Januárban meghalt az anyja és neki éppen költöznie kellett, Elkészült közben a lakásuk és az ideiglenes tanácsit vissza kellett adni. Visszamehetett abba a reprezentatív lakásba, amit félig romosan - na jó, nem romosan, de használhatatlan állapotban  - hagytak ott két és fél éve. A csillárból folyt a víz, de a két nagy szoba félkörívesen a főtérre nézett, a kanyar után már a patakot is látni lehetett az ablakból és messziről a várat." Látkép a Várról"... a kirándulók zaja nélkül.

...

Héja, bele, virágja, levele, egyre megy... mi a fenének mindent kategorizálni, dobozolni, címkézni, egy gyümölcsfa az egész... úgysincs rend... ahogy a tudatlanság (Lin Csi apát) úgy a rendetlenség is százszázalékos, a rend sosem, ahogy a tudás sem az. Zelmának el kell hagynia azt a belső kényszert, hogy mindet jól láthatóvá, érthetővé tesz. Az olvasókra hivatkozik ilyenkor, pedig az olvasó már régen elkeveredett a történetben. Sőt, éppen ez az elkeveredés eredményezheti a megértést, követhető, ahogy  Zelma katonás sorokba rendezett belső zavara élhető rendszertelenséggé oldódik... lassan elbír majd egy új rendszerezést is.

Már hetek óta olyan "most múlik pontosan" érzései voltak, amit megerősített az a csütörtök reggel, amikor megunva a várakozást felhívta, és kiderült, akkor ébredt, erre a telefonra. Jobbnak látta, ha ő lép odébb... egyszer még szabadnapot vett ki a kedvenc napján, de aztán már nem készült semmire.

Aznap se készült rendesen, legalábbis úgy érezte, hogy nem... hányaveti lett, mint Ő, nagyjából rendbe tette a konyhát, szöszmötölt és az utolsó pillanatban lépett be a kádba. Így történt, hogy vízcseppesen, valami gyorsan le- és felkapott törülközőben ment ajtót nyitni, még annyi ideje sem volt, amennyi a kaputelefontól az első emeletig  jár a vendéglátó nőnek, mert lent beengedte valaki.

Számíthatott rá, hogy még nincs ...

Zelma időnként megpróbál olyan lenni, mint a Többi Nő. Hol a tűsarkú, hol a körömlakk, csipkés ezmegazok, hol kacajoktól hangos női traccsparti a többiekkel a teakonyhában... még Valódi Napszemüveget is rendelt, láthatatlanul dioptriásat... már azon is gondolkodott, vajon feltolja-e néha majd a feje búbjára, mint Ők.
És akkor kiderül számára, hogy a Többi Nők sem mindig boldogok, dilemmák gyötrik őket, amikhez képest az övéi már-már eltörpülni látszanak.. . Pedig tele vannak lakkal, körömcipővel, gondosan kialakított színharmóniákkal, emellett dolgoznak, gyereket, unokát nevelnek, élnek...

A legmegrendítőbb Karmelina helyzete, aki negyven elmúlt, válása után szorgos társkereséssel újabb romantikus kapcsolatot sikerült ...

Tegnapi hír. Nyilván meglehetősen hebehurgya sajtótálalásból értesültünk róla, hogy a kormány is beszáll a társkeresés előmozdításába "Társválasztó, táncválasztó"  rendezvényekkel, amiken majd Bergendy húzza a talpalávalót. A cél az "egyetemista korú" fiatalok támogatása ebben a gyötrelmesen nehéz de magasztos folyamatban.
Kíváncsi lennék a részletekre:
Mit jelent az "egyetemista korú"? Ha 18-28 évesekre gondolnak, miért nem azt írták, miért kellett a továbbtanulást idekeverni.?
Ha már egyetemistákról van szó, miért őket említi a hír? Ők éppenséggel egész nap fiatalok közt vannak, szemben azokkal, akik már eladók a helyi kisboltban, időseket ápolnak-gondoznak egy szociális otthonban, egy biztosítónál számolnak ...

Milyen varázslatos lenne. Nem a delete, az túl... nagyralátó, egész szakaszokat kitörölni mégiscsak képtelenség... de egy backspace? Csak a legutóbbi néhány szótagot, azt az elhamarkodott igent, nemet vagy talánt ki lehetne törölni, azt a magyarázatot, vagy azt a szivélyeskedő mosolyt. Azt az öt percet, amivel később indultam el, azt a pillanatot, amikor a kávét odatettem a fontos dolgok mellé. Azt a kis viccesnek szánt gonoszkodó megjegyzést, ami miatt most úgy érzem, elrontottam a napját, és ami még rosszabb, a napomat. Vagy a hetemet? Még az is lehet, hogy ... ?

