R. írt egy szórakoztató, könnyed kis írást arról, hogy milyen lenne 24 órát női testben töltenie... sajnos nem tudom idelinkelni, mert egy zártkörű blogban van a fikció... még csak a délelőttnél tart, máris csupa illatszer, müzli és tűsarok a történet. Ja, és ülve pisilés. Megírtam neki, hogy már épp elbizonytalanodtam női mivoltomban, mert nálam se fogyi, se szempillaspirál, de aztán megnyugodtam, mert rájöttem, ülve pisilek. R. nagyon okos, szereti a nőket(?), sokfélét sokféleképpen, de egyáltalán nem ért engem. Ha valami ilyesmire megjegyzést teszek, elmagyaráz és ellentételez. Elmagyarázza, hogy ez csak sztereotípia... és ellentételezi a sztereotípiákat. A francba, hogy okos férfiak sokszor sokkal megcsontosodottabban ...

Hazament, mégiscsak hazament az ünnepre. Azon vette észre magát, hogy a vidéki házukat, ahol sok évet élt és ahol Liát is felnevelte, Gábor lakásaként nevezi magában. Olyan is volt... az ünnep. Gábor is zavart volt, hegynyi szaloncukorral, töves óriásfával várta, mintha valami szerepet játszana, amihez kellő díszletekről is gondoskodni kell. Mindenben túlzott, jó és rosszkedvében is. Lia valami gondban volt, nem akart róla beszélni, közéjük ült a kellemetlen titok. Zelma tett-vett, főzött, készített, megvolt a menet, és közben tudta, nem mondhatja ki, ami a fejében van, mert akkor ő lesz az ünneprontó. Gábor és Lia néha meglepően összezárt... úgy látszik mégis tú érzékeny lennék... vagy...

Aztán a Ne nevess korán! megtette a ...

Lemondani..

A férfiak nem tudnak semmiről lemondani, csiki-csukit játszanak, vagy bújócskát. A csiki-csuki úgy megy, hogy minden kell vagy semmi, á, semmi, köszi, megvagyok anélkül, különben is hülyeség...

A bújócska bonyolultabb, abban hol hunyók, hol keresők, hol maguk sem tudják, melyikek éppen... a lényeg, hogy játékban legyenek.

Lemondani a nők tudnak, kis és nagy dolgokról egyaránt, mert nekik megtanítják kislány korukban, hogy egy nőnek le kell mondania, szenvednie kell és szenvedni jó... hiába olvasnak müllerpétert, azért csak szenvednek kéjjel, mártíran vagy némán, összeszorított foggal...

még a legjobb a locsifecsi szenvedőnek, de egyszer elfárad ő is...

Persze a férfiaknak sem könnyű, nekik meg a bibiket kell ...

Zelma egy időben családokat is látogatott az önkormányzat megbízásából. Még nem volt gyerekjóléti szolgálat, kézenfekvő volt, hogy egy óvónő másodállásban kijár "környezni". Aztán egyszakos magyartanár került az iskolába, valami színész, hétvégén utazott csak haza, ráért, elvállalta hát szívesen egy kis keresetkiegészítésért ezt is. Az önkormányzat pedig nyugodtabb volt, ha férfi járta késő estébe nyúlóan a családokat.

A boltban összefutottak Medgyesnével, a nagycsaládos nagymama számos családtagját látogatta már meg Zelma, nyilván más rokonok még hátravoltak, mert közelebb lépett hozzá a lisztek és a cukrok közt és megkérdezte, igaz-e, hogy az a Petur tanár jár majd az emberekhez ezután.
Igaz. Nagyon kedves ...