, ami körülvette, sőt őbenne volt, és lassú, de biztos haladással elkezdett élni, új dolgokba kezdeni, és annyira jól érezte magát ebben az új helyzetben, hogy egyre többet változtatott addigi életén. Még mielőtt megrettent és visszahőkölt volna, a környezete rögtön észrevette az első jeleket, buzdították Zelmát, de aztán olyan gyorsan követték egymást a változások, hogy barátnői már nem győzték a csodálkozást, elveszítették a fonalat, beleuntak, és így

Zelmának le kellett mondania az újramesélések ízéről.

Csakhogy Zelma mesélni, mesélni szeretne, méghozzá nekem. Hogy én írjak egy könyvet az életéből.

Engem mégiscsak sürgetett az ...