(Megjegyzés: backspace egy ismeretlen ismerősöm nickneve, ami megihletett. Szabályos alkuban vettem meg tőle ehhez a címhez, a mottómat adtam érte: az esik előbb seggre, aki ...

50 körül már nem feltétlenül egy teljes összeköltözés hozza meg két egymást szerető szívnek a boldogságot. Lehet, hogy érdemes megtartani kinek-kinek a lakását, és hol itt, hol ott, hol külön-külön élni a mindennapi életet, hogy aztán tényleg idősen újragondolják az akkori körülményeiknek, lehetőségeiknek és igényeiknek megfelelően.
Csakhogy ez az elképzelés nem túl népszerű, inkább a mindent vagy semmit, a teljes és állandó együttlét, a Tökéletesség Ideája az, ami után sokan baktatnak... baktatnak, baktatnak, talán egy percre meg is érintik... de aztán kisiklik a kezük közül, igazán sosem érik utol.
Lehet, hogy jobb lenne számukra is a külön-együtt, de nem látnak oldalra, csak előre néznek, céltudatosan. A mingli ...

Ti tényleg feladnátok a megszokottat (itt nem csak házasságról van szó, sőt sokkal inkább egy kialakult élethelyzetről) egy új társ kedvéért, nekilátnátok egy új életnek közösen?
Vagy inkább őrzitek a kialakult élethelyzetet, és várjátok-várjátok azt a Hamupipőkét, akinek a cipőcskétek pontosan a lábára illik?
És ez még nem is olyan nagy baj, csak szomorú sivárságot eredményez.
A baj azoknál kezdődik, akik elkezdik lefaragni a lábukat itt-ott, hogy beleilleszkedjen a nekik nyújtott cipőcskébe... holott előre látható, hogy nem megy, vagy ha belepréselték mégis, addigra már az a láb nem láb...

Benneragadtál Zelma?

Csak majdnem.

Rózsi néni megmentett.

Mintha most is így lenne...?

Beleragadtál valamibe, úgy érzem.

Megmentőre vársz?

Ott hagytuk abba a történetedet, hogy hezitáltál, átvedd-e Vandától a gyerekmegőrzőt, a tehetséggondozó és fejlesztő központot.

Kása adott volna tőkét hozzá, de közben azt is a tudomásodra hozta, hogy nem rólad álmodik...

Nem lettem vállalkozó. Vas Zsófinak megvolt a maga elképzelése, és nem álltam ellent neki.

- Hanem?

Egyik reggel egy dinamikus negyvenes férfi jelent meg azzal, hogy ő lesz az új igazgató. Igazgató... ebből nem derült ki, ki a tulajdonos, de azt láttam, bármennyire dinamikus is, Vas Zsófi kegyeit keresi, talán tovább szeretett volna lépni ...

Egyszercsak beütött a krach, a pláza, ahol Vanda a gyerekmegőrzőt és a tehetséggondozó-fejlesztő központot működtette, gazdát váltott.

- Mondhatni, a világtörténelem avatkozott az életembe. Vanda ugyanis kijelentette, hogy ő a régi tulajdonos barátja, hosszan mérlegelt, de nem marad az újjal. Amúgy is elege van a gyerekzsivajból, sivalkodásból, nagyhangú és elégedetlenkedő szülőkből.

Különös hangulatban mentem haza aznap, különben is, mintha minden és mindenki megőrült volna. November vége volt, de tavaszias idő, az előző napok esős-párás levegőjében hersegően zöld lett a fű. Itt-ott rügyek, bimbók. Kilencágra sütött a nap, pamutruhában és könnyű cipellőben lépkedtem, úgy éreztem, valami kezdődik... nem azt, hogy ...

 Próbáltad már lazán?

Ezt kérdezte...

Fogalma se lehet arról,

hogy honnan - hová.

Először elhatározod, hogy selejtezel, átrendezel, igazi nagytakarítás lesz, új minőség, na jó ezt így nem mondod ki, hogy "új minőség", de magadban azt szeretnél, már érzed is az önelégült önünneplés édességét, és így még erősebb is rajtad a nyomás, így, hogy nem mondtad ki, magadnak tett ígéreted csak a te válladat nyomja, mit a válladat, a gyomrodat belülről, aztán feljebb kúszik valahova a torkodba, aztán keserű és nyúlós lesz a szádban a nyál, akkor már nincs sok idő hátra,...  még halogatod, de a szemeddel már csoportosítasz, kiviszel, beviszel, fennakadsz 6 cipősdobozon, hogy azt majd vajon hova, levittél már 6 teli nejlonszatyor kacatot, ahogy jössz-mész a lépcsőházban egyre csalódottabb vagy, mert még semmi ...

