Spanyolfal
Aztán megérkezett Kása és vele a fotel.Zelmát meglepetésként érte az érkezése. Nem mintha nem erre várt volna már napok, talán hetek óta, hanem mert Zelma utált várni. Feszültséget okozott neki a várakozás. Mert Zelma nem tudott hinni, csak a színvalót, a láthatót, tapinthatót értékelte, ezzel szemben a várakozás hit volt és remény. De mert az élet tele volt várakozással, Zelmának erre is megvolt a maga módszere. Becsapta a világot, úgy tett, mint aki Nem Vár Semmit és Senkit. Korán ébredt, de elvacakolt egy kis időt, aztán lement friss kifliért, zöldségért, gyümölcsért, sőt macskaalomért. A kislakásban ugyanis volt egy cicája... Megvehette volna előző nap azt az almot, de akkor mit csinált volna szerdán, mivel üti el az ...
Már jóval elmúlt 10 óra, amikor vacsora és nagyívű beszélgetések után a férfinek eszébe jutott a medence. Vagy ki tudja, lehet, hogy eszébe volt már előbb is, csak úgy tett, mintha semmi dolga nem lenne, és a világ végéig elhallgatná Zelma szövevényes és kacskaringós történeteit. Bort ittak, saját készítésű tokaji cuve-t, szárazat. Zelma ennek a bornak a hullámain szökkent előre-hátra 20 éveket, vagy a figyelmes hallgatás adhatott neki szárnyakat, mindenesetre messze voltak már attól a lehetőségtől, hogy Zelma egy cuki kis nő, mesélt derűt és borút, magábafeledkezve, már-már kihívó magamutogatással. O. arca azonban se borongós se derült nem volt, tágra nyílt szemmel figyelt, a végén csak annyit kérdezett meg: majd engem is ...
Ott az egymáshoz pattanó fémek hangja, és a csontot érő fém hangja, és a kisebb-nagyobb fúrók, vágók és csavarozók hangja és a nyitott szájú engedelmesség közben Zelma folyton arra gondolt, hogy egy tóban úszik, lassú mozdulatokkal, nyújtózkodva, lazán, az aranyló napsütésben, kék ég alatt. Szerencsére egészen friss élményekre támaszkodhatott, mert még az ősszel is kétszer vagy háromszor úszhattak, háromszor örülve, hogy hiába van vége a nyárnak, most az egyszer még utoljára lehetett ... De eszébe jutottak egy régi nyár kora reggeli úszásai is, egyedül, mert aki elvitte, nem kívánta a vizet, főleg nem éhgyomorra, és így egyesegyedül úszta át a tavacskát keresztbe vagy ötször, amíg a férfi kacsát költött ...
Zelma kialakította a pesti életét, a Pláza után egy kis családi napközibe ment dolgozni, úszással és angollal majdnem kétszázezret fizettek a szülők havonta. A gyerekek szerették az óriáscsecsemőforma angoltanárt, aki magasabb kockavárat tudott építeni még az apjuknál is, de nem is érezték volna helyénvalónak, ha jóillatú, öltönyös és aranyórás apjuk - aki kitermelte a családi költségvetést meg a luxusóvodát - nekilátott volna egy kockavárnak. Zelma úszni tanította őket, a lilaszájszélűeket és a ...
A mutatós, de csaknem elviselhetetlenül zárt üvegépület előtti parkoló olyan, mint egy nagy terasz, hat lépcső vezet le a járdaszintig. Pontosan oda állt a kék autóval, középre. Z. lassan lépdelt, mint egy Cannes-i lépcsősoron, egyetlen szempár kereszttüzében. Jó, hogy ez a piros pulóver van rajtam, ez messziről is mutatós, futott át a gondolat... Ahogy beült, megcsapta a másik emberből áradó meleg. Valahol az agya és a lelke között fészkelt a fáradtság. Forgalmas szűk utcákon navigáltak, néha megérintette a kezét a sebváltón. Különös, hogy a nyugalomnak is van kisugárzása, gondolta Z., aki szinte mindig valami izgalmasat várt a következő pillanattól. Mire a szomszéd kerületben kiszálltak, egy új rendszerbe helyezkedett bele, ...
Messziről észrevette, ahogy jött szemben azon a széles úton, minden porcikájára az ismerősség jóérzésével nézett. Póló és nyári nadrág volt rajta, játszottak az anyagok a puszta bőrén. Aztán odaért, egészen közel... és megdöbbent, mert mintha tejüvegen át látta volna. Ott volt, ő volt, minden vonása ismerős volt, azt se mondhatná, hogy az egész ember valahogy idegen lett volna... csak, mintha tejüvegen... mi adja ezt a hatást? Az érinthetetlensége. Zelmának, amit nem lehet megérinteni, az nincs. Ő az, aki a jeges vízbe is belemártja az ujját, megsimítja a fa kérgét, falat, téglát... mohos követ, az embereket is... csak Őt nem lehet, most nem lehetett. És még azt sem tudta, miben bízzon, hogy egyszer majd megint lehet, vagy ...
