Amikor Zelmának elállt a szava, sokáig felém se nézett. Kíváncsiságból én hívtam fel őt, de a telefonba rögtön belebeszélt. "Elállt a szavam, nem akarok többé nőkről írni nőknek... a férfiak, a férfiakról szeretnék beszélni, írni, rajtuk szeretnék gondolkodni.
Nem tudom megérteni, mit jelent nőnek lenni, azt hittem, könnyebb lesz.
A férfiak különben is sokkal fontosabbak." Itt megdöccent a lendület, valami csuklásfélét is hallottam, aztán elállt a szava újra. Nem kiabáltam hogy halóóóhalóóó, se azt, hogy Zelma itt vagy még? Egy ideig hallgattam a lélegzését, aztán kinyomtam a telefont.. . Aznap már nem csináltam semmit, még a mosogatás is elmaradt.