... a normális kerékvágásból.

Mert ezt találtam, és nem tudom félretenni... nem lehet félresöpörni,  nem lehet rálegyinteni, mint a Coelho és Müller Péter-féle örök igazságokra.
Mi más ez, ha nem maga a síkospálya... nincs is mit írnom tovább.

Már túljutottunk azon, hogy Zelma élete...
nem is olyan egyedi, mint hitte,
de akkor nem akart lemondani találkozásainkról,
önként kínált feltárulkozásairól.

Aztán eltűnt.

Jobb lett volna, ha elbúcsúzik,
éppen el is ment a kedvem a Zelma-blogtól,
de még egy elköszönésre se tudtam alkalmat találni vele.

Aztán egy levelet kaptam tőle.

Ez tehát - némi szerkesztői kurtítással - Zelma levele.

"A kislakást végül kibéreltem. Kása költöztetett, az utolsó zsákokat diadalmasan tette le a padlóra. Mondanom sem kell, hogy a költözés előtt Kása pesti irodájából jött ki egy takarítónő. Biggyesztgette a száját. Hogy lehet ebben a kutricában lakni! Minden mocskos férfit utolér a sors, aki a fiatal nőért kidobja a ...

Zelma,
hetek óta kerülsz,
csak néhány sort juttattál el hozzám,
ez a kiélt-szöveg...
már azt hittem, jól ment a sorod Vandánál.
Egyébként pedig, nem is olyan különös a történeted, azóta olvastam egy nőről egy másik blogban, aki időseket gondozott vidéken, és aztán elhatározta, inkább kamionos lesz és a férjével járja majd Európát.
Te vidéki óvónőből - megengedem, hogy néhány csavarral, de Budapesten egy vállalkozáshoz kerültél, ahol szintén óvodásokkal foglalkozol, és a lányoddal élsz... van valami bátorság a lépéseidben, de nem mondanám, hogy izgalmas a sztori.
Aztán történt valami.
Kása akcióba lépett. Nem is akcióba, hanem inkább valami kitartó ostromba kezdett, naponta felhívott, érdeklődött a napi élményeim és ...

Hétfőtől tényleg munkába álltam Vandánál. Nevetségesen egyszerű és felmérhetetlenül idegen volt számomra. Egyszerű volt, mert a gyerekek - gyerekek.
Bevált Vanda számítása, be tudott dobni a tehetséggondozóba és a fejlesztőbe is. Ugyanazt az élményt éltük meg a gyerekekkel, azt a pillanatot, amikor "kigyullad a lámpa", valami új minőséghez érkezik a gyerek,
az lényegében mindegy, hogy honnan indult és hová jutott közben.

Felhívtam a Kása apuka által megadott számot.

Hirtelen nem tudtam, kit is tárcsáztam. De jó, hogy hívsz, Zelma, már éppen gondolkodtam, hogy milyen kár, hogy nem kértem el én a számodat. Most lenne egy kis időm, be tudnál jönni beszélgetni?

Az örökmozgó Vanda volt, az, és hirtelen ötletével elterelt mindenféle megfontolásoktól, a szekrény elé sem álltam, kaptam magam, taxiba ültem és negyedóra múlva együtt kávéztunk.

Három vállalkozás alakult ki itt, rád mindenben számítok. Vagy talán jobb lenne, ha az egyik területen kezdenél... nézzük csak, van egy gyerekmegőrzőnk a Plázában, de a szülők elégedetlenek voltak egy idő után, hogy csak játszik ott a gyerek. Lassan-lassan kialakult egy kis tehetséggondozó központ, ...

Lia

Én is azok közé tartozom, akik rögtön észrevették, hogy "másállapotban" vannak. Tudom pontosan, hogy egy péntek délután fogantam meg, és rákövetkező hétfőn már úgy mentem dolgozni, hogy reggel be kellett mennem a boltba tejért, árultak hűtve olyan kis tejfölös pohárral, egyet rögtön ott meg kellett innom, egyet felvittem a munkahelyre, de talán 10 órakor már mentem újra a boltba, ebédszünetben meg a patikába tesztért.

Néha vannak helyzetek az életünkben (jó és rossz egyaránt) amikor valamit tudunk , de mivel lehetőségünk van arra is, hogy bizonyságot nyerjünk, addig "egérutat" adunk magunknak, és csak fürdünk (vagy rossz esetben borzongunk) a jó (vagy a rossz) ígéretében. Ilyen volt nekem az a munkanap, haladtam, ...

