Kajánul azt mondta a legjobb barátom,

hogy az érzelem,

az igazi szenvedély

annyira vak,

annyira semmi helye
az értelemnek azon a tájon,

hogy akár egy
cipőbe is szerelmes lehet az ember.

Legalább egy PÁR cipőt mondott volna.

Egy motorcsónakverseny volt, körülbelül 30 éve, ugyanilyen szép májusi időben. Zelma idős barátnőivel ment a szomszéd városba egy kiállítást megnézni, de utálta, ahogy a vidáman fecsegő vénkisasszonyokkal nevet-vonul-vonatozik, visszafelé nem tartott hát velük. Látott egy plakátot, motorcsónakverseny volt éppen aznap délelőtt. Kiült a folyópartra, napozott, nézte a vizet ...  azzal nem számolt, hogy milyen zajos egy ilyen verseny, azzal sem, hogy körül csupa boldog családok kacagnak a kéklő ég alatt, mint egy mézzel leöntött népesedési reklámfilmben. Még nyoma sem volt Liának, sőt, akkor még Gábort sem ismerte. Abban a huszonéves korban volt, amelyben a nyolcvanas években már szülni illett volna. Azóta is úgy tartja számon azt a ...

Z.harmadszor fut neki, hogy megmagyarázza, mi jelent számára az érzés...
Hát erről szól az egész napló!

Nem, a napló eseményekről szól... néha idegenekről is.
Bennem érzéseket kelt, ha olvasom, de mi a helyzet a tieiddel? Amikor azt mondtad vagy fél éve, hogy állandóan a kezedben tartottad a telefont, hátha felhív Kása apuka, akkor egy eseményről beszéltél. Talán az olvasó el tudja képzelni, mit éreztél közben, de nem tudja biztosan.
Legfőképpen az hiányzik, hogy te magadnak megnevezd.

Úgyhogy nézzük csak az érzéseket.

Érzés. Az érzés és a gondolat nehezen választható szét Zelma fejében. Mintha bújócskázna magával, állandóan érteni akar mindent, állandóan reflektál önmagára, rendszerez, racionalizál, közben ...

Z. megszokta, hogy minden nap kap pár sort Valakitől... öröme nem volt maradéktalan, mert jobban szerette a személyességet mint a virtualitást, de megszokta a leveleket, és hiába nem akarta, már számított is rájuk.
Aztán jött egy fontos nap az életében, nem Nagyon Fontos, csak a mindennapi gyűrődések közül kiemelkedő, munka-ügyek, pályázati döntések... és elébement a levélnek. Megosztotta izgalmát, örömét... és nem jött semmilyen válasz.
Délig sem. Délután egy félsoros életjel, nem is a címére, hanem egy közösségi oldalra, valószínűleg telefonról, sebtében, kapkodva... . Aztán megint semmi.
Késő este átnézte a közösségi oldalakat, hogy vajon járt-e arra a Valaki.
Biztos volt benne, hogy nem, mert ha gépközelben lenne, a ...

Már hetek óta olyan "most múlik pontosan" érzései voltak, amit megerősített az a csütörtök reggel, amikor megunva a várakozást felhívta, és kiderült, akkor ébredt, erre a telefonra. Jobbnak látta, ha ő lép odébb... egyszer még szabadnapot vett ki a kedvenc napján, de aztán már nem készült semmire.

Aznap se készült rendesen, legalábbis úgy érezte, hogy nem... hányaveti lett, mint Ő, nagyjából rendbe tette a konyhát, szöszmötölt és az utolsó pillanatban lépett be a kádba. Így történt, hogy vízcseppesen, valami gyorsan le- és felkapott törülközőben ment ajtót nyitni, még annyi ideje sem volt, amennyi a kaputelefontól az első emeletig  jár a vendéglátó nőnek, mert lent beengedte valaki.

Számíthatott rá, hogy még nincs ...

Ha nincs tétje, akkor könnyen megy a beszélgetés. Előadás például. Vagy interjú. Akár telefonon is, pedig az sokaknak nem megy. Neki elég egy-két kulcsszó, őszinte érdeklődés... még jó kérdések se kellenek, a fejében úgyis csupa kérdésben rendeződik a világ. Elemében érzi magát. Még egy pajtási beszélgetés, az is rendben. Könnyen le lehet tenni a lapokat már az elején. Közös téma, érdeklődés, azonos életkor, egy jó poén, mind lehetőség arra, hogy intellektuálisan, szárnyalóan vagy kellemesen-provokatívan csevegjen. Nevessen.
Ha okosnak is kell lenni közben, az már határeset.
Választóvíz.
Még fél éve is imponált... mostanra elege lett belőle.
Okosnak lenni fárasztó és szikár.
Nehéz belőle előgömbölyödni.

...