Z. a sárkányölő
Zelma emailje épp az imént érkezett, csupa meleg selymességgel.
"Vannak ritka napok, amelyek selymesen simulnak. Ilyen volt a mai... jót aludtam, megérkeztek várva várt levelek, nem azért, mert fontos, hanem csak úgy becsületből... Dolgoztam a háztartásban, nem többet és nem kevesebbet a kellemesen hasznosnál.
Lia nálam ebédelt, ő is nyaralásból érkezett, kiéhezve a hazai ízekre. Néhány mozdulattal lakomát varázsoltam neki. Jóízűen evett, jóízűen beszélgettünk közben.
Délután úsztam egy nagyot. Nem is mondtam neked, de mostanában egyre rosszabb az állóképességem, hegymenetben a rossznál is rosszabb... de úszásban haladgatok, feltornáztam magam a nyár eleje óta húszról negyven percre. Intenzív úszást képzelj persze, ne ...
Egyszer csak kisütötték, hogy átszervezik a plázát. - kezdte a történetet Zelma. Bővítések, áthelyezések, költözések és egy Új Főnök. Minden volt, ember-ember elleni harc, hallomások, vallomások, kimutatások, statisztikák, leltár, elszámolás. Barátok átkozták egymást, vagy mosolyogva átverték, amit csak el lehet képzelni. Nekem egy hónapra való pluszmunkám is összegyűlt, fáradt lettem, kimerült, ideges, néha kristálytisztán gondolkodtam, néha az utolsó erőm sem volt elég semmihez. Közben beütött a nyár, mindenki sörözni akart, vacsizni, dumcsizni. Vagy dolgoztam, vagy teraszokon hűsöltem, középút nem volt.