Minden rajtunk múlik!?

Vagy a körülményeken?

Ötven felett már rengeteg a "körülmény",

viszont fogy az idő...

A körülmények szabják meg az életünket,

vagy  mi szabjuk meg a körülményeinket?

Persze vannak kötöttségek,

sőt elkötelezettségek,

és vannak fátumok,

betegségek, balesetek..

családtag betegsége, balesete...amikor kényszerhelyzetben vagyunk,

de még olyankor is

lehetséges-e vajon,

hogy sokkal nagyobb mozgástérrel rendelkezünk,

mint pillanatnyilag hinnénk?

Tanulunk-e a tapasztalatainkból?

A kudarcokból azt tanuljuk-e

hogy még ügyesebben kéne csinálni a dolgunkat, vagy azt,

hogy másik útra kellene áttérni?

A "körülmények rabságával" a felelősséget hárítjuk át valamire vagy valakire,

pedig kinek ...

Néhány hét alatt elmúlt a jókedvű felszabadultság, átvette a helyét az álmodozás, amit csak néha szakított meg egy-egy racionális hullám.

Mint amikor hosszabb távon úszol, és a monoton mozgás elvarázsol, aztán valaki meglök vagy beléd rúg véletlenül, megbillensz, kapkodsz, köhögsz aztán újra visszateszed magad abba a zsongító ritmusba.

Munkát kerestem,
az egy külön történet,
hogy csupa 50 feletti nővel akadtam össze,
olyan volt, mint egy sorskirakat.
Vagy torztükör,
görbetükör,
igen, ez a jó címszó.

"Nők, 50+, görbe tükörben"

Mitől görbe a tükör, Zelma?
Én görbítem-kanyarítom... rájöttem, ezek a nők, a sorsuk jobban érdekel, mint az álláskeresés.

Ahogy hordják magukat,

ahogy beszélnek magukról, és ...

  Ács Zelma Anna. Én szeretem ezt a hosszú nevet.
Egyszer valaki meghívott egy konferenciára. A saját szakmai köreiben akart bemutatni, mint „az oldalán megjelenő nőt”, a téma érdekelt, a város vonzó volt, jókedvűen ültünk az autóban, amikor hirtelen hozzám fordult.
Ha bemutatkozol, ne mondd mind a két keresztneved, csak az elsőt. Örökre?
Csak most, az én kollégáimnak.
Néztem, hogy viccel-e, de várakozó feszültség volt az arcán.
Nemet mondtam.
Ha legközelebb a karomat találod túl hosszúnak?
Vagy a lábam nem illik a cipőcskébe
Majd vagdosunk?
Mereven nézte az autópályát, de harag nélkül bólintott. Rendben van.

Te megtetted volna a kedvéért?

Mit számítanak nekem a kollégái?

Mit számítanak neki a kollégái? Nem is a ...

  A z élet síkos pálya... és az esik többet seggre, aki óvatosan lépeget.

 A Bridget Jonesban minden meg van írva. Megvan ez az aktív ötvenes is, Bridget mamája,akihez képest az öntudatos harmincas Bridget... öregasszonyos.Shirley Valentine. Hány éves lehet az a film? És nem csinált nyarat. Nem buzdultak neki a nők. Ámbár...

  Zelma egy mai pesti nő

 itt éli érdekesnek ígért életét, talán tényleg többet jelent,
mint egy amerikai vagy angol újrakezdő.
Bátorítás testközelből.

„Kegyed olyan népnevelő”

mondta nekem Mihál úr a munkahelyemen 5 éve.

bóknak vehettem volna

 de nem annak szánta.

Úgy értette, a stílusomban van valami

tiszteletet parancsolóan

irritáló

amit ráöntök az emberekre, ha kell, ha nem.

Kit érdekel ...

  Egy szeptemberi délutánon Zelma megelégelte a szürkeséget, ami körülvette, sőt őbenne volt, és lassú, de biztos haladással elkezdett élni, új dolgokba kezdeni, és annyira jól érezte magát ebben az új helyzetben, hogy egyre többet változtatott addigi életén. Még mielőtt megrettent és visszahőkölt volna, a környezete rögtön észrevette az első jeleket, buzdították Zelmát, de aztán olyan gyorsan követték egymást a változások, hogy barátnői már nem győzték a csodálkozást, elveszítették a fonalat, beleuntak, és így

Zelmának le kellett mondania az újramesélések ízéről.

Csakhogy Zelma mesélni, mesélni szeretne, méghozzá nekem. Hogy én írjak egy könyvet az életéből.

Engem mégiscsak sürgetett az ...