Amikor kijöttek az étteremből, Z. azt mondta, tovább kell menni egyenesen, és akkor elérik majd azt a keresztutcát, ami a múzeumhoz vezet. Ha egyenesen előre néztek abba az irányba, amerre Z. mutatott, nem lehetett semmiféle keresztutcát nemhogy látni, de még feltételezni sem. A házak sorát semmi nem törte meg, a végén egy ismert nagyforgalmú útra láttak rá. O. hitetlenkedett, Z erősködött. Megnézte a térképen délelőtt, és egészen egyértelműen látszott az éles szöggel induló mellékutca a kereszteződésben.
Z. persze elveszítette addigra a hitelességét az irányokat tekintve, meg egyáltalán, Z. nem egy közlekedőzseni, és ezt már O. is észrevette. Mivel az egész utcából legfeljebb 150 méter lehetett hátra abba az irányba, ...
Zelma moziban volt. EFFF-et is meghívtam teszi hozzá szomorúan. Az esőerdőben játszódott a film, szinte egy szó sem esett benne. Csak állatok, növények, felhő, nap hold. Kígyók. Rovarok. Madarak. Majmok. Halak... A legfantasztikusabbak a rovarok voltak, a mozgásuk. Elnézegettem, hogy hányféle létezik szükség szerint. Hatalmas teleszkópos lábakon egyensúlyoztak, apró százlábon kígyóztak, kemény páncélban törtek a céljuk felé vagy levél-szárnyukon ellibbentek.
Én részben gyönyörködtem, részben elgondolkodtam. Istenen. Hogy van vagy nincsen... hogy ő teremtette-e ezt a szédítően változatos sokaságot.
EFFF csalódott volt, neki hiányoztak a Discovery Channel-féle okos magyarázatok. Ingerült lett, tudálékos. Mindjárt, ahogy ...
Ugyanazon a nehéz nyáron, amikor Z. sorozatos és erőpróbálóan tragikus eseményeket követően befestette a haját, további felüdülés kellett a lelkének.Új volt a mintaóvoda légköre a sokkal szabadabb művelődési ház után, otthon pedig Gábor anyja betegen, és maga Gábor árulóan és elárultan... egyszerűen nem tudott hol levegőt venni.
Felmentő lehetőség adódott, tíznapos továbbképzés Ausztriában, elhelyezés egy kis üdülőfaluban, a nyári szünetet tartó Kindergartenben... Zelma tudta, hogy a megtisztelő választás csak azért esett rá, mert nem találtak németül beszélőt, a nemzetiségi óvodák sváboló óvónői jobb szerették a testvérvárosi kapcsolatokat, a szép Mirtylla, minden óvónők szakfelügyelője pedig csak angolul ...
Amikor Zelmának elállt a szava, sokáig felém se nézett. Kíváncsiságból én hívtam fel őt, de a telefonba rögtön belebeszélt. "Elállt a szavam, nem akarok többé nőkről írni nőknek... a férfiak, a férfiakról szeretnék beszélni, írni, rajtuk szeretnék gondolkodni.
Nem tudom megérteni, mit jelent nőnek lenni, azt hittem, könnyebb lesz.
A férfiak különben is sokkal fontosabbak." Itt megdöccent a lendület, valami csuklásfélét is hallottam, aztán elállt a szava újra. Nem kiabáltam hogy halóóóhalóóó, se azt, hogy Zelma itt vagy még? Egy ideig hallgattam a lélegzését, aztán kinyomtam a telefont.. . Aznap már nem csináltam semmit, még a mosogatás is elmaradt.