Nem tudom, mi történhetett, ami miatt késett a vonat. Azt sem tudom, miért vesztegelt utána az állomáson, ha késett...
Hat-nyolc éves lehettem, apámmal utaztunk, mint szokásosan. A mi családunknak - bár nem voltunk vasutasok - járt MÁV-kedvezmény, apámmal gyakran csavarogtunk. Anyámat idegesítették a rokonok, az alkalmazkodás, még Simi bácsiék dallamos bim-bam órája is idegesítette, ő ha csak lehetett, otthon maradt.

Még arra sem emlékszem, melyik állomáson álltunk akkor, csak arra, hogy irdatlan nagy volt a tömeg, amikor bejött a vonat végre. A szokásos jelenség, mintha a lakatlan sziget utolsó hajójáratára törekednének, futott-lökdösődött mindenki. Apám elengedte a kezemet és hirtelen döntött: én előreszaladok, mert a vonat eleje ...

Van benne valami mindent befátyolozó kiábrándultság...  és valami derűs jó érzés is .... csakhogy ki tudja ezt megállapítani, hol tart éppen... ez még mindig a héja, vagy már a bele?

Messziről észrevette, ahogy jött szemben azon a széles úton, minden porcikájára az ismerősség jóérzésével nézett. Póló és nyári nadrág volt rajta, játszottak az anyagok a puszta bőrén. Aztán odaért, egészen közel... és megdöbbent, mert mintha tejüvegen át látta volna. Ott volt, ő volt, minden vonása ismerős volt, azt se mondhatná, hogy az egész ember valahogy idegen lett volna... csak, mintha tejüvegen... mi adja ezt a hatást? Az érinthetetlensége. Zelmának, amit nem lehet megérinteni, az nincs. Ő az, aki a jeges vízbe is belemártja az ujját, megsimítja a fa kérgét, falat, téglát... mohos követ, az embereket is... csak Őt nem lehet, most nem lehetett. És még azt sem tudta, miben bízzon, hogy egyszer majd megint lehet, vagy ...

Már hetek óta olyan "most múlik pontosan" érzései voltak, amit megerősített az a csütörtök reggel, amikor megunva a várakozást felhívta, és kiderült, akkor ébredt, erre a telefonra. Jobbnak látta, ha ő lép odébb... egyszer még szabadnapot vett ki a kedvenc napján, de aztán már nem készült semmire.

Aznap se készült rendesen, legalábbis úgy érezte, hogy nem... hányaveti lett, mint Ő, nagyjából rendbe tette a konyhát, szöszmötölt és az utolsó pillanatban lépett be a kádba. Így történt, hogy vízcseppesen, valami gyorsan le- és felkapott törülközőben ment ajtót nyitni, még annyi ideje sem volt, amennyi a kaputelefontól az első emeletig  jár a vendéglátó nőnek, mert lent beengedte valaki.

Számíthatott rá, hogy még nincs ...

Ha nincs tétje, akkor könnyen megy a beszélgetés. Előadás például. Vagy interjú. Akár telefonon is, pedig az sokaknak nem megy. Neki elég egy-két kulcsszó, őszinte érdeklődés... még jó kérdések se kellenek, a fejében úgyis csupa kérdésben rendeződik a világ. Elemében érzi magát. Még egy pajtási beszélgetés, az is rendben. Könnyen le lehet tenni a lapokat már az elején. Közös téma, érdeklődés, azonos életkor, egy jó poén, mind lehetőség arra, hogy intellektuálisan, szárnyalóan vagy kellemesen-provokatívan csevegjen. Nevessen.
Ha okosnak is kell lenni közben, az már határeset.
Választóvíz.
Még fél éve is imponált... mostanra elege lett belőle.
Okosnak lenni fárasztó és szikár.
Nehéz belőle előgömbölyödni